406

Szibériai csárdás – Premier a Győri Nemzeti Színházban

Bári Edit írása

sziberiai-csardas

Az idei évad első bemutatójaként szeptember 21-től látható a Győri Nemzeti Színház nagyszínpadán Tasnádi István Szibériai csárdás című zenés, romantikus játéka Tasnádi Csaba rendezésében. A szórakoztató és elgondolkodtató előadás a társulat remeklésével ismét emlékezetes hatást hagy a nézőkben.

Szibéria és a csárdás – na hogy is van ez? Miért is emlegetjük a tőlünk 7000 kilométerre fekvő, dermesztő hidegségéről ismert Szibériát és a magyarok tüzes csárdását egyszerre? Mindez kiderül Tasnádi István komikusan tragikus, vagy ha úgy tetszik, tragikusan komikus művéből.

Történelmileg alátámasztott tény, hogy az I. világháború idején fogságba került katonák (akik között számos művész és zenész is volt) a hadifogolytáborokban saját és fogvatartóik szórakoztatására tábori színházakat hoztak létre, és előadásokat tartottak. Nem volt ez más, mint játék az életért, a túlélésért, játék azért, hogy el tudják viselni az elviselhetetlent.

1915-öt írunk, amikor a bécsi Johann Strauss Theaterben Die Czardasfürstin címmel került bemutatásra Kálmán Imre és a magyar operett legemblematikusabb műve, a Csárdáskirálynő. Kálmán eredetileg az „Es lebe die Liebe! = Éljen a szerelem!” címet adta művének, azonban a bécsi színházigazgató megváltoztatta azt. A premierre november 13-án, pénteken került volna sor, ám Kálmán – közismerten babonás ember lévén – kérte az igazgatót, hogy ne aznap mutassák be a darabot, ám a direktor hajthatatlan volt, hiszen az összes jegy elkelt. A sors azonban kegyesnek bizonyult a zeneszerzőhöz, mert az egyik főszereplő, Josef König betegsége miatt elmaradt az eredeti premier, amelyre végül november 17-én került sor. Ezzel a bemutatóval indult el világhódító útjára a máig is népszerű, felejthetetlen mű. A Csárdáskirálynő igazi hungarikum lett, 1917-ben már Szentpéterváron is bemutatták Sylvia címmel.

Nem csoda hát, ha a szibériai fogolytáborban Csárdáskirálynő előadásra készülnek. Na de kezdjük az elején… Kálmán Imre (Fehér Ákos) és Müller Áron (Nagy Balázs), a mű első karmestere a Csárdáskirálynő sikeres bemutatóját ünnepli egy lokálban. Az est neves primadonnája, Áron jegyese Mizzi (Mózes Anita), akit kitartóan ostromol Kaltenberg tábornok (Jáger András), a monarchia hadseregének magas rangú katonája. Hogy megkaphassa Mizzit, elhatározza, hogy riválisát, Müller Áront likvidálja, így adjutánsával (Forró Attila) behívót küld Müllernek, ami az orosz frontra juttatja. Némi közjáték után Mizzi Sára nővérrel együtt (Molnár Ági) vöröskeresztes nővérként jut el Krasznaja Rjecskába, egy szibériai fogolytáborba, ahol rátalál egyszer már halottnak hitt jegyesére.

sziberiai-csardas

A történet másik szála már a fogolytábor életébe kalauzol bennünket. Holotkov tábornok (Maszlay István), a mindenható táborparancsnok lemaradt a szentpétervári „Sylvia” bemutatóról, méghozzá egy bolsevik merénylet miatt, így felesége (Janisch Éva) megkéri a táborban működő, szedett-vedett színházi társulatot, hogy adják elő ezt a darabot. Serevszkij adjutáns (Bródy Norbert) azt az ígéretet teszi, ha a produkció elnyeri Holotkov tetszését, a foglyokat fogolycsere transzporttal elengedik.

Na ebből aztán lesz is ribillió! A foglyok tudják, hogy szinte képtelenségre vállalkoznak, de az életük múlhat rajta, így elindul a próbafolyamat. Ki önként, ki rábeszéléssel vesz részt a játékban. Ráadásul nő sehol, így a női szerepet is férfinak kell játszani, arról nem is szólva, ki fog énekelni vagy táncolni? El lehet képzelni a rengeteg lehetőséget a jellem- és helyzetkomikumra, a kacagtató és groteszkbe hajló jelenetekre. Természetesen több „vargabetű” is bekerül a történetbe, jól prezentálva az emberi jellemeket. Mindeközben az író és a rendező is érzékelteti azt a hihetetlen belső erőt és energiát, ami a lehetetlen vállalására és megvalósítására sarkallja az embert, ha túlélésről van szó.

A mű a „színház a háborúban” toposzra épül. Több helyszínen játszódó, fordulatos történet, amely a videografikáknak (Szöllősi Géza) és a koreográfiának (Fekete Miklós) köszönhetően hihetetlenül mozgalmas. A kevés díszlet, sok háttérvetítés már-már valami egyedi átmenetet mutat a színházi és a filmes megjelenés között.

A női ruhába bújt férfiak szereplése, az effajta „transzformáció” szinte mindig bombasiker. Kolnai Kovács Gergely, Pörneczi Attila, Cselepák Balázs, Venczel-Kovács Zoltán, Klinga Péter, Fejszés Attila, Vincze Gábor Péter, Sárközi József, Kurucz Dániel a fogolytábori nagyoperett szereplőiként brillíroznak. Dina Holotkova szerepében Dunai Csenge látható, Török András pedig Szemjonov hetmanként (hadvezér) jelenik meg. Kszel Attila Csapajevként lép színre mint „táncos lábú” bolsevik. Továbbá látható Lakner Norbert Bóniként és Pusztai Ervin Trenkó szerepében.

Természetesen felcsendülnek a Csárdáskirálynő melódiák, a honvágyat kifejező, olyan megérintő magyar dalok, mint a Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország, vagy éppen a vérpezsdítő, jellegzetes orosz ritmusok Medveczky Szabolcs harmonika kíséretével.

Talán nem túlzás azt mondani, hogy az előadás egyfajta tisztelgés a hadifoglyok előtt, akik a művészet erejével, a művészetbe és az életbe vetett hittel voltak képesek a túlélésre, mert élni jó, ahogy a nagybecsű operettben is hallható:

Te rongyos élet, bolondos élet!
Mitől tudsz olyan édes lenni, mint a méz?
Te rongyos élet, bolondos élet!
Leszokni rólad, Istenem milyen nehéz!

A Szibériai csárdás teljes színlapja a Győri Nemzeti Színház honlapján olvasható.

Bári Edit
Fotók: Molnár György, a GYAK és a Győri Fotóklub Egyesület tagja

2019.09.20