Elöljáróban és nagyon lényegre törően annyit hadd emeljek ki, hogy a hangyák világában nem az egyének hozzák meg a döntéseket, hanem azok hálózata, a kolónia. Olyan, mintha az élőlény nem a hangya lenne, hanem maga a kolónia. Bevallom, ezt a nagyon fontos tételt még olvasás közben is el-elfelejtettem – vagyis inkább figyelmen kívül hagytam, noha a szerző már az elején felhívja rá az olvasó figyelmét. Hiába, mi emberek egy olyan társadalomban élünk, amelyben az egyén szerepe óriási – miközben a hangyák világában az olyan fogalmak, mint a becsvágy, az önzés vagy az árulás nem jelentenek semmit. Valamelyest ki kell fordítanunk a világról alkotott képet, hogy képesek legyünk megérteni a hangyákat. Csősz Sándor A földi idegenek című könyvében segít nekünk ebben.

A 200 oldalas, kemény táblás, nagyon jó minőségű, nagy méretű színes fotókkal illusztrált könyv lépésről lépésre ismertet meg a hangyák világával. A hangyák őstörténetétől a társas viselkedés kialakulásán, a kolónia felépítésén, a szaporodásukon, a biológiai jellemzőkön és mindennapi viselkedésükön át a kommunikációig mindenre részletesen kitér. A nyelvezete érthető, bár meg kell jegyeznem, hogy a könyv első negyedében néha volt olyan érzésem, hogy az egész kötet inkább szól szakmabelieknek, mint a laikus olvasónak; később ez változik, ahogyan a kolónia mindennapi életére, a hangyaháborúkra és a hangyák kommunikációjára sor kerül, egyre élvezetesebbé válik a könyv. Érdekességekben pedig nincs hiány, minden fejezetben találunk olyan információt, amely arra késztet, hogy ámulva, már-már hitetlenkedve újraolvassuk az adott mondatot vagy bekezdést. Ha ízelítőt szeretnék adni mindezekből, talán egy „tudtad, hogy?” típusú listán foglalhatnám össze őket. Tudtad, hogy:

• egy körülbelül 2 milligrammos levélvágó hangya egy 100 milligramm súlyú levéldarabot tud önerőből hazavinni?
• a legidősebb hangyafosszília (borostyánkővé dermedt gyantacsepp, amely hangyát ejtett csapdába) kb. 100 millió éves?
• egy nőstény hangya élete egyetlen nászrepülése során 2-3 millió hímivarsejtet is képes begyűjteni, amely aztán akár 15-20 évnyi aktív periódusra is elegendő?
• Magyarországon is él egy olyan faj, amelynek nőstényei képesek megtermékenyítés nélküli petékből szűznemzéssel egyedeket nevelni?
• a két centiméteres bikahangya szúrása akár egy felnőtt ember számára is halálos lehet?
• a hangyák kémiai úton kommunikálnak egymással, az egyes hangyafajok feromonok által továbbított kifejezéseinek mennyisége akár több tízre is tehető; ez a rovarok világában hihetetlenül gazdag „szókincsnek” számít?
• a hangyafajok között találunk olyanokat, amelyek más hangyafajokat vagy más rovarokat „rabszolgaként” tartanak, vannak „kertészkedő” fajok (gombatelepeket gondoznak), háziállatokat tartó fajok (levéltetveket gondoznak, költöztetik és átteleltetik őket), kannibálként és vámpírként viselkedő fajok?

A sort szinte a végtelenségig folytathatnám.

A könyv a gyönyörű, mikroszkopikus, gyakran egész oldalas fotók mellett nagyon gazdag irodalomjegyzéket tartalmaz. Ha valaki ennél is jobban beleásná magát a témába, a határ a csillagos ég. Talán egy tárgymutató még belefért volna, hasznos lenne, ha valamire rákeresnénk.

A szerző biológusként diplomázott a Kossuth Lajos Tudományegyetemen (ma Debreceni Egyetem), PhD-fokozatát 2007-ben szerezte meg Szegeden. 2002 és 2012 között a Magyar Természettudományi Múzeum hártyásszárnyú gyűjteményének vezetője volt, 2013-tól az MTA-ELTE-TMT Ökológiai Kutatócsoport munkatársa. 2014 és 2017 között a California Academy of Sciences ösztöndíjával a madagaszkári hangyákat kutatta. Több mint húszéves tapasztalatával a hangyák nemzetközi szinten elismert szakértője. Munkássága során közel hetven, addig ismeretlen fajt fedezett fel Európában és trópusi területeken.

Simon Attila
Forrás: olvasoterem.com