46

Elina Hirvonen: Elfogy az idő

Könyvkritika

elina-hirvonen-elfogy-az-ido

Elina Hirvonen korunk legnagyobb és legégetőbb problémáját választotta regénye témájául, vagyis a klímakatasztrófát, illetve az ezzel járó érzelmi állapotokat: klímafélelem, klímadepresszió, klímagyász – avagy, hogyan éli meg mindezt egy magányos, magába forduló, problémás fiatal férfi.

A huszonhét éves Aslak Antilla egy nap Helsinki belvárosának egyik háztetőjéről véletlenszerűen kiválasztott gyalogosokra kezd lövöldözni. Tettét nem más, mint a tehetetlen kétségbeesés motiválja, mely szerint az emberek elpusztítják, tönkreteszik bolygónkat. Társaival együtt a világ számos pontján, ugyanabban az időpontban minél több felelőst próbálnak meg kiiktatni, ezzel próbálva késleltetni a katasztrófát.

Milyen családi háttér, milyen történések, érzések vezetnek el valakit egy ilyen merényletig? Hogy lesz egy angyali kisfiúból tömeggyilkos? Mit érez az anya, aki megtudja, mit tett a fia? Hogyan dolgozza fel öccse tettét a testvér, aki mindig is hasonlótól rettegett? Mindezekre a kérdésekre három nézőpontból kaphatunk választ a regényben. A gyilkos, a nővére és édesanyja elbeszélésein keresztül beleláthatunk a dolgok mélyére, és anélkül, hogy kérdéssé válna a tett helyessége, megérthetjük azokat a szorongató érzéseket, amelyek idáig vezettek.

Laura, Aslak édesanyja egész életében a környezet védelmében dolgozott, akárcsak férje, Eerik. Ebben a szellemiségben nevelte két gyermekét is, Aavát és Aslakot. Aslak kiskorától kezdve különc, magányos típus volt. Hiába próbáltak neki segíteni vagy segítséget ajánlani, ahogy nőtt, úgy vált egyre magányosabbá és zárkózottabbá.

Aava és Aslak kiskorukban elválaszthatatlanok voltak. Mindig közös játékba menekültek a valóság elől. Ahogy nőttek, Aavának egyre nehezebb volt elviselni, hogy Aslaknak nincs más társasága, és hogy csúfolják őt az iskolában. Felnőtt korában pedig mindig attól rettegett, hogy egy nap majd őrültséget fog tenni. Talán ezért is menekült a lehető legtávolabb a családjától, Szomáliába, orvosként beteg gyerekeken segíteni.

A regényben terítékre kerülnek korunk, társadalmunk legnagyobb problémái, mint például a klímakatasztrófa, a terrorizmus (és ökoterrorizmus), a depresszió, az internet veszélyei stb. Amellett, hogy valós ízelítőt nyújt nemcsak az aktuális klímahelyzetről, de korunk emberének hozzáállásáról is a problémához, nagyon érzékenyen taglalja a kérdést, hogyan éli meg / éli túl egy gyilkos családja a merényletet, melyek azok az érzések, amelyekről senki sem beszél hasonló helyzetben. „Én és Eerik nem végzünk gyászmunkát. Nincs rá okunk, hogy kitörjünk a szomorúságból, vagy megszabaduljunk a lelkiismeret-furdalástól. Az egyetlen választásunk, hogy méltósággal hordozzuk a saját hibáink, Aslak iránt érzett szeretetünk súlyát. Életben maradunk és szeretjük őt. És minden áldott nap, amíg csak élünk, azon gondolkodunk majd, mit tettünk rosszul.” (225-226 o.)

A regény negyvennyolc rövid fejezetre van tagolva, és párhuzamosan mutatja be a három nézőpontot. Aslak magánya, nővére féltése, félelmei és a fiáért szüntelenül aggódó édesanya érzései egymást kiegészítve mutatják be egy (hétköznapi) család életét, dinamikáját, érzelmeit. A regény hitelességét a témaválasztás, napjaink problémái mellett az írásmódja is erősíti. Annak ellenére, hogy a stílusa pörgős, olvasmányos, átütően szemlélteti a szereplők érzéseit is. Bár túl mélyre nem merül sem a problémák, sem az érzelmek ábrázolásában, mindezt viszonylagos távolságból érzékelteti az olvasóval, ez nem vesz el sem az említett problémák jelentőségéből, sem az olvasás élményéből. A legvégére már csak egy kérdés marad: tehetünk / teszünk még valamit, mielőtt elfogy az idő?

Elina Hirvonen 1975-ben született Helsinkiben. Újságíró, író, dokumentumfilm-rendező. Az Elfogy az idő a harmadik regénye, finn nyelven 2015-ben publikálták; magyarul a Magvető Kiadónál jelent meg.

Elekes Tünde
Forrás: olvasoterem.com

2019.10.07