Számtalanszor hallottam és olvastam az „Erdélyt minden magyar embernek látni kell legalább egyszer” szlogent, és egyet kell, hogy értsek vele, mert gyönyörű. Azon helyek közé tartozik, ahol mind természeti szépségekben, mind az épített környezet csodáiban részesülhet a látogató. Az pedig csak hab a tortán, hogy rengeteg magyar vonatkozású műemlék és emlékmű is várja a turistákat közös történelmünknek köszönhetően.

Erdély hatalmas, és ha nincs az embernek legalább egy hónap szabad ideje, lehetetlen az egészet egy utazás alatt bejárni. Ennek – és a szíves vendéglátásnak – köszönhető a sok-sok visszatérő vendég. Az se rossz érzés, hogy – ha nem is mindenhol, de értik – a nyelvünket. Sokféle útvonalat javasolhatnék, de most egy olyan egyhetes utazást ajánlok, ahol megnézhetik a legismertebb látnivalókat, s ahol ízelítőt kapnak a régió sokszínűségéből.

Ha az ember Ártándnál lépi át a határt, akkor Nagyvárad csak egy ugrásra van. Mi a hazafelé vezető útra, az utolsó napra terveztük a belváros megtekintését, de megálltunk az odaúton is, hogy megnézzük a Szent László-emlékeket, melyek egy egészen más városrészben találhatók. Itt egy helyen látható a székesegyház a kincstárral (benne a hermával), a püspöki palota és a Szent László-szobor.

Ezután meglátogattuk még a Királyhágót – mely közismert pihenőhely –, mielőtt Kalotaszeg területére léptünk volna. Kalotaszentkirályon lehetőségünk volt egy valódi kalotaszegi fatornyos, kazettás mennyezetű templom, egy autentikus magyar porta, valamint az Ady-emlékfa megtekintésére.

Második nap Kolozsváron kezdtünk, ahol megnéztük Mátyás király szülőházát és szobrát, a Szent Mihály székesegyházat, a Házsongárdi temetőt, a Farkas utcai református templom címergyűjteményét, valamint a Bolyai Tudományegyetemet és Bolyai János szülőházát.

Ezután következett egy kis romantikus túra az 1270 km hosszú Tordai-hasadékban, 250-300 méteres lenyűgöző sziklafalak között, helyenként függőhidakon átkelve a Hesdát-patakon. A legenda szerint Szent László Torda mellett harcolt a kunokkal, de a túlerővel szemben nem tudta tartani magát, menekülnie kellett. Csak éppen nem volt hova. Végső elkeseredésében Istenhez fohászkodott, mire kettéhasadt a hegy, s megmenekültek.

A szépséges, Torockó-hegységbeli mészkőhasadék után Marosvásárhelyre mentünk, a székelyek kereskedelmi és kulturális központjába, ahol várt minket a Rózsák tere, a templomerőd és a Magyar Kultúrpalota a Tükör-teremmel. Persze ennél sokkal több mindent tartogat a legtöbb magyar lakossal rendelkező város, de ha csak néhány órát szándékozunk itt tölteni, ennyi fér bele.

Harmadik nap megnéztük Farkaslakán Tamási Áron szülőházát és sírját, majd a világ egyik legkülönlegesebb föld alatti helyére mentünk, a parajdi sóbányába. Itt található Európa legnagyobb sótartaléka, mely 2700 méter mélyen gyökerezik. A látogatható részt 1250 méteres autóbuszúttal, majd rengeteg lépcsőn keresztül lehet megközelíteni, de a látvány megéri. Egész kis város épült itt ki turisztikai központ címén játszótérrel, kalandparkkal, kápolnával, múzeummal, kávézóval, étteremmel és még sok mással, de emellett légúri megbetegedésekre szakosodott gyógyközpont és kórház is működik.

Ezután fürödtünk a világ legnagyobb heliotermikus tavában, a Medve-tóban, mely nevét alakjáról (kiterített medvebőr) kapta. Az egyedülálló természeti képződmény tömény sóoldat (nem véletlenül nevezik erdélyi Holt-tengernek), melyet két édesvizű patak, a Kőröstoplica és az Aranybánya táplál. A sóstavakban üvegháztartást hoz létre a befolyó édesvíz, s ez okozza az eltérő hőmérsékletű vízrétegek kialakulását, ami a helioterm tavak sajátja: a felszíni 25-30 fokos hőmérsékletet lefelé haladva rohamosan növekszik (2 méteres mélységben már 55 fok körüli), majd még lejjebb újra csökken, míg a medernél már csak 20 fokos.

A strandolás után még megnéztük Korondon a kézműves piacot, ahol a méltán híres helyi fazekasság termékeit csodálhattuk és vásárolhattuk meg.

A negyedik napon a Görgényi-havasokon át vezetett az utunk rövid pihenővel a Bucsin-tetőn, majd a Gyergyói-medencén keresztül – ahol Gyergyószárhegyen megtekintettük a Lázár grófok reneszánsz kastélyát – értük el a Gyergyói-havasokat. Átsétáltunk a vadregényes Békás-szoroson, csónakáztunk a legendás Gyilkos-tóban, és sétáltunk a székelyek és örmények városában, Gyergyószentmiklóson.

Az ötödik napon meglátogattuk Csíksomlyót, ahol megtekintettük a ferencesek kegytemplomát, a csodatévő Szűz Mária szobrát, és rövid túrát tettünk a Jelenések-hegyére. Aztán következtek a Gyimesek, ahol gyalogszerrel átkeltünk az ezeréves határon, majd sétáltunk Csíkszereda városközpontjában. Útban Székelyudvarhelyre megnéztük a máréfalvi székelykapukat, valamint Szejkefürdőn Orbán Balázs kopjafás sírját. Székelyföld évszázados hagyományokra visszatekintő székhelyén pedig felkerestük a Vasszékely szobrát, a Hősök parkját, a főteret és a Székelytámadt várat.

A hatodik napon Fehéregyházán kezdtünk, ahol meglátogattuk az 1849. július 31-i csata emlékművét és a Petőfi-múzeumot, majd Segesvár, ez az ősi szász település volt a következő állomásunk, ahol megnéztük a várat az óratoronnyal, a Szent Miklósnak szentelt vártemplomot, a Petőfi- és az Apor Vilmos-szobrot, valamint lovaskocsis sétát tettünk az ódon hangulatú óvárosban. Megálltunk még Torockóban is, ahol megcsodáltuk a Székelykőt, és rövid sétát tettünk a faluban.

A hetedik nap még megtekintettünk Körösfőn egy jellegzetes kalotaszegi fatornyú templomot kazettás mennyezettel és autentikus varrottasokkal, majd utunk utolsó állomásaként Nagyváradra mentünk, ahol Ady Endre nyomdokain haladva bebarangoltuk a belvárost. Itt fejeződött be erdélyi látogatásunk, ahol egy hét alatt Nagyváradtól Nagyváradig megismerkedtünk Kalotaszeggel és Székelyfölddel.

tmoni

Fotógaléria: A csodálatos Erdély

62 kép