Takis Würger: Stella

Könyvkritika

takis-wurger-stella

Ahogy már sokszor megfogalmaztam a téma kapcsán, a második világháború borzalmairól nem lehet eleget írni ahhoz, hogy megunja az ember. Másképp fogalmazva: minden egyes papírra vetett emlék, gondolat, naplóbejegyzés, elbeszélés, esszé vagy történelmi feljegyzés hozzáad egy részt ahhoz a hatalmas kirakóshoz, amelynek darabkái sorsok és életek sokféleségéből adódóan végtelenül változatosak, ezáltal egyediek.

Olykor az is meglepő lehet, hogy egy fiatal író, mint Takis Würger, hogyan kerül kapcsoltba egy évtizedekkel a születése előtt zajlott eseménnyel, illetve mi motiválja ahhoz, hogy egy világháborús témát érintsen, amely lerágott csont lehetne, ha nem lenne igaz a fenti mondat. Aztán megjön erre is a magyarázat, a szerző felmenőinek egyikét gázkamrában kivégezték, ráadásul a történetet igaz történések ihlették.

Takis Würger német újságíró, a Der Spiegel hamburgi hetilap szerkesztője. Első regénye, a Der Club 2017-ben jelent meg, Németországban bestseller lett, és elnyerte a lit.Cologne legjobb első könyvnek járó díját. Az író újságírói munkája során megjárta Afganisztánt, Líbiát, Irakot, Ukrajnát, a háborúhoz való közelsége ihlet lehetett Stella című regényéhez, összekapcsolva a családi tragédiával.

Fritz egy érzelmileg meglehetősen távolságtartó család gyermeke, aki egy gyerekkori sérülés miatt elveszíti a színlátás képességét. Festőművész anyjának nem igazán tetszik ez a dolog, tekintettel arra, hogy fiából híres festőt akar faragni, aki majd beteljesíti az ő be nem teljesült álmait. Fritz azonban sajátos módon tanul, a festékeket nem színük, hanem szaguk alapján azonosítja. Gyerekkora magányából kissé félénk, szinte naiv fiatal felnőtté érik, a szülei széthulló kapcsolatából menekülve Berlinbe költözik, hogy ott majd festészetet tanuljon. Itt ismerkedik meg Kristinnel, egy kedves berlini lánnyal, akiről az ismeretségük elején nem derül ki teljesen egyértelműen, hogy hová is tartozik. Ennek ellenére vagy ezzel együtt szerelem szövődik közöttük, és közben lassan tetőfokára hág a második világháború. A két fiatal szerelme a háborús körülmények ellenére ugyanolyan, mint a legtöbb szerelem: varázslatos, titokzatos, csínytevéssel, vakmerőséggel és éjszakába nyúló beszélgetésekkel, szenvedéllyel tarkított. A háborúnak köszönhetően ez meg van toldva némi plusz izgalommal: érdekes partikon való részvétellel és bunkerekben történő éjszakázásokkal, amelyek kölcsönösen növelik az összetartozás érzését.

Fritz teljesen megbízik a lányban, naivan elhisz mindent, amit mond vagy tesz, csak az gyanús számára, hogy a lány sose tölti nála az éjszakát, nem mondta meg a vezetéknevét, és annyi idő után sem mutatja be a szüleinek. A fiú ezzel együtt elfogadja a lányt, szinte csodálattal nézi, ahogy ezer arca közül mindig gond nélkül megtalálja az aktuális helyzethez valót. Kristin élete azonban egyre zavarosabb lesz, közös barátjuk, Tristan házában több utalás is elhangzik bizonyos kétes cselekedeteire vonatkozóan. Bár Fritz csak néha tesz fel kérdéseket, mégis megelégszik a látszólagosan igaz válaszokkal, hiszen szereti a lányt, és ez a szerelem számára elegendő. A háború szele egyre erősödik, ezzel együtt azoknak az információknak az áramlása is, amelyek azt sugallják, hogy bizonyos zsidókat elhurcolnak ismeretlen helyre, ahol elgázosítják őket. Egy nap azonban Kristin eltűnik, és amikor előkerül, eleinte nem akar magyarázatot adni semmire sem, de aztán meglepő dolgokat mond. És mindezzel együtt Fritz vele marad, sőt, segíteni akar neki, hogy elérje, amit akar.

Bár a regény egy szerelmi történet köré fonódik, a végső kérdés mégis összetettebb. A szerző a fejezetek között dőlt betűvel szedett részben bírósági jegyzőkönyvekből származó részletekkel szakítja meg az elbeszélés folytonosságát. Ezek a jegyzőkönyvi részletek olyan zsidó származású emberek sorsáról tesznek vallomást, akik különböző módon és mértékben estek áldozatul a második világháború zsidó üldözésének. Szinte azt lehet mondani, hogy ezek a részletek hozzák be annak a valóságát, hogy a helyszín és az időpont mégiscsak Berlin, 1942. Ha a legtöbb eddigi olvasmány a terrort és a kegyetlen bánásmódot első kézből mutatta be, ez a regény a világháború köré szerveződött társadalmi helyzetet és kulturális, érzelmi vonatkozásait hozza előtérbe. Hogy a háború idején a németeknek kaviár is jut, az nem a véletlen műve. Az előkelőségek báljain pedig a luxus kéz a kézben jár a náci propagandával, csak az a kérdés, milyen szerepe van ebben egy törékeny nőnek, aki a szerelem és a háború zűrzavarában talán teljesen megfeledkezik arról, hogy kicsoda ő, miközben élete kockáztatásával próbálja megmenteni a szüleit.

Az író jól megformált karakterekkel dolgozik, akik általában jól tükrözik a rendszert, amiben élnek és amit szolgálnak. Az olvasónak az lehet az érzése, hogy a nyers szókimondás helyett kétértelmű célzásokból, sejtetésekből és utalásokból van több, ami azzal teszi jobbá a regényt, hogy kész válaszok helyett egy kis belső munkát is ad: megformálni a saját igazunkat. Tulajdonképpen maga a befejezés is ilyen, amikor Fritz rádöbben, kicsoda Kristin. És bár a drámai helyzetek nincsenek eltúlozva, mégis egy drámai történet ez, egy olyan szerelemé, amely nem tudni, túléli-e a háborút, a meneküléseket és hazugságokat, és ha igen, merre tart tovább. A regény, vagyis az élvezetes olvasás némi előzetes ismereteket feltételez a történelmi helyzetről, ennek tudatában kissé másképp értékelődnek a különböző események. Ismét egy új színfolt a második világháborús irodalom palettáján, talán ennél jobban is ki lehetett volna bontani, mélyíteni, de könnyű, mégis elgondolkodtató mű.

György Emőke
Forrás: olvasoterem.com

2019.09.27