Azóta tudjuk, hogy a Linkin Park kísérletező kedve az elektronikus elemeket is tartalmazó rock és egy csomó más irányba vitte a zenekart, de az utolsó lemezükkel megint a régi irányba kacsingattak. Új dolgokra pedig Chester Bennington halála miatt már nem számíthatunk. Vannak, akik populárisnak, kiadónál összerakott zenének minősítették ezeket a nagyon is húzós dalokat, az együttest pedig a Backstreet Boys rock megfelelőjének tekintették. Ez utóbbi nevetséges állítás, főleg, ha utánanézünk a zenekar megalakulásának, de a népszerűségét kár is lenne tagadni, hiszen olyanok is szívesen meghallgatják ezt a kétségkívül egyedi hangzásvilágú zenét, akiktől ez a műfaj, ez a stílus eléggé távol áll.

A Hybrid Theory lemez kiadását öt éve tartó út- és kiadókeresés előzte meg. A rap és a tiszta ének keverése nem volt újdonság már, dolgozott ezzel a Crazy Town, a Limp Bizkit és még tucatnyi más csapat is, de ezt a zenét Chester dallamos refrénje emeli magasabb szintre. A zenekar legnagyobb erőssége mindig is az ének sokrétű kihasználása volt: a legtöbb kétfrontemberes csapat nem tudott élni ezzel, ők azonban nagyon is. Arról nem is beszélve, hogy az egymástól teljesen különböző zenei elemek keverése egyetlen más együttesnél sem sikerült ilyen organikusra, már-már természetesnek hatóra: valóban egymást erősítik a gitárok és a digitális zajok, a hip-hopos ritmusok és a rockos dallamok.

A One Step Closer a lemez egyik legerősebb szerzeménye, de a Crawling, a Runaway és az In The End a csúcsok. Legalábbis szerintem. Aztán ott van még a With You meg a Forgotten, azok se rosszak, bár ez az egész albumról elmondható. A Hybrid Theory az együttes legjobb lemeze, esetleg a Meteora ér még a nyomába, de nem teljesen…

Az albumon az együttes tagjain (Chester Bennington – ének; Mike Shinoda – vokál, ritmusgitár, billentyűk; Brad Delson – gitár, basszusgitár; Dave Farrell – basszusgitár; Rob Bourdon – dob, ütőhangszerek; Joseph Hahn – DJ, billentyűk, sampler) kívül közreműködik még a The Dust Brothers (With You), Ian Hornbeck (Papercut, A Place for My Head, Forgotten) és Scott Koziol (One Step Closer).

A Hybrid Theory kapcsán a Linkin Park legalább háromszáz koncertet adott, népszerűsége az egeket ostromolta, és a második lemezük, a Reanimation megjelenéséig tartott a turnésorozat. Azóta ez a debütáló zenei anyag a XXI. század egyik legnagyobb példányszámban elkelt könnyűzenei kiadványa és egyben a 2000-es évek legsikeresebb rocklemeze, sőt a rocktörténelem egyik legsikeresebb albuma lett. De a siker csak egy dolog. Ennek a zenének a jelentőségét az adja, hogy máig ez az utolsó olyan rocklemez, mely ténylegesen globális hatást fejtett ki, amiben az adott korszak minden fontos hangulati és zenei jellegzetessége összesűrűsödött, és – véleményem szerint – ez a legfőbb oka a hatalmas sikernek, amit aratott.

tmoni

Forrás: wikipédia, Shock magazin