87

A zenei tisztaság és az együttműködés elsősorban szándék kérdése

Interjú Ávéd János jazzszaxofonossal

aved-janos

A közelmúltban indult Jägermeister Brass Band egy itthon merőben új koncepciójú zenei projekt, hiszen ezúttal elsősorban fúvós hangszereken játszó zenészek jelentkezését várták a szervezők, hogy egy formabontó, izgalmas áthangszereléseket előadó nyolctagú fúvószenekarban közreműködjenek, amellyel a tervek szerint később számos rendezvényen és fesztiválon felléphetnek majd.

A tehetségkutató kapcsán a Lángoló Gitárok a zsűri egyik tagjával, Ávéd Jánossal, a Modern Art Orchestra szaxofonosával és zeneszerzőjével beszélgetett, akitől többek között arra is választ kaptak, miért érdekes kihívás fúvószenekarra áthangszerelni a Gorillaz, a Daft Punk, vagy akár a Prodigy dalait.

Itthon még nem igazán terjedt el zenei stílusmeghatározásként a brass band. Egyáltalán mit takar ez a kifejezés?

Magát a brass band fogalmat így, angolos formában én is most hallottam először, de a fúvószenekar mindnyájunk számára ismerős lehet. Akik valaha is tanultak hasonló hangszeren, bizonyára játszottak a zeneiskola keretein belül ilyen formációban. A fúvószenének évszázadok óta nagy hagyományai vannak világszerte, tulajdonképpen minden országban fellelhetjük valamilyen formáját. Amiben én a legtöbbet tevékenykedem, az a Modern Art Orchestra, ami igazából már nem is a fúvószenéhez kapcsolható, hanem a nagyzenekari jazz műfajához, ennek kialakulása a huszadik század elejére tehető. Kifejezetten fúvószenével zeneiskolás koromban foglalkoztam, a hódmezővásárhelyi Városi Fúvószenekarban rengeteg indulót játszottam én is.

Amikor zenélni kezdtél, miért épp a szaxofont választottad?

Mindszentről, egy Tisza-parti kisvárosból származom, ott jártam zeneiskolába. De nem csak oda jártunk akkoriban, hanem úgynevezett társastánc szakkörre, ahol még rock ʼn roll táncot is lehetett tanulni. Persze főleg az tetszett, hogy a lányokat lehetett forgatni, de nagyon megtetszett maga a zene, ami ehhez kapcsolódott, és aminek elhagyhatatlan hangszere a szaxofon. Ez volt az első motiváció. Elég korán sikerült tanulnom olyan emberektől, mint Bencsik Attila, aki a mindszenti zeneiskolában volt a tanárom, vagy említhetném Kaszás László és Arany-Tóth Attila nevét, akik egyre közelebb vittek a könnyűzene és a jazz műfaj hangzásához, általuk ismertem meg ezt a stílust. Amikor először meghallottam Charlie Parker zenéjét, az véglegesen eldöntötte, hogy ezzel nekem dolgom van. Így maradtam meg akkor és azóta is a jazzben.

Nyilván a zenélés gondolati alapjai ugyanazok, akármilyen hangszeren játszik az ember, de mitől lesz valaki jó fúvószenész?

Ha valaki zenész akar lenni, akkor valamit szeretne mondani a zenével, amit játszik. Azért gyakorol a hangszerén akár évtizedeken keresztül, hogy ezt a sokszor szavakkal kifejezhetetlen jelentéstartalmat, amit át szeretne adni, minél jobban tudja artikulálni. Emiatt fontos a technikai felkészültség. Nem feltétlenül azért, hogy elkápráztassuk a hallgatóságot. Mostanában ennek is nagy divatja van, hiszen könnyebben megüti az ingerküszöböt az, aki „villant”. Azt gondolom, hogy a technikának mindig a zene szolgálatában kell állnia, és nem fordítva. Szerintem a fúvószenekar is, mint bármilyen formáció, akkor tud jól működni, ha a tagok a végletekig tudnak egymásra hagyatkozni, ha tudják egymás munkáját segíteni, illetve képesek arra, hogy az indivídumot alávessék a közösség és a zene szolgálatának. Azt gondolom, minden jó zenekar így működik.

Zenetanárként is dolgozol, nyilván van rálátásod arra, hogyan nyilvánul ez meg a gyakorlatban.

Igen, jelenleg is tanítok improvizációt a Bartók konziban, és valahogy úgy tudnám megfogalmazni, hogy a legfontosabb az alkalmazkodóképesség, hogy meg tudjuk hallgatni a másikat. Annál, hogy mit játszom, sokkal fontosabb az, hogy mit hallok a többiekből, és hogyan tudom magamat mindehhez hozzátenni. Önző dolog úgy zenélni, hogy az ember játszik, amit tud, és másoktól kizárólag csak elvár valamit. A világ jelenleg eléggé ebbe az irányba halad, hogy én csak úgy tudok dolgozni, hogy elvárom, hogy mindenki alkalmazkodjon hozzám, de a zenében ez másképp működik. Zeneakadémiai tanárom, Borbély Mihály mondta nekem, amit ő is az ő tanárától hallott: A két hang közül soha nem valamelyik hamis, hanem kettejük viszonya hamis, nem tudnak egymáshoz viszonyulni, egymáshoz kapcsolódni. A zenei tisztaság és az együttműködés elsősorban szándék kérdése – akkor tud egy zenekar minden egyes tagja jól együttműködni, ha mindenkiben megvan az erre való hajlam, és nem arra használják a zenekart, hogy a saját akaratukat és egyéniségüket kidomborítsák.

Érdekes, amit mondasz, abból a szempontból különösen, hogy egy-egy olyan zenei projektben, mint a Jägermeister Brass Band is, sok szempontból fontos, hogy a szereplők karakterek legyenek. Nem hat egymás ellen az erős egyéniség és az alázat?

Amikor egy társaság összeül beszélgetni, akkor is különböző szerepek és helyzetek alakulnak ki. Van, aki többet beszél, és van olyan, aki csak néha szól egyet-egyet, a megfelelő helyen. Ezek különböző attitűdök, nem lehet előre tudni, ki mit mond majd, de az élmény közösségi élmény. Bármilyen témáról megfogalmazhatunk egyéni álláspontokat, hogy azok segítsék egymást, és ne egymás ellen dolgozzanak. A jó vitában mindig bízom, és bízom abban, hogy a Jägermeister Brass Band művészeti vezetői, zenekarvezetői, hangszerelői, Kapusi Viktor és Csernovszky Márton használni fogják a különböző egyéniségek erősségeit, hogy azokat jó arányban összegyúrják, és ebből egy kollektív, erős produkció jöjjön létre.

Mitől lesz valaki jó zenekarvezető?

Ez az élet minden területén így megy. Átvitt értelemben – ha van egy zenekar, aminek van egy vezetője, akkor a vezető hozza meg a végső döntést, viszont ha nem autokrata, akkor jó esetben kíváncsi a többiek véleményére is, hiszen azt szeretné, hogy mindenki érintve érezze magát a közösségben, ezáltal érdekeltek legyenek a zenekar működésében. Ez a motiváció adja az energiáját egy közösség aktív működésének. A Jägermeister Brass Band esetében Viktor és Márton hangszerelik majd a zenei anyagot, a programban pedig, úgy hallottam, olyan dalok áthangszerelései lesznek többek között, mint a Gorillaz, a Prodigy vagy a Daft Punk egyes számai, tehát kifejezetten széles közönség által ismert slágereket ültetnek át fúvószenekari környezetre.

Hogyan zajlik egy ilyen munkafolyamat?

A Modern Art Orchestrában dolgozom több mint tíz éve kettős szerepben. Belső zenei motivációimat remekül ki tudom élni ebben a zenekarban. A MAO egy remek közösség, ahol ennek tere van. Mint minden jazz-zeneszerző, én is a saját kompozícióimat szeretem a legjobban játszani, illetve komponálni. Amikor hangszerelést készítek, én döntöm el, a megírt kompozíciómból ki melyik részt játssza. Tehát az én döntésem, hogy ki melyik szólamot vagy szerepet kapja a zenében, amikor megszólaltatjuk a darabot. A Modern Art Orchestra szaxofonosaként viszont rendkívül érdekel az is, ha például jön hozzánk egy fiatal szerző, hangszerelő mondjuk a MAO Master Class program keretében, akkor hogyan tudjuk az általa komponált zenét a lehető leghitelesebben interpretálni, kapcsolódva ahhoz a zeneiséghez, amit ő hoz a zenekarba. Mindkét típusú feladat nagyon fontos számomra.

Mi ez a MAO Master Class program?

A MAO Master Class a Modern Art Orchestra és az Artisjus együttműködése, amelynek során zenei darabokat várunk fiatal zeneszerzőktől. A jelentkezők közül minden hónapban Fekete-Kovács Kornél vezetésével kiválasztunk egy résztvevőt, akinek darabjait aztán a Budapest Music Centerben futó koncertsorozatunk havi előadásainak az első negyedórájában előadunk. Szeptemberben már volt is egy ilyen koncertünk, akkor Hofecker Dániel két MAO-ra átírt darabját játszottuk. Ezeket a koncerteket természetesen megelőzi egy próbaidőszak, amikor a zeneszerző/hangszerelő együtt konzultálhat a zenekar tagjaival, a művészeti vezetővel, a hangszerelőkkel. Az előzetes megbeszélések, esetleges módosítások után következnek a szekciópróbák. Mint minden zenekar, egy jazz big band is különböző szekciókból áll: ritmusszekció, a mélyréz szekció, trombita szekció, fafúvós szekció. A szerző ott lehet minden szekció próbán, hogy minden hangszercsoporttal olyan részletességgel kipróbálhassa az egyes részeket, amilyen finomításra a teljes zenekari próbán nem jutna idő. Az összpróba funkciója, hogy a mű és a darab elnyerje a végleges formáját.

Mitől lehet érdekes zenei kihívás, hogy egy nagyon ismert dalt átültessünk egy teljesen más hangszerelési környezetbe?

Talán az a legnagyobb kihívás, hogy „hogyan” lesz más. A Prodigy bármelyik dalában több olyan elektronikus hangszert is találunk, amelyek nyilvánvalóan egy fúvószenekarban nincsenek. Viszont vannak zenei anyagok, ritmusok, szólamok, dallamok, akkordok, amelyek alkalmazhatók bizonyos hangszereken a hangszer adottságainak megfelelően, ez az úgynevezett „orchestration” angol nyelven. Lesznek olyanok zenei elemek is, amelyeket nem lehet teljes valójukban átírni, mert a hangszer korlátaiba ütközik, ilyenkor indul a kreativitás, át kell dolgozni az eredeti zenei anyagot, hogy az a fúvószenekarra legyen átalakítva. Ezt hívjuk hangszerelésnek, idegen szóval „arranging”-nek. Ekkor a Prodigy zenei anyagok új zenei elemekkel bővülnek majd, olyanokkal, melyek eddig nem is voltak benne. A jó feldolgozás mindig legitim, új zenei minőséget hoz létre. Ha ez hitelesen kapcsolódik az eredeti darabhoz, akkor a közönség is felismeri és elfogadja a művet. Fontos tehát, hogy az eredeti zene karakterét meg tudja őrizni a fúvószenekar. Számomra izgalmas kihívás, hogy hogyan szólal meg egy elektronikus zenei világ akusztikus hangszereken, akár olyan módon, hogy az egész zenekar menetel vagy mozog a színpadon. Mihez kezdünk azokkal az extrém mélyekkel, amik egy elektronikus zenében megvannak, hogyan fognak azok egy tubán vagy lábdobon megszólalni? Nyilván ez egy más hangzás, nem lehet pontosan ugyanazt várni, mintha feltennénk az eredeti számot. Az aha-élmény akkor érkezik meg, amikor a közönség egy más környezetben, más hangszerelésben felismeri az adott dallamot.

Az ilyen áthangszerelések akár maguknak a zenészeknek is új tapasztalatokat, friss behatásokat jelenthetnek, nem?

Egy jazz zenészt sok olyan inspiráció is ér, ami nem a saját hangszeréből ered. Lehet egy hangszerfüggetlen általánosabb zenei jellegű inspiráció, de lehet akár teljesen zenén kívüli hatás. Amikor végeztem a jazz-tanszakon, Kurt Rosenwinkel jazzgitáros szólójának megtanulásával vizsgáztam. Igazából az inspiráció kérdése teljesen nyitott, megfelelő hozzáállással egymástól akár nagyon távol eső hatásokat is be tudsz építeni a saját játékodba.

Rengeteg hazai és külföldi művésszel játszottál már együtt pályafutásod során. Minden új formáció vagy produkció más együttállás, másféle környezet. Volt különösen maradandó élményed ezek kapcsán?

MAO-s működésem során számtalan élménnyel ajándékozott meg a zenekar. Például nagyon meghatározó volt, amikor Benny Golsonnal, Randy Breckerrel, Tom Harrellel vagy Bob Mintzerrel léphettem színpadra. Hatalmas élmény volt próbálni Eötvös Péterrel, aki a mai kortárs zene világhírű magyar zeneszerzője. Nem is kifejezetten a koncertekhez kapcsolódnak ezek az élményeim, hanem a próbákhoz, amikor abba lehet beleszagolni, hogy a másik mit hall, hogyan látja a zenét. A próbán tanúsított reakciókból és az instrukciókból meg lehet érezni azt, hogy ezek a művészek milyen magas szinten vannak, mennyi tapasztalat áll mögöttük. Kurt Elling esetében például, hogyan járhat kéz a kézben a profizmus és szerénység. Benny Golson esetében elképesztő egy olyan jazz-zeneszerzővel dolgozni, akinek életműve és darabjai már most is az örökkévalóság részét képezik. A mester történetein keresztül átélni, milyen lehetett kezdő zenészként John Coltrane-nel összebarátkozni. Milyen lehetett Charlie Parkerrel személyesen találkozni. Életélmény. De nekem ugyanilyen nagy dolog szinte bármikor Gadó Gábor zenésztársaként a színpadra állni. A magyar jazz-szcéna színes, nagyon gazdag kifejezőképességű és nagyon felkészült muzsikusokból áll. Boldog vagyok, hogy a része lehetek ennek a közösségnek. Ha valaki nem a konfekciózenéket és az előregyártott gondolatokat kedveli, akkor izgalmas lehet számára egy Opus Jazz Club, Lumen, Jedermann, If Kávézó vagy Budapest Jazz Clubban meghallgatott koncert. Nem csak az elegáns koncerttermekben születnek csodák.

A MAO MASTER CLASS

A Modern Art Orchestra 2019. szeptemberében indította el a Master Class – akadémia big band zeneszerzőknek elnevezésű programját. Az Artisjus támogatásával megvalósuló Master Class egy workshop, egy műhelyszerű, közös gondolkodásban, közös alkotásban kiteljesedő koncepció. Központi gondolata, hogy bemutatkozási lehetőséget biztosítson a már alkotó, de szakmai pályáján éppen elinduló zeneszerzők számára.

Fekete-Kovács Kornél, a zenekar művészeti vezetője és a program megálmodója így beszélt a kezdeményezésről: „Miután én és a zenekarban aktívan tevékenykedő zeneszerzők is számos olyan workshopon és versenyen jeleskedtünk már, amelyek lehetőséget biztosítanak zeneszerzők számára professzionális körülmények között, magas művészeti színvonalon, kiváló zenészekkel alkotni és dolgozni, felismertük, hogy ezek a lehetőségek mind csak külföldön kínálkoznak.

Ezért a MAO-val úgy döntöttünk, hogy a 2019/2020-as évadban megrendezésre kerülő koncertjeinkből, valamint rendelkezésre álló erőforrásainkból megrendezzük a Master Class big band akadémiát. Ennek lényege nem a kompetíció, hanem a közös gondolkodás, az együttműködés. Jelentkezőnek olyan zeneszerzőket várunk, akiknek minimum 3, minél különbözőbb big band darabja van már készen, tehát nem teljesen kezdők. Az egy hónapos felkészülési időben lehetőségük nyílik a próbákon való részvételre, valamint konzultációkra hangszeresekkel és a zenekarban helyet foglaló zeneszerzőkkel, hangszerelőkkel. Elsődleges szempontunk a közös munkában a magas szakmai minőség, ezt támogatjuk kiemelkedően képzett muzsikusainkkal egy kifejezetten szakmaiságot képviselő helyszínen, a Budapest Music Centerben.”

A MAO Master Classról itt lehet részletesebben olvasni, a Jägermeister Brass Bandről pedig a weboldalán, valamint a Facebookján és Instagramján!

Kovács Attila
Fotó: Somogyi Lajos
Forrás: langologitarok.blog.hu

2019.10.11