A Valahol Európában című musical az 1947-ben forgatott és 1948. január 1-én bemutatott azonos című film alapján készült, melyet Radványi Géza rendezett. A film – amely 2000-ben bekerült minden idők legjobb 12 magyar alkotása közé – alapötletét a Sztehlo Gábor által 1945-ben alapított Gaudiopolis, azaz Örömváros adta, amely egy árvaház volt, a háború miatt árván maradt gyermekeknek hozták létre. A napjainkra ikonikussá vált musical-adaptáció ősbemutatójára 1995-ben került sor Dés László zenéjével, Nemes István dalszövegeivel és Böhm György, Korcsmáros György, Horváth Péter szövegkönyvével. Az azóta eltelt közel harminc év alatt számos színház állította színpadra ezt a megindítóan csodaszép történetet.

Az események történelmünk egyik legsötétebb időszakában, a II. világháború végén játszódnak, egy más aspektusból szemléltetik a harcok és bombázások okozta szenvedéseket. A színpadi átirat a világ „elembertelenedését”, a bizalmatlanságot, a jeges félelmet, a kétségbeejtő bizonytalanságot és a lelki sivárságot állítja középpontba gyermeki sorsokon keresztül. A lebombázott Állami Javítóintézetből megszökött Ficsur (Papp Attila), Szeplős (Ella Márk / Csiszér András) és vezérük, Hosszú (Vastag Tamás) találkoznak Kuksival (Szokodi Roland / Szilágyi Dávid), akit némi vita után befogadnak, és aki állandóan édesapja utolsó mondatát ismételgeti: „Nem szabad félni”.

Kóborlásaik során találkoznak egy másik, árván maradt gyermekekből álló bandával, akiknek vezére a fiú ruhába bújt Suhanc (Kisfaludy Zsófi). A két banda viszonya nem zökkenőmentes, de hamar ráébrednek, hogy együtt sokkal erősebbek lehetnek. Nincs ruhájuk, élelmük és fedél a fejük fölött, úgy tartják el magukat, ahogy tudják: rabolnak, fosztogatnak, így természetes, hogy felhívják magukra a hatóságok figyelmét, és a környék „rendet követelő egyenruhása” (Savanyu Gergely) valóságos hajtóvadászatot indít ellenük. A csavargóknak nevezett gyerekek nem akarnak mást, csak túlélni és elfeledni a borzalmakat, hiszen mindegyikük lelkébe beleégette magát az átélt fájdalom.

Végül találnak egy elhagyottnak tűnő birtokot, azonban meglepetésükre ott él Simon Péter (Mikó István), a világtól megcsömörlött karmester, akinek a zene mindennél fontosabb. Ez a rendkívüli, nemes lelkű ember a muzsikán keresztül mutatja meg a művészet erejét, annak szépségét, és mutat irányt ahhoz, hogy egymást vállalni tudó közösségé formálódjanak. Nem hazudik nekik, nem csapja be őket, öntudatot és hitet ad. Közösen veszik fel a harcot a hatóság embereivel szemben, ám Kuksit egy golyó eltalálja. Kénytelenek levinni a faluba, holott tudják, így elfogják majd őket. A törvény szerint akinek nincs hol laknia, statáriális bíróság elé állítható. Ebből a helyzetből Simon Péter menti meg őket, aki várát és a hozzá tartozó birtokot a gyermekeknek adja. Mindeközben pedig Suhanc és Hosszú között vonzalom alakul ki…

A több mint harminc gyermeket szerepeltető produkció már-már grandiózusnak mondható. A kisebb és nagyobb gyerkőcök összehangolt játéka teljesen lenyűgöző, amit minden bizonnyal nagyon sok, koncentrált munka előzött meg.

Savanyu Gergely a törvény őreként autentikusan formálja meg azt a karaktert, aki a zavaros időben is rendet akar teremteni. A Ficsurként színpadra lépő Papp Attila a nagyszájú, kissé önző és először mindig ellentmondó figura igazi színfolt az előadásban csakúgy, mint Szőcs Erika Trógerként. Vastag Tamás Hosszú szerepében igazi vezéregyéniségként lép elénk, aki a mélyen gyökeredző bizalmatlanságából kikerülve elhiteti velünk, hogy mindig tudja a helyes lépést. Kisfaludy Zsófi, a fiú ruhába bújt Suhanc, aki nem véletlenül gyűlöli a férfiakat, a darab végére saját magát felvállalva képes a jövőbe tekinteni.

Mikó István Jászai-díjas, érdemes művész Simon Péterként – bevallom – meglepetést okozott. Könnyedén, szinte bölcsen hozta az egykedvű, letargikus művész szerepét, amelyről azt gondolnánk, hogy csak érezni lehet, eljátszani nem. Majd, kihasználva a szerep kínálta lehetőséget, megmentő angyalként szárnyalt, hiszen a darabban Simon Péter nemcsak adott, hanem kapott is a gyerekektől – hitet és reményt, ahogy a dalban is megfogalmazódik:

„Valahol gyönyörű nyár van,
Valahol Európában.
Valahol egy zenekar, éhes és fiatal,
Újból játszani kezd…”

A Jászai-díjas Menczel Róbert szinte puritán díszletei visszatükrözik a darab hangulatát: a kopár és szürke észrevétlenül színesedik ki Simon Péter otthonában. Szélyes Andrea jelmezeiben pedig korhűen jelennek meg a szereplők.

A bámulatos, érzelmekkel teli betétdalok mély átéléssel, hitelesen kerültek tolmácsolásra. A musical legismertebb dalait Kisfaludy Zsófi, Mikó István és Vastag Tamás lélegzetelállítóan szenvedélyes előadásában hallhattuk.

A Fertőrákosi Barlangszínházban ismét egy felejthetetlen előadást láthattak a nézők, az egyik legcsodálatosabb magyar musicalt, fantasztikus művészekkel és rendezéssel. Az egész előadás egy utazás a tragikus szimfóniától az örömódáig, még akkor is, ha a befejezés távolról sem a teljes boldogságot jelenti.

A Valahol Európában augusztusban még látható a Fertőrákosi Barlangszínházban, ősztől pedig a Soproni Petőfi Színházban tekinthető majd meg. Az előadás teljes színlapja itt olvasható.

Bári Edit
Fotók: Soproni Petőfi Színház