Déry Tibor 1894. október 18-án született Budapesten. Édesapja ügyvéd volt, édesanyja, Rosenberg Ernesztin gazdag osztrák családból származott. A Budapesti Kereskedelmi Akadémia elvégzése után Sankt Gallenben töltött egy évet nyelvtanulással. 1913-tól 5 éven keresztül tisztviselőként dolgozott a Nasici Rt.-nél, először az erdélyi Galócáson, majd Budapesten.

Az írás már ekkor is szerepet játszott életében, 1917-ben Lia című kisregényével nagy feltűnést keltett az Érdekes Újság pályázatán. Osvát Ernő az első díjra javasolta, de a mű merész erotikája miatt nem őt részesítették az elismerésben. Az írás végül a Nyugatban jelent meg, de nagy botrányt kavart, és szeméremsértés vádjával perbe is fogták. Ám ezután versei és egyéb írásai a Nyugatban is megjelentek.

1918 végén tagja lett a Kommunisták Magyarországi Pártjának, a Tanácsköztársaság idején tagja volt az Írói Direktóriumnak. A Tanácsköztársaság bukása után börtönbe került, szabadulása után megnősült, feleségével, Pfeifer Olgával Ausztriába emigráltak, ahol a Bécsi Magyar Újság munkatársa lett. Innen Bajorországba, majd Párizsba ment, ahol dolgozott textilkereskedésben, volt bélyegkereskedő és nyelvtanár is. 1926-ban Perugiában élt, itt írta meg Az óriáscsecsemő című drámáját.

1926-ban visszatért Budapestre, de közben sokat utazgatott, ami házasságát is megviselte. 1928-ban elvált Pfeifer Olgától. 1933-ban Bécsben részt vett a Schutzbund felkelésében, ekkor kezdte el írni A befejezetlen mondat című háromkötetes regényét, amelyet 1937-ben fejezett be, de csupán egy évtized múlva adták ki.

1934-ben el kellett hagynia Bécset, Spanyolországba menekült. 1938-ban magyarra fordította André Gide Visszatérés a Szovjetunióból című antikommunista művét, de a hatóságok értetlensége miatt mégis „kommunista propaganda folytatása” vádjával fogták perbe, ítélték börtönbüntetésre. A zsidótörvények után álnéven ponyvákat, szórakoztató elbeszéléseket írt.

Magyarország német megszállása után származása miatt bujkálni kényszerült. 1944-ben az ellenállási mozgalom tagja lett, hamis iratokat szerzett a menekülőknek. 1945-ben a Csillag című folyóirat szerkesztőbizottságának lett a tagja, újra megnősült, Oravecz Paula írónőt vette feleségül. Belépett a Kommunista Pártba, és beválasztották a Magyar Írószövetség vezetőségébe. Sorban jelentek meg régebben ki nem adott művei: Alvilági játékok, Szemtől szembe, Jókedv és buzgalom. A Nemzeti Színház bemutatta Tükör című színművét.

1947-ben Baumgarten-, 1948-ban Kossuth-díjat kapott. Második feleségétől is elvált, majd 1955-ben házasságot kötött Kunsági Mária Erzsébettel (Böbe). A következő években tovább folytatta alkotó munkáját (Simon Menyhért születése, Talpsimogató, A ló meg az öregasszony, Niki). 1955-ben pártfegyelmit kapott, mert aláírta az írók és művészek memorandumát, amely a Rákosi-féle művelődéspolitika megváltoztatását követelte.

1957-ben a „nagy íróper” fővádlottjaként kilencévi börtönre ítélték. A rácsok mögött írta G. A. Úr X-ben és A kiközösítő című regényeit. 1960-ban amnesztiával szabadult, az irodalmi életbe 1963-ban Szerelem című elbeszéléskötetével tért vissza. Ismét utazhatott, számos műve jelent meg külföldön, a nyugat-berlini művészeti akadémia, a hamburgi Szabad Akadémia és a mainzi akadémia tiszteletbeli tagjává választotta. A hatalom ironikusan csipkelődő kritikusaként, de elismert alkotójaként élte le utolsó másfél évtizedét, a nyarakat balatonfüredi házában töltötte. Életműve egyik csúcsa az Ítélet nincs című életrajz. Ekkor született műveiben (Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, Kedves Bópeer…!) a modern próza legkülönfélébb megoldásaival élt.

Déry Tibor 1977. augusztus 18-án hunyt el Budapesten. Sírja a Farkasréti temetőben található. Tiszteletére létrehozták a Déry Tibor-díjat, amelyet először 1984-ben adtak át.

Nagy Mária

Forrás: wikipédia, nullahategy.hu

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található. (A felhasznált Déry Tibor fénykép a Körkép című antológiában jelent meg, Vahl Ottó alkotása - a kötet megjelenési éve: 1973, a kép köteten belüli sorszáma: 4)