Vitéz Miklós: V. István, IV. (Kun) László és III. András

A sorozat 9. kötete az Árpád-kor utolsó három évtizedébe ad betekintést. Ekkor a királyi hatalom mélypontra jutott. Oligarchák uralták az országot, szabályos részuradalmak alakultak ki, miközben felgyorsultak a köznemesség érdekérvényesítési lehetőségei; ugyanakkor bármit csak a bárók szélárnyékában tehettek, lévén egyre többen a nagyurak familiárisai.

Ám V. István idejében nagyarányú elitváltás történt: apja hívei háttérbe szorultak. A kunokkal való szorosabb kapcsolatot házassága pecsételte meg, ugyanis Kun Erzsébet lett a felesége, aki egyre inkább megragadta a kormányrudat hívével, Gutkeled Joakim szlavón bánnal, a kor egyik legnagyobb hatalmú bárójával. Valószínűleg együtt tervezték és hajtották végre a trónörökös, a későbbi IV. László elrablását, hogy az apát sakkban tarthassák. A király sikerek és kudarcok között egyensúlyozva töltötte azt a rövid időt (1270-1272), amíg övé volt a magyar trón.

IV. (Kun) László uralkodói kötelezettségeit nagyban hanyagolta, a keresztény hitelvekkel ellentétesen viselkedett, és ő volt az, aki saját alattvalói ellenében cselekedett minden lehetséges alkalommal. Nem is volt igazán magyar, hiszen a kunok között érezte otthon magát. Nejét, Anjou Izabellát mellőzte, és kun szeretőket tartott. Dacolt a pápai intelmekkel, illetve színleg meghátrált ugyan, s így a kiátkozást elkerülte, de utána ugyanúgy viselkedett.

Fontos szerepe volt a Habsburg császári hatalom megszerzésében, ugyanis Rudolf szövetségeseként legyőzte II. Ottokár cseh királyt. Az uralkodóhoz méltó tettei csupán epizódszerepet játszottak életében, ugyanakkor nevéhez szinte egyedülállóan szégyenletes tett kötődik: kolostor elleni támadás, apácák kiszabadítása. Uralkodása végén már az egész társadalomtól elszigetelődött, kedvenc kunjai végeztek vele.

Az Árpádok „utolsó aranyágacskája”, III. András 1290 és 1301 között ült a trónon. Származása kétségeket vetett fel (netán fattyú?), ráadásul Velencében nevelkedett. Uralkodása idején többször elrabolták, az Árpád-házból kiházasítottak férjei tartottak igényt a trónra. A legszilárdabb bázist az Anjou-házból származó Károly Róbert mondhatta magáénak, élvezvén a pápa támogatását, de András uralkodását még így sem tudta megakadályozni, csupán halálával nyílt meg számára a hatalomhoz vezető út.

Kiss-Béry Miklós: Károly Róbert és Nagy Lajos

1301 az Árpád-ház férfiágának kihalása, s a vegyes házi uralkodók századainak kezdete, mely egészen 1918-ig tartott. A sorozat 10. kötetében kezdődik Magyarország történetének ez a korszaka. A bajor, a cseh és a nápolyi uralkodóházak sarjai leányági örökösként vetekedtek a magyar trónért, melyet végül az Anjouk szereztek meg Károly Róbert révén.

Milyen akadályokat kellett leküzdenie, milyen feladatok vártak rá? Mindenekelőtt az ország egységét fenyegető tartományurak hatalmát kellett felszámolnia, másrészt a Szent Korona megszerzésével legitimálni uralmát (háromszor koronázták meg).

Nyugat-Európa mintájára háttérbe szorította a dominanciális jövedelmeket, a regálékra (királyi felségjogon szerzett jövedelmek) támaszkodva töltötte fel az államkincstárat, újjászervezte a hadsereget, bevezette a jobbágyság első állami adóját, értékálló aranyforintot veretett, fellendítette a bányászatot és a távolsági kereskedelmet. A cseh-lengyel királlyal szövetséget kötött, melynek értelmében amennyiben a lengyel király fiú utód nélkül hal meg, Károly Róbert elsőszülött fia, Lajos fogja örökölni a lengyel trónt (így is lett). Kisebbik fiát, Andrást Nápolyi Johannával jegyezte el. Sikeresen elhárította Zách Felícián családja ellen irányult merényletét, melyet példátlan megtorlás követett.

Fia, I. (Nagy) Lajos mint lovagkirály került be a hazai köztudatba. Példaképe I. (Szent) László volt. Uralkodásának zöme csatákkal telt. Öccsét Nápolyban meggyilkolták, ez több háború alapját vetette meg, melyek eredménytelenül zárultak. Velencével is hosszan huzakodott – változó sikerrel. Dalmácia birtoklásáért folytatott balkáni hadjáratai részben hűbéri igényeinek érvényesítéséért, részben a bogumil eretnekség ellen irányultak, de harcolt a litvánok ellen is.

Belpolitikailag időtálló intézkedések születtek, melyek egészen 1848-ig fennmaradtak (pl. ősiség, kilenced). Egységesítette jogilag a nemesi társadalmat, de a jobbágyságot is. Sok pénzt fordított az építkezésekre, Pécsett egyetemet hozott létre. Fiú örököse nem lévén, bonyodalmak támadtak az utódlás körül…

Csiszár Antal

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Tihanyi István: Árpád és Géza fejedelmek
2. rész: Tihanyi István: István és Orseolo Péter; I. András és I. Béla
3. rész: Vitéz Miklós: Salamon, I. Géza és I. László; Könyves Kálmán és II. István
4. rész: Vitéz Miklós: Vak Béla és II. Géza; III. István, III. Béla, Imre és III. László
5. rész: Vitéz Miklós: II. András és IV. Béla