100

Mihail Bulgakov: Kutyaszív

Csiszár Antal könyvismertetője

mihail-bulgakov-kutyasziv

Mihail Afanaszjevics Bulgakov Kutyaszív címmel megjelent kötete három írást tartalmaz: az Ördögösdi, a Végzetes tojások és a Kutyaszív című kisregényeket. Mindhárom mű a sztálini szovjet rendszer gyilkos szatírája. Abszurd szituációkat teremt, mert olyan valószínűtlenek a történetekben leírtak.

Egy olyan diktatúra torzója néz vissza ránk az író teremtette tükörben, ahol a biztos a bizonytalanság. A hatalom azt hirdette, hogy számára nincs lehetetlen, megvalósíthatatlan cél, csupán az ellenség aknamunkája hátráltatja, akik ellen teljes szigorral fel kell lépni (Visinszkij hírhedt közvádló szavaival élve „Sújtson le a proletárhatalom ökle a nép ellenségeire”.

A hatalomnak való megfelelési kényszer gerinceket tör, elveket szorít háttérbe. Az uralkodó érzés a bizonytalanság, a kiszámíthatatlanság fortélyos félelme, mely melegágya a helyezkedésnek, elvtelenségnek és a karrierizmusnak, minden önálló gondolat elfojtásának. A mindent központosítani szándékozó törekvés a tervszerűség nevében visz a szervezetlenségbe, ahol az állampolgár elveszíti orientációs képességét, elvész a hatalom gépezetében.

Bulgakov élesen bírálja a gigantomániás sztálini törekvéseket, melyeket írói túlzásokkal ábrázol: így lesz egy agyműtét eredményeként Gömböc kutyából Gömbös elvtárs, aki nem váltja be a professzori reményeket, hiszen elszabadult hajóágyúként viselkedik (Kutyaszív), avagy így fenyegeti Moszkvát egy malőr folytán hüllőinvázió, melynek végzetes kimenetelét csak természeti elemek (fagy) hiúsítják meg (Végzetes tojások). Az Ördögösdi című kisregényben személyi megkettőződésről, emberből állattá változásról olvashatunk, azaz skizofrén helyzetről, olyanról, melyet a rendszerben élő polgárok – persze más dimenzióban – átéltek.

Nevethetnékünk támad ezen kisregényeket olvasván. Lapról lapra haladva kérdezhetjük önmagunktól: mi jöhet még? De ez a kacaj Gogol keserű nevetésével rokon... Az orosz irodalom nagyjai gyakran illették gyilkos kritikával korukat, gondoljunk csak Alekszandr Nyikolajevics Ragyiscsev Utazás Pétervárról Moszkvába című művére, ahol minden állomáson a feudális önkényuralom egy-egy vonása rajzolódik meg. Vagy olvassuk el Gyenyisz Ivanovics Fonvizinnak, az orosz társadalmi vígjáték megteremtőjének A kamasz című komédiáját, ha kedvünkre nevetni akarunk a műveletlen nemes típusán. Bulgakov regényei azonban más minőséget képviselnek. Szatíra ez is a javából, de az abszurditásig fokozva. Itt már nem csak túlzásokról, komikussá, nevetségessé tételről van szó, hanem életről és halálról… Nem csoda, ha az 1925-ben keletkezett kisregény saját hazájában csak 1987-ben jelenhetett meg.

Mindazoknak, akik szeretik az igényes, mesterien szőtt történeteket, illetve azoknak, akik korrajzot akarnak olvasni a szovjet harmincas évekről – ajánlom Bulgakov műveit.

Csiszár Antal

2019.08.05