301

Színpadképek

Molnár György fotókiállítása a Győri Nemzeti Színházban

szinpadkepek-molnar-gyorgy-fotokiallitasa-a-gyori-nemzeti-szinhazban

2019. szeptember 25-én 17 órai kezdettel nyílt meg Molnár György fotókiállítása a Győri Nemzeti Színház csillárszintjén Színpadképek címmel. Az ünnepi megnyitót a Győri Antológia Irodalmi és Művészeti Alkotó Közösség (GYAK) rendezte, melynek Molnár György tagja.

Bevezetésképpen Horváth György kerámiaszobrász szigetközi dallamokat adott elő tárogatón, majd P. Nagy Gabi előadóművész Apollinaire Egy szép vörösesszőkéhez című versét olvasta fel. Mindketten a GYAK tagjai.

A szép számmal összegyűlt vendégeket – családtagokat, barátokat, ismerősöket, művészetkedvelőket, a GYAK és a Győri Fotóklub tagjait, a színház igazgatóját, művészeit – az antológiaközösség vezetőjeként én köszöntöttem, majd Forgács Péter színházigazgatónak adtam át a szót a kiállítás megnyitására.

A frappánsan előadott, élményszerű kiállításmegnyitójában Forgács Péter, a hivatalos hangot mellőzve, a kiállítás képei mellett végigsétálva, a velük kapcsolatos személyes emlékeit, gondolatait fogalmazta meg. Rögtönzött előadása nagy sikert aratott, így a taps nem maradt el. A továbbiakban Molnárt Györgyről és művészetéről ejtettem szót, őt magát és alkotó útját méltatva:

Ez a tehetséges, sokoldalú alkotó hosszú utat járt be, míg idáig eljutott. Már egészen fiatal korában fényképezett, rajzolt, festett, érdeklődéssel fordulva az emberi karakterek, valamint a természet szépségei felé. Miskolci egyetemi tanulmányai során az intézmény Húzótüske című kiadványában megjelent kiváló karikatúrái nagy népszerűséget szereztek neki. Gépészmérnöki diplomája a megélhetését biztosította: kezdetben a Győri Tejipari Vállalatnál, majd Mosonmagyaróváron, a Tejipari Kutató Intézetben helyezkedett el, ahol az ország egész területére kiterjesztve, tejporgyárak, sajtgyárak létesítésében működött közre.

Élete szerelme azonban a művészet volt: kiállításokat látogatott, műalkotásokat gyűjtött, és érdeklődése egyre inkább a fotózás felé fordult. A Győri Antológia Közösség tagjaként, az antológia egyik szerzőjeként, szerkesztőjeként, majd a Győri Szalon internetes újság fotósaként, később a Győri Fotóklubhoz csatlakozva, művészete kiteljesedett. Városunk szinte minden kulturális eseményét megörökítette. A színházi főpróbák fotózása rendkívül izgalmas kihívást jelentett és jelent számára ma is. Alkotásai megjelennek a Győri Antológiában, a győri Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér országosan is egyedülálló internetes kulturális magazinjában, a Győri Szalonban, és hosszú ideig munkatársa volt a Kopócs Tibor szerkesztette rév-komáromi Atelier című művészeti folyóiratnak. Népszerűségét kiállításai is növelték.

Ez a mai különösen nagy ünnep számára, hiszen a színházi előadásokról készített legkedvesebb alkotásait a legméltóbb helyen, itt, a színházban mutathatja be. Köszönet érte. A színielőadásokról művészi igénnyel készített nagyszerű képek elénk varázsolják azt a virtuális valóságot, melyről az alkotók és az egész színház: a rendező, a színészek a kellékesek, a jelmez- és díszlettervezők, szóval, az összes dolgozó valami nagyszerűt, valami csodálatosat fogalmaz meg: az emberi lélekben érzelmeken és hangulatokon keresztül áramló drámai folyamatot, ami a szereplők arcjátékában, mozdulataiban, öltözetében, a környezet megteremtésében ölt testet.

A művész – jelen esetben a fotós – kiválasztja a neki leginkább tetsző, leghatásosabb pillanatot, és felvételével az örökkévalóságba emeli át. Amikor elkattintja a gépét, nemcsak azt örökíti meg, ami a kép látható tárgya, hanem azt is, ami abban a pillanatban a világban, a Mindenségben lejátszódik, jelen van. A gép által megállított pillanatban megáll a világ, melynek csak egy szelete válik láthatóvá, mert erre fókuszál a fotós, sokkal inkább azonban láthatatlanul az egész Mindenség foglyul esik a képben, örökké varázsolva a pillanatot. Egy művészi alkotásban, így a jó fotón is sokkal több van jelen, mint a közvetlen mondanivaló. Molnár György munkáiból mélységes humánum, az emberek iránti szeretet és tisztelet sugárzik.

E rendezvény az egész Győri Antológia Irodalmi és Művészeti Alkotó Közösség számára is ünnep, hiszen Molnár György az alkotótársunk. Azzal köszöntjük, ami a mi világunkban a legbecsesebb: zenével, verssel, kisprózával, valamint azzal, amit a szépségéről, ars poétikánkról, a fotóról mint műalkotásról és a fotósról mint alkotóról megfogalmazunk.

A GYAK tagjai saját írásaikat olvasták fel: Cseke J. Szabolcs Álomszövők, Gősi Vali Hívni a fényt, Vehofsics Erzsébet Olyankor ott van Isten, Olasz Valéria A fotós, Csáky Anna Megállított pillanat című versét, valamint Gősi Ferenc kisprózáját A fény a színek közé simul címmel.

A műsor után Molnár György kapott szót. Boldogan és meghatva mondott köszönetet a színházigazgatónak a lehetőségért, hogy színpadképeinek bemutatására az intézmény helyiséget és technikai eszközöket adott, a színészeknek, akikről a fotók szóltak, és akik izgalommal, érdeklődve nézték végig a képeket, önmagukat keresve rajtuk. Majd az egybegyűltekhez fordult, a sok baráthoz, ismerőshöz, azok hozzátartozóihoz, művészetkedvelőkhöz, nem utolsósorban alkotótársaihoz, a GYAK tagjaihoz. Köszönetet mondott nekik is, hogy eljöttek vele együtt ünnepelni a számára oly fontos eseményt.

Nem maradhatott el a kiállított művek előtti fotózás sem. Sokan Molnár Györggyel, mások egymással álltak a képek elé megörökíttetni magukat. Maga az ünnepelt is előkapta masináját, és felvételeket készített a vendégekről.

A rendezvény végén a GYAK tagjai maguk sütötte finomságokkal, pogácsával, borral, üdítővel vendégelték meg a látogatókat, akik vidám beszélgetés keretében cserélték ki gondolataikat a látottakról és a műsorról.

A kiállítás október 6-ig várja a látogatókat.

Csáky Anna
Fotók: Molnár György, illetve
Bögi Tamás (40., 41., 43., 48.)
Csobay Dániel (23., 32., 33., 35., 38., 42., 65.)
Gősi Ferenc (11., 12., 13., 14., 15., 16., 18., 21., 25., 26., 28., 34., 36., 37., 49., 50., 63., 67.)
Vehofsics Erzsébet (17., 19., 20., 22., 24., 31., 51., 52., 54., 58., 59., 64., 66., 69.)

 

2019.09.30