Ott a vezető, az idős és kimért Alan Blunt, valamint a még ridegebb Mrs. Jones várja. Beszámolnak neki arról, hogy mind a nagybátyja, mind a szülei titkosügynökként szolgáltak a szervezetnek, és – mondhatni – rákényszerítik a fiút, hogy segítsen nekik. Alex ugyanis, habár még csak tizennégy éves, több nyelven beszél, gyakorlott búvár és extrém sportoló, emellett fekete öves karatés, és kidolgozott, izmos teste is van. Mindezeket a képességeket nagybátyja által tanulta meg, aki közvetetten a titkosügynök életre készítette fel. Alex így rengeteg kalandba bonyolódik: bandita vezéreket, szakadárokat, maffiafőnököket, őrült professzorokat és volt szovjet generálisokat öl meg, esetleg küld rács mögé. Hatalmas, egész világot fenyegető kríziseket és katasztrófákat akadályoz meg a föld minden pontján. Többek közt jár trópusi szigeteken, a Közel-Keleten, egy svájci magániskolában és még az űrben is. A történetek során egyre közelebb kerül szülei gyilkosához, és a könyvsorozat végére fel is göngyölíti a rejtélyt. Anthony Horowitz eddig 11 könyvet írt a fiúról, kettő pedig még tervezés alatt áll.

Ez volt az első hosszabb könyvsorozat, amit elolvastam, és azóta is az egyik kedvencem. Alapvetően egy kém – krimi – ifjúsági sorozat, amely rendkívül feszült és olykor nyomasztó légkörrel dolgozik. A szituációkba, habár sokszor lehetetlennek és túlzottnak tűnnek, az olvasó könnyen bele tudja élni magát a szerző pompás leíró képessége miatt. A fő karakternek, Alexnek megvannak a maga félelmei és fóbiái, emellett pedig a saját céljai is – többek közt, hogy megbosszulja szülei halálát. Még ha néhol nem teljesen realisztikus is a karakterfejlődés, alapvetően elmondható, hogy egy jól kidolgozott és könnyen azonosulható főszereplőt sikerült teremteni. Az egyéb mellékkarakterek, mint osztálytársak, barátok vagy szerelmek, csak pár könyv erejéig bukkannak fel. Maga Alex is sokszor szenved attól, hogy nincs ideje tinédzsernek lenni és szórakozni, hiszen folyamatosan bevetésekre jár.

A cselekmények és a történetvezetés sok meglepő fordulattal szolgál, Horowitz gyakran él hollywoodi kliséhelyzetekkel és megoldásokkal, vagy esetleg klisék kifordításával. Az viszont vitathatatlan, hogy rengeteg kutatómunka és kíváncsiság húzódik meg a könyvek mögött, mert az író a fegyvereket, a harcművészeteket, a halálos szerkezeteket és a fő gonoszok ördögi terveit pontosan, tudományosan, nagy részletességgel ábrázolja. A sorozat többek közt ezért válik egy félig hihetetlen, félig nagyon is reális darabbá, ahol a szélsőségek a valósággal találkoznak, érdekes keveréket teremtve. A tájleírásokat még külön ki kell emelnem, hiszen főhősünk bejárja az egész világot, azok bemutatásai pedig általában nagyon világosra és könnyen érthetőre sikerültek.

Egyik Alex Rider-könyv sem túl hosszú, nagyjából 200-400 oldal között mozognak, ráadásul elég pörgősek is, tehát gyorsan kiolvashatók.

Horváth Dániel