133

Tűzzománc világom

Kopócs Tibor kiállítása Pannonhalmán

tuzzomanc-vilagom-kopocs-tibor-kiallitas

2019. szeptember 20-án, pénteken, a pannonhalmi Bencés Gimnázium Galériájában nyílt meg Kopócs Tibor révkomáromi festő- és zománcművész Tűzzománc világom című kiállítása.

A kiállítást dr. Borián Elréd OSB, bencés tanár rendezte, aki Kopócs Tibort az egyik pannonhalmi művésztelepen ismerte meg. (Pannonhalmán az elmúlt évtizedben öt alkalommal rendeztek művésztelepet, melyekhez a város adta az anyagiakat, az Apátság pedig a művészek szálláslehetőségét biztosította.) E kiállítás létrehozásának ötlete akkor támadt, amikor Gaál András Pannonhalmán élő festőművésznél meglátta Kopócsnak egy gyönyörű, madarat ábrázoló zománcképét.

A rendezvényen jelen voltak a gimnázium tanulói, valamint számos művészetkedvelő érdeklődő. Bevezetőként Elréd atya köszöntötte a megjelenteket, majd Folly Bernát gimnáziumi tanuló Bartók Népdal című művét adta elő zongorán. Elréd Atya – Kopócs Tibor egyik képéhez kapcsolódva – Ady Endre Illés szekerén című versét olvasta fel, Visi András pedig Bach Siciliana 2. szonátáját játszotta el szaxofonon. Kertes Anna tanárnő kísérte.

A kiállítást Szakolczay Lajos Széchenyi-díjas művészeti író, műkritikus nyitotta meg, méltatva a művészt és a kiállított képeket. Hangsúlyozta, milyen fontos szerepet játszanak a tűzzománcok – a festmények és grafikák mellett – Kopócs Tibor életművében. A művész Csallóközt, vagyis a szülőföldet jelölte ki gondolkodását, érzelmi kitárulkozását meghatározó központnak. Megannyi alkotásával Lőcsei Pál mester előtt tiszteleg. A sorsvállalás azonosságával magyarázható módon a művekre a biblikus telítettség, pontosabban a bibliai jelképrendszer messze sugárzó hatása mutatható ki. A krisztusi fényben tündöklő felvidéki ember ugyanis – ha kicsinyben is – ugyanazt a Golgotát járja be, mint az évezredes bölcsességet, a kitartás és áldozatvállalás fenségét életerővé alakító Úr.

A tűzzománcok arzenálja szinte teljességében a bibliai tanítás mély erkölcsiségét, Jézus, Mária és az apostolok megszenvedett életútjának drámaiságát hordozza. Mária gyermekkel (2000) az óvó szeretetet, Jézus, János és Pál apostol az együvé tartozás otthonmelegét hangsúlyozza, az Illés szekere IX. (2007) pedig Krisztus másodszori eljövetelének jövendölését sugallja. A művek között a bibliai jelenetek profán változatait is megtaláljuk. Ilyenek pl. az Íme a NŐ – Csallóközi Golgota (1996) című, több szimbólumot összefogó, vagy a Militáns angyal (1996) című, ki tudja, kit fenyegető menetelését ábrázoló alkotás.

tuzzomanc-vilagom-kopocs-tibor-kiallitas

A szakrális hagyományokhoz köthető ikonszerűséget, annak misztikáját Kopócs Tibor ugyancsak feltöri. Talán csak a Mária gyermekkel, valamint az Utolsó vacsora – Hommage á Lőcsei Pál mester mondható oltárképnek. A groteszk sem áll távol tőle. A Szárnyasbika (1997) a művész rajzos személyiségjegyeit hordozza. Benne a flóra és a fauna, valamint megannyi bibliai kellék-mozzanat éppúgy fontos szerepet játszik, mint a testi hatalmát, erotikáját felragyogtató nő.

Érdemes megfigyelni a Krisztus kereszthalálával kapcsolatos megfeszíttetési pózokat. A korpusz vagy annak megannyi helyzetmozzanatát viselő test a végzetes rabságából kiszabaduló madár repüléséhez kapcsolható szabadság-szimbólumot juttatja eszünkbe. E szárnyalásnak jellegzetes példái – bravúros háttéralakzatokkal – az 1997-es Madárember I-II. és a Madárember III. (1999). Itt a keresztről való leszakadás illúziója oly erős, hogy valósággal észlelhető a fölfelé dinamikája. A madarak előképei az apostoloknak, akik a földet bejárva Isten igéjét hirdetik.

A tűzzománcok biblikus megalapozottságával (János apostol megkísértése, Szent Antal megkísértése), valamint a népmesei elemekkel tűzdelt ábrázolásmóddal (Illés szekere IX.) Kopócs Tibor tűzzománc-képein a mítosz költözik a csallóközi földre. Műveiben nemcsak a Szent jelenik meg, hanem festményeinek és tűzzománcainak legsokoldalúbb alakja, „bűnbánó” társa, a Nő is. Ars poeticája (2013) égi és földi motívumaival mindennél jobban érzékelteti ezt a földszagot.

A művész a kompozíció teljességét megtartva, az Utolsó vacsora című képén bravúros módon „kilép a keretből”. A fa gazdag lombkoronája, törzse és gyökere – mint védőháló, mint oltalmazó egység – takarja Jézust és tanítványait. A hagyományosan megformált alakokban vallanak a tekintetek, a búskomorság, a tépelődő dráma. A kiállítás egyik legjobb darabja a Táltos ménes (1996) című triptichon viszont a rajzos néprajzi elemeket, az ősiségben fogant Ma elszabadult táncos vonalainak az eldorádóját érzéki gazdagsággal jeleníti meg. Kopócs Tibor tűzzománcainak, mondhatni, ez az örömtánca.

Szakolczay Lajos megnyitója után Gaál András festőművész a tűzzománc-technika titkairól faggatta Kopócs Tibort, aki részletesen elmesélte, miként ismerkedett meg ezzel a nem mindennapi eljárással egy kecskeméti, valamint más nemzetközi alkotótáborokban, és hogyan teremtette meg saját stílusát ebben a művészeti ágban.

A rendezvény végén Borián Elréd atya fehér asztalhoz invitálta vendégeit.

Csáky Anna, a GYAK vezetője
Fotók: Molnár György, a GYAK és a Győri Fotóklub Egyesület tagja

2019.09.26