Romsics Ignác széles ívű előadásban mutatta be a tíz évig volt miniszterelnök pályaképét, megismertetett az erdélyi család történelmi gyökereivel és Bethlen, illetve Teleki Pál felmenőivel, melyek Erdély történetében meghatározó szerepet töltöttek be. A Bethlen ősök kancellárokat és tábornokokat adtak. Gróf Bethlen István tízéves korától a bécsi Theresianumban tanult, majd a Budapesti Tudományegyetem állam- és jogtudományi kara következett, de diplomát nem szerzett. Angliában is látogatott egyetemi kurzust hasonló módon, majd a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémia fejlesztette tudását, hogy később a birtokát eredményesebben igazgathassa.

A XX. század elején országgyűlési képviselő volt, az első világháborúban hadnagy; kezdetben támogatta a Károlyi-kormány törekvéseit, később azonban csalódott bennük. A magyarországi Tanácsköztársaság idején Bécsben az Antibolsevista Comité vezető tagjaként a Kun Béla-féle rezsim megbuktatásán dolgozott több arisztokrata társával és a szegedi ellenkormánnyal egyetemben. Miniszterelnöksége, mely 1921-től 1931-ig tartott, karrierjének csúcsa volt – a történetírásba és a köztudatba „bethleni konszolidáció” néven került be ez a korszak.

Gigászi feladatok vártak rá: a kivérzett, megcsonkított országot gazdaságilag, társadalmilag, kulturális és szociális téren fel kellett emelnie. Miniszterelnöksége idejére esett a második királypuccs, melyet – Horthyval egyetértésben – elhárított. Ki kellett lépnie a külpolitikai karanténból, ehhez tudomásul venni a trianoni diktátumot, hogy később – kedvezőbb külpolitikai konstellációk esetén – módosítani lehessen. Meg kellett fékezni a vágtató inflációt, ezt végül népszövetségi kölcsön igénybevételével lehetett megoldani. Sor került a pengő bevezetésére, a Magyar Nemzeti Bank létrehozására.

Kiegyezett a Szociáldemokrata Párttal (Bethlen‒Peyer-paktum), mely kölcsönös előnyöket biztosított, de az igazi nyerő a hatalom lett. Egységes Párt néven új kormánypártot hozott létre, mely a kisgazdák pozícióit gyengítette, a Nagyatádi Szabó István-féle földreform pedig- a nagybirtokrendszer fenntartása mellett – a parasztságot békítette. A növekvő pályára állt gazdaság szociálpolitikai lehetőségeket kínált (nyugdíj, biztosítás). A rendszer stabilitását szolgálta a választójogi törvény rendeleti módosítása, mely vidéken visszaállította a nyílt szavazást, továbbá a Képviselőház felállítását, mely a törvényjavaslatok szűrőjeként szolgált.

Külön fejezet a művelődési politika, mely gróf Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter nevéhez fűződik. Magas költségvetési ráfordítás, egyetemek, tanítói lakások, tudományos és külföldi intézetek születése fémjelezte. Külpolitikailag fontos volt Bethlen római látogatása, Mussolini személyében hű szövetségesre lelt, hisz mindketten a békeszerződések kárvallottjai voltak. Angliában Lord Rothermere lépett fel a magyar ügy érdekében.

A világgazdasági válság Magyarországot is mélyen érintette, Bethlen a politikáját ért támadások hatására lemondott, tervezett visszatérése nem valósult meg. Tekintélye vezető pártpolitikusként megmaradt, de a harmincas években a politikai paletta jobbra tolódott, s ez arra késztette, hogy felhagyjon a parlamenti politizálással. Romsics Ignác külön foglalkozott Bethlen magánéletével. A németek és később a szovjetek szemében is szálka volt, végül – bujdosását feladva jelentkezett a szovjeteknél, akik először Magyarországon tartották fogva, majd a Szovjetunióba hurcolták, ott halt meg egy rabkórházban.

Dr. Fekete Dávid a Bethlen-kultusz győri vonatkozásairól beszélt, arról, hogyan vették fel a kapcsolatot a miniszterelnök leszármazottaival. Elmondta, hogy Győrött került sor az országban Bethlen István harmadik egész alakos szobrának felállítására (Budapest és Nagykanizsa után). Városunkban a zsinagóga előtti téren áll az emlékszobor, és a tér a nevét viseli. Fekete Dávid annak a reményének adott kifejezést, hogy egyre több szobor követi majd országszerte.

Csiszár Antal
Fotók: Pozsgai Krisztina