Az írást hétévesen kezdte, első írásai 19 éves korában jelentek meg a Comics Review című magazinban. Első novellája 20 éves korában látott napvilágot, 23 évesen kezdett el dolgozni életművének központi regényfolyamán, A Setét Torony-sorozaton. 26 éves volt, amikor a Doubleday kiadó elfogadta Carrie című regényének kéziratát. Ez aztán egy csapásra híressé tette; King korábban a regény első kéziratát kidobta a szemétbe, mert elégedetlen volt vele. Tabitha, a felesége találta meg, és biztatta a férjét, hogy fejezze be a regényt. Három évvel később, 1976-ban megfilmesítették a könyvet, ez aztán Hollywoodban is ugródeszkának bizonyult néhány ember számára.

A hetvenes években Richard Bachman írói álnéven is jelentek meg könyvei, ezeknek nagy részét még a Carrie előtt írta. King nem fedte fel, hogy ki rejtőzik a Bachman-könyvek mögött, kíváncsi volt, az olvasók valóban a művek minősége-, vagy csupán a szerző neve miatt vásárolják meg olyan szívesen könyveit. A Bachman-könyvek sikeresek voltak a piacon, de miután kiderült az író valós kiléte, az eladási számok gyakorlatilag megtízszereződtek. Ez 1985-ben történt, amikor egy amerikai könyvkereskedő felfigyelt arra, hogy a Sorvadj el! című regény nagyon sok ponton hasonlít Stephen King más műveihez.

King a fantasy műfajában is sikerrel termeli a könyveket. A Setét Torony c. sorozatát 1982-ben kezdte írni, a hétrészes szériát életművének központi témájaként emlegetik. A könyv a fantasy, a sci-fi és a western elemeit is tartalmazza, képregény formájában is kiadták, 2017-ben pedig mozifilm készült belőle. 2012-ben további epizód került a sorozathoz, a The Wind Through the Keyhole története a negyedik és ötödik könyv között játszódik, és jobban megvilágít néhány dolgot. A fantasy terén Peter Straubbal közösen is dolgozott, 1984-ben jelent meg első közös könyvük, A Talizmán. Ennek a folytatása a 2001-es A Fekete Ház. A harmadik rész mindkettejük részéről tervbe van véve, de még mindig nem valósult meg.

A Carrie megjelenését követő években az író az alkohol és a drogok rabja lett, ezek hatása alatt született A rémkoppantók is, amelynek megírására saját bevallása szerint is csak foszlányokban emlékszik. Felesége és barátai biztatására terápiás kezelésen vett részt, amelynek köszönhetően aztán megszabadult szenvedélybetegségétől. 1999-ben súlyos balesetet szenvedett: egy férfi a furgonjával elütötte, miközben ő nyugodtan sétált otthona környékén. Egy helyi lap tévedésből még halottnak is nyilvánította. Tíz nap alatt öt műtéten esett át, azonban az erős fájdalmakkal járó lábadozási időszakban sem hagyott fel az írással. Hónapokkal később megvásárolta azt az autót, amely őt elütötte, és a baleset első évfordulóján saját kezével zúzta szét. A sofőr bő egy évvel később, 2000 szeptemberében, éppen az író születésnapján hunyt el, 43 évesen, elég furcsa körülmények között. Az orvosi jelentés szerint halálát egy fájdalomcsillapító túladagolása okozta.

A Bram Stoker-díjat összesen tíz könyve alkalmával vihette haza, a Brit fantasy-díjjal négy könyvét jutalmazták, egyszer pedig magát az írót, „a műfajhoz való kimagasló hozzájárulásért”. A World Fantasy-díjat négyszer, a Hugo-, az O. Henry- és a World Horror Convention-díjakat egyszer kapta kézbe. 2003-ban Nemzeti Könyvdíjat kapott, ez az amerikai irodalomhoz való kimagasló hozzájárulásáért járó medál. Ez alkalomból több kritikus is támadta, a Simon & Schuster kiadó egykori vezetője, Richard Snyder például úgy nyilatkozott, hogy az, amit King ír, nem nevezhető irodalminak. Harold Bloom kritikus pedig egyenesen az amerikai kultúra hanyatlását vélte felfedezni a zsűri döntésében.

King fontosnak tartja műveiben az apró részletek kidolgozását. Könyvei nagyrészt Maine államban játszódnak (ahol napjainkban is él családjával), művei rengeteg ponton találkoznak egymással, sok nyílt és rejtett kapcsolódási pont, átfedés van az írásai között. Műveiben gyakran író játssza a főszerepet, így például Jack Torrance A ragyogásban vagy Paul Sheldon a Tortúrában. Könyveinek nagy részét megfilmesítették, az adaptációk néhány kivételével gyenge eredményt hoztak. A remény rabjai, a Halálsoron vagy a Tortúra azon kevés filmek egyike, amelyek jól sikerültek. Ez utóbbit például még Oscar-díjjal is jutalmazták. King általában feltűnik a vásznon is, így A ragyogásban zenészt, a Sorvadj el!-ben gyógyszertárost, A félelem kórházában házmestert, az Alvajárókban pedig temetőgondnokot alakít.

Simon Attila
Forrás: olvasoterem.com

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.