A RÉV Színház már hetedik éve szólítja meg nagy sikerrel a diákokat különböző, életszerű, inspiráló produkcióival. Rutinosan indul a bemutatkozás, röviden körvonalazódik, hogy mi fog történni: a gyerekek nemcsak nézői, hanem részesei is lesznek a játéknak. A kezdeti tartózkodás hamar feloldódik. Elsőként egy fontos kérdésben igyekeznek véleményt formálni: milyen a jó vezető?

A ráhangolódás után kezdődhet az előadás. A téma az iskola világába vezet bennünket, s láthatóan ez a hallgatóság érdeklődését is felcsigázza. A megjelenített jellegzetes karakterek, társas viszonyok, konfliktus helyzetek cseppet sem idegenek számukra. Ott van például az osztályfőnök (Szántó Dániel), aki történelemtanárként nemcsak a tudásanyag átadására törekszik, hanem meglehetősen újszerű módon gondolkodásra is próbálja nevelni tanítványait. Vajon ez kinek jó? Vagy inkább rossz? Ki dönti ezt el? Lehet-e a gondolkodást valahogyan értékelni? Egyáltalán leosztályozható-e? Meddig mehetünk el a véleménynyilvánítás terén? A tanár úr modern, demokratikus vezetési stílust próbál alkalmazni osztályfőnökként is. De vajon ki hogyan értelmezi a felkínált szabadságot? Mindenki tud megfelelően élni ezzel? Ilyen kérdések kavarognak a jelenlévők fejében. Nincsenek helyes válaszok, csak válaszok vannak. A darabbeli V. (Bálint Betty) például sokkal jobban örülne, ha pontos utasításokat, teljesíthető, értékelhető feladatokat kapnának, kicsit sem kedveli, ha a dolgok nem méretre vágva érkeznek, mert ő csak korlátok mentén képes előbbre jutni. Úgy tűnik, TZ (Szabó Gergely) számára az új tanítási stílus érdekes, látja a pozitív oldalát. DD (Balla Richie) viszont eléggé korlátolt figura, „nem egy IQ-fighter”, s az első pillanattól elutasító, nem képes mit kezdeni az effajta módszerekkel, a fogadóórán megjelenő anyja is nemtetszésének ad hangot. Mit tehet ebben a helyzetben a tanár? Mi történik, ha a diákok a felkínált szabadságot másként értelmezik? Sokféle nézőpont vázolódik, s érezhetően nőnek a feszültségek.

Itt az idő, hogy megálljon egy kis időre a cselekmény, a gyerekek megpróbálják az eddigieket értelmezni. Vélemények, kérdések fogalmazódnak meg, sokféle szempontból térképeződik fel az alapszituáció. Mire jó a közös gondolkodás, megbeszélés? Leginkább arra, hogy így nem siklunk el a problémák felett, segítjük egymást a megértésben. A történet nem csak ezen a ponton áll meg, hanem még háromszor. Akkor már a szereplők drámatanárrá változnak, s a diákokkal kis csoportokban elemeznek, megvitatnak helyzeteket, vagy éppen levelet írnak a fiktív osztályfőnöknek arról, hogy mi is a gond a módszereivel. Érdekes, hogy például melyik csoport mit reagál a levélre a tanár bőrébe bújva. Van összetépős, összegyűrős – mégis kisimítós, összegyűrős – újraolvasós, és dühösen széttépős – elrohanós verzió is.

A játék egyre izgalmasabb, a szituáció pedig tovább bonyolódik. A képzeletbeli osztály tavaszi táborba megy. A kötetlenebb közösségi együttlét újabb konfliktusokat szül, főleg miután kiderül, hogy DD titokban az apjától ajándékba kapott vadásztőrt is magával viszi. Mi a szándéka? Hová tűnik el a tőr és miért? Ki kire gyanakszik? Kinek a hatásköre a lopást kinyomozni? Mekkora az osztályfőnök felelőssége? Ki tesz rendet a káoszban? Újabb kérdések özöne indul el, és a csoportok lázas ötletelésbe lendülnek. Tulajdonképpen mindvégig az első kérdést kerülgetjük: milyen a jó vezető? Vajon megfelelő korlátok, szabályok híján mi minden történhet egy ártatlan iskolai kiránduláson? Egy véletlen baleset újabb megoldásért kiált. Ekkor lép közbe az iskola igazgatónője (Lakatos Dorina), hogy az ügyben vizsgálatot folytasson. Kiderül, hogy ki miben sáros, hogy milyen szándékok vezérelték cselekedeteiket.

Az előadás szándékoltan nem ad egyfajta megoldást, inkább továbbgondolásra sarkall. Mint színház, nagyszerű segítséget nyújt abban, hogy helyzeteket, jellemeket, szándékokat, viszonyokat kívülről láthassunk, mint pedagógiai célú drámajáték, pedig a megértésben, feldolgozásban rendkívül jó lehetőség. Ebben részesültek ezen a csütörtöki délelőttön a mórás 10. A osztályosok, akik megnyilatkozásaik alapján értékesnek tartották az itt töltött időt. Jó néhány úgy gondolják, hogy több ilyen alkalomra lenne szükség, mert jó volt együtt ötletelni, mert őket érintő probléma került középpontba, mert elmondhatták a véleményüket, és mert úgy érzik, sokat tanultak a drámatanárok irányításával.

A Méretre vágva előadás ARS konzulense Patonay Anita, dramaturgja Róbert Júlia, rendezője Gyombolai Gábor.

SzaSzi
Fotók: Vas Balázs

Fotógaléria: Méretre vágva ‒ A RÉV Színház és a Káva Kulturális Műhely színházi nevelési előadása

Fotók: Vas Balázs

31 kép