70

Itt a világvége

Good Omens – sorozatkritika

good-omens

Neil Gaiman (és Terry Pratchett) legújabb adaptációjában a Menny és a Pokol egy-egy multi, ahol főszereplőink utálnak dolgozni, de azért a kisfiú Antikrisztus világleigázó tervét mégiscsak meg kéne akadályozni. David Tennant alakítja a lelke mélyén jószívű ördögöt és Michael Sheen a könnyen kísértésbe eső angyalt.

I.e. 4004. október 21-én, vasárnap 9 óra 13 perckor Isten megteremtette a Földet. Az Antikrisztus meg napjainkban látta meg a napvilágot, és eljövetele a Menny és a Pokol harcát ígéri. Azonban itt van egy Angyal és egy Ördög, akiknek nincs olyan sok kedvük ehhez a nagy és dicső csatához és a vele járó világvégéhez, mert ők időközben tök jó barátok lettek, még ha tagadják is, és amúgy is megkedvelték a Földet meg az emberiséget, mert egyikük szereti a jóféle kocsikat és a drága kajákat, a másikat meg lenyűgözi az irodalom. Ellenségeskedésük inkább nevezhető munkahelyi kötelességnek. Azonban rájuk vár a feladat, hogy a kamaszodni kezdő kis Antikrisztust megakadályozzák sorsának beteljesítésében, de titokban kell cselekedniük, mert mindkettőjük főnökei – a Sátán és a Jóisten – alig várják, hogy összecsapjanak.

A mindössze hatrészes Good Omens alapvetően egy fantasyba bújtatott valláskritika, ami ihletet merít a jól ismert bibliai sztorikból és karakterekből, de inkább arra használja a megszerzett tudást, hogy egy jól megszerkesztett paródiát adjon a nézőnek. Az egész Menny és Pokol kérdést úgy mutatja be, mintha két cégről beszélnénk, ahol van HR, ahol a főnök – jelen esetben Gabriel Arkangyal – egy idegesítő, jópofizó seggfej, és ahol látszólag sokkal inkább van azon a hangsúly, hogy csesztessék a munkavállalót, mint hogy az jól végezze dolgát saját belátása szerint.

Neil Gaiman regényei most kezdik meghódítani csak igazán a sorozatpiacot. Az Amerikai Istenekhez 2017-ben készítették el az első évadot, és hatalmas sikernek örvendett. Az itthon Elveszett próféciák címen futó sorozat hasonlóan kiváló minőséget hoz, csak itt sokkal több a humor, sőt szinte arra épül az egész. Ehhez természetesen az volt a legfontosabb, hogy már önmagukban vicces színészeket találjanak. Isten hangja például Frances McDormand (Három óriásplakát Ebbing határában), Gabrielt Jon Hamm (Mad Men) alakítja, és Benedict Cumberbatch a Sátán, bár csak egy jelenet erejéig tűnik fel, és akkor sem ismerhető fel. A lényeg viszont David Tennanton és Michael Sheenen van, akik egy apokalipszis szélén táncoló sorozatból egy hibátlanul szórakoztató buddy-movie-t csinálnak. A páros dinamikája felejthetetlen, és a közmondásos kémia abszolút működik közöttük. Tennantról a Doctor Who óta tudjuk, hogy brillírozik az ilyesmi szerepekben, ráadásul sok utalás is van a Good Omens-ben az angolok klasszikus sorozatára, akár csak egy visszafelé Tardis-nak olvasható rendszámmal, de kb. a fél gárda szerepelt már a Doctor Who-ban.

Terry Gilliam már sokszor szerette volna adaptálni a könyvet, de mindig elvérzett a projekt, most viszont Douglas Mackinnon rendezhette meg az egészet. A társszerző, Terry Pratchett, halála előtt azt kérte Neil Gaimantől, hogy készítse el ő maga a képernyőre szánt verzióját a könyvüknek, és Gaiman eleget is tett a kérésnek, valamint producerként végig felügyelte is az alkotást.

A május óta az Amazon Prime-on látható Good Omens titka a jó szereposztás, a kreatív kivitelezés, amelyben átjönnek a könyv gondolatai vizuálisan és filozofikusan is. Pluszban ott van a kedvelt angol humor, egy csepp világvége, pár jóslat, egy csapat jófej kölyök, akikből az egyik az angyali arcú Antikrisztus, némi boszorkányság és egy csomó abszurd szituáció, hogy közben végignézhessük, ahogy az angyal és az ördög egyre inkább emberivé kezdenek válni. Leszámítva persze azt, hogy a totál eltúlzott karakterek eszméletlen gyerekesek, de mindemellett abszolút szerethetőek, ahogy a minisorozat is, aminek nem lesz második évada, mert így volt kerek a történet.

Sz. Ági
Forrás: langologitarok.blog.hu

2019.08.06