Mert ezek a témák valamely okból kifolyólag misztikusak, egzotikusak vagy pusztán csak a hétköznapi tapasztalat számára rejtélyesek, s mint ismeretlen területek, érától és sokszor divattól függetlenül biztos érdeklődésre tarthatnak számot. Az utóbbi évtizedekben az ezotéria olyannyira teret nyert az amerikai és az európai kontinensen, hogy egyenes vonalon húzta maga után a misztikus témák iránti érdeklődést. Egyre és egyre többen fordultak, fordulnak ezáltal a szélsőséges vallások, szekták, rituálék, jövendőmondások, jóslások világa felé, amelyekbe az ördögűzés remekül beleillik. Csakhogy az ördögűzés folyamata nem egy perem felől támadó, erkölcsileg megkérdőjelezhető hitvilág aktusa, hanem a Római Katolikus Egyház már a Bibliában is szentesített tevékenysége.

Matt Baglio 1966-ban Amerikában született író, újságíró, aki évek óta Olaszországban él szabadúszóként, valamint az AP Hírügynökség római irodájának tagjaként. 2005 őszén jutott a fülébe, hogy egy Vatikánhoz közel álló egyetem „Ördögűzés és felszabadító ima” címmel kurzust indít, nem csak felszentelt papoknak. Először arra gondolt, hogy az egész csupán egy ügyes PR-húzás, de a képzés tematikája, amely ördögűzőket, pszichológusokat, antropológusokat, sőt még kriminológusokat is felvonultatott előadóként, valódi komolyságú kurzust ígért. Baglio itt ismerkedett meg és barátkozott össze az amerikai Gary Thomas atyával, aki a püspöke beleegyezésével iratkozott be a tanfolyamra. Arra a tanfolyamra, amely magán a Római Katolikus Egyházon belül is kuriózumnak, s egyszersmind úttörő vállalkozásnak számított, hiszen hiába létezik régóta az Ördögűzők Nemzetközi Szervezete, az ördögűzés maga mint tevékenység és mint kiforrott rituálé, a papok döntő körében szkepszissel kísért ismeretlennek számít.

Matt Baglio könyve, A rítus – amelyből 2011-ben film is készült – a Gary atya által elmondottakat követi nyomon az ördögűző kurzuson és az azt követő, mintegy tapasztalatszerző kiegészítőnek számító gyakorlati élményeken keresztül – inkább szépirodalmi, mint dokumentarista stílusban. A lapokon keresztül Gary atya hitével és szemével jutunk közelebb olyan dolgokhoz, amelyeket eddig többnyire csak fikciókból szőtt filmeken láttunk-hallottunk. Érzékletesen tárul fel az olvasó előtt az a világ, amelyet a Római Katolikus Egyház ugyan nem tagad, de nem is hirdet és népszerűsít nyíltan. Néhány döbbenetes adat ismeretében konklúzióként csapódik le a puszta tény, hogy az Amerikai Egyesült Államokban ténylegesen gyerekcipőben jár az ördögűzés tudománya, holott a meredeken növekvő esetek száma alapján égető szükség lenne az úgy teológiailag, mint pszichológiailag képzett ördögűző papokra.

A rítus meglepő módon nem ütközteti a vallást a tudománnyal, sőt! Az ördögűző kurzus lényege is abban áll, hogy a világi tudományokat és a teológiát közös síkra terelve irányítsák rá a résztvevők figyelmét a problémára. Hiszen antropológiai ismereteken keresztül tanulmányozzák az emberi testfelépítést, pszichológusok segítségével tanítják meg a résztvevőknek, hogyan tegyenek különbséget a mentális és pszichés betegségekkel küzdő, valamint a démonok és ördög (meg)szállta emberek között, s hogy elmélyedjenek az átkok, rontások és démoni dimenziók világában. Gary atyának a tanfolyam iskolafalain túl hozzávetőlegesen 80 alkalommal nyílott lehetősége egy valódi ördögűző mellett asszisztálva, a valóságban is szembenéznie a pokol bugyraival. Baglio könyve részletes esettanulmányokon keresztül igazítja el az olvasót az ördögűzés stációin, miközben átélhetően mutatja meg a gonosz jelenlétét, legyen az akár enyhébb és távolságtartóbb, vagy éppen súlyosabb és fizikailag is veszélyeztető megnyilvánulású.

Matt Baglio A rítussal nagyot szakított abból az almából, amely miatt az ördögűzés témája egyáltalán létezhet a katolikus vallást hívők emberi síkján. Bestsellere olyan útikönyv, amely érzékszerveken ragadja az olvasót, és az Ördög félelmetes (mert ismeretlen) világába vezeti, ahol kézzel tapintható kontúrral jelennek meg a démonok embereket irányítani vágyó törekvései (mert a motivációjuk a gonoszság). A rítus nem nélkülöz egyfajta materiális éleslátást sem, így kicsit sem húzható rá a hitvilágot meghatározó elfogultság vádja, mivel a szerző okosan próbálja egy asztalhoz ültetni a tudományt és a teológiát, sőt helyenként térfelet is cseréltet velük. Ezzel bizonyítja be az olvasónak, hogy lehet hinni vagy akár nem hinni, a hiba abban áll, ha a homokba dugjuk a fejünket. Akkor ugyanis pontosan lefelé, a Pokol és az Ördög irányába pillantunk.

Szilvási Krisztián