Kr. e. 71. vagy 70. október 15-én született a mai Mantuához közeli Andesben. Észak-Itália gyermekeként egyszerű család leszármazottja, apja fazekas vagy napszámos volt, aki kisbirtokossá emelkedett fel. Vergilius 15 éves koráig Cremonában élt, majd tanulmányokat folytatott Mediolanumban (a mai Milánóban), Rómában és Nápolyban. Atyai örökségét majdnem végképp elvesztette, miután a II. triumviratus tagjai földet ígértek a veteránoknak. Vergilius azonban Rómában Octavianus segítségével elérte, hogy visszakapja birtokát.

16 éves korában kezdett el költészettel foglalkozni, apróbb verseket, epyllionpkat, disztichonban, hexameterben, jambusban írt költeményeket egyaránt szerzett. 30 éves kora környékén, Kr. e. 42 körül „a Theokritosz által megteremtett pásztorköltészet műfaját újította fel”. Kr. e. 42 és 39 vagy 35 között „tíz költeményt csiszolt ki végleges formában, s ezeket mint válogatott verseket (eclogae) adta ki”. Vergilius tudatosan szerkesztette meg eklogáinak gyűjteményét. Ő volt az első a római költők közül, aki „a teokritoszi pásztorköltészetet művelte”. Görög elődjétől átvette „a műfajt, a helyszínt, a pásztorok neveit”, de a teokritoszi álomvilág már a korabeli Rómában „veszélybe került”. Maga Vergilius „tudatosan versengett” görög elődjével, „sok mindent átvett tőle, s az átvett elemekből új költői világot teremtett”.

A Kr. e. harmincas évek közepén fogott bele, valószínűleg nápolyi lakhelyén, mezőgazdasági tankölteménye, a Georgica (A földművelés) írásába, amelyet Kr. e. 29-ben publikált. A Georgica-val „kilépett a korabeli Itália valóságos világába”. Tankölteményével azonban nem mezőgazdasági szakmunkát kívánt írni, hanem „arra akarta ráirányítani a figyelmet, hogy a földműves munkában van az emberi munka gyökere, s ilyen értelemben a földműves munka az emberi kultúra szimbóluma”. A Georgica-val Vergilius szándéka az volt, hogy „költői művében a polgárháborúk alatt szétzilált, tönkretett itáliai mezőgazdaság tekintélyét, tiszteletét és szeretetét helyreállítsa a költészet varázsával”.

A Georgica négy könyvből, összesen 2188 sornyi hexameterből áll. Az antik földművelés négy nagy témakörét öleli fel, „vázlatosan áttekinti a földművelés és az állattenyésztés fő területeit”, továbbá „bemutatja a fontosabb gazdasági munkákat is”, a negyedik könyvben a méhészetről is írt. Művét Maecenasnak és Octavianusnak ajánlotta. Utóbbi jelenlétében, miután Keletről visszatért Rómába, 4 napon át olvasta fel elkészült művét. Eklogáiban és tankölteményében kétségkívül visszatükröződik „Itália tájai iránti szeretete, amely bizonyára … gyermekkorából eredt”.

Vergilius 11 éven keresztül írta legjelentősebb alkotását, Aeneis című, 12 könyvből álló eposzát, amelynek főhőse az égő Trójából menekülő Aeneas, a mű cselekménye az ő bolyongását, majd új hazáért való harcát mutatja be „Trója pusztulásától kezdve addig a pillanatig, míg a menekülő trójaiak egyesülnek Latium népével, s ezzel lerakják a majdani Róma alapjait”. A szerző már műve tematikájának kialakítása során elhatározta, hogy az eposz „eseményei két idősíkon fognak zajlani”. „A valóságos idősík a trójai háború utáni évek, a szimbolikus idősík viszont Augustus kora lesz”. Ugyanis „a menekülő trójaiak itáliai letelepedése, amely később Róma alapítását eredményezte, természetes módon kapcsolódott saját korának Rómájához. Alkalmas volt arra, hogy Róma szokásait, intézményeit, ünnepi játékait a múltba vetítve „megmagyarázza”, a gens Iuliát pedig eposzának főhőse által felmagasztalja”.

Vergilius végrendeletében azt kérte, hogy az általa még nem elkészültnek ítélt művét égessék el. Augustus azonban, szerencsére, megtiltotta a végakarat teljesítését, sőt azonnal kiadatta az Aeneist, amelyet joggal neveznek „nemcsak, a római, hanem az európai kultúra alapművének”.

Vergilius az Aeneis végleges revíziójának elkészítése előtt azt tervezte, hogy bejárja az eposz görög helyszíneit. El is utazott Hellászba, de közben olyan súlyosan megbetegedett, hogy meg kellett szakítania útját. A visszafordulást követően, Kr. e. 19. szeptember 21-én, mielőtt Brundisiumba értek volna, elhunyt.

Publius Vergilius Maro hatással volt olyan jelentős ókori római költőkre, mint Horatius, Ovidius vagy épp Propertius. A jeles itáliai költő, Dante Isteni színjáték című művében Vergiliust választja a Pokolban túlvilági vezetőjének. A teljesség igénye nélkül Torquato Tasso Megszabadított Jeruzsálem, John Milton Elveszett paradicsom, Luís de Camões A lusiadák, Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem, Vörösmarty Mihály Zalán futása, Radnóti Miklós eklogái, Szabó Magda Pillanat című műveiben egyaránt megjelenik Vergilius hatása. Az operairodalom pedig kétségkívül szegényebb lenne az Aeneis ihlette Henry Purcell Dido és Aeneas című operája, valamint Hector Berlioz A trójaiak című zenedrámája nélkül.

Ősze Mária

Felhasznált irodalom: Michael von Albrecht: A római irodalom története I.; Adamik Tamás. A római irodalom az aranykorban; Maróti Egon Bevezetés. In: Vergilius Georgica Auctores Latini XX.; Richard Buxton: A görög mitológia világa.

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.