Magyar királyok és uralkodók 3.
Az igencsak termékeny, magát sokféle műfajban kipróbáló Nemere István ezúttal Tihanyi István és Vitéz Miklós szerzői név alatt Magyar királyok és uralkodók címmel megjelentetett könyvsorozatában történelmünk 1918-ig tartó időszakát dolgozza fel.
Vitéz Miklós: Salamon, I. Géza és I. László
A sorozat negyedik kötete az időszak legnagyobb problémájáról, a trón meg-, illetve visszaszerzéséről szól Salamon szempontjából, akit többször is királlyá koronáztak, utoljára épp azok akik később elragadták tőle. I. Géza, majd utóda, I. (Szent) László később lelkifurdalásoktól gyötrődött: legitim, avagy illegitim a trón birtoklása? Ebből is látható, hogy zűrös időszakról beszélünk. A főurak és papok által nyélbe ütött, rövid idejű megbékéléstől eltekintve állandó harckészültség, a német támadás elhárítása volt a mindennapok feladta a trónviszályos időszak közepette. Ezen kívül meg kellett küzdeni a kunokkal is. Salamon házassága Judit német-római hercegnővel lehetővé tette a német támogatást trónigénye teljesítésében, de eredményt nem hozott. I. Géza bizánci arát, Szünadénét vezetett oltár elé második házasságaként, László hitvese pedig Rudolf német ellenkirály lánya, Rheinfeldi Adelhaid lett.
A királyokhoz VII. Gergely pápa viszonya ambivalens volt: bár támogatásáról biztosította Gézát és Lászlót, sőt Salamon előtt sem zárta be végleg a kaput, a Magyar Királyságot hűbérének tekintette (éppúgy, mint a császár), hiába hárították el uralkodóink ezen törekvéseiket. Salamon mind a németeket, mind a kunokat felhasználta volna az ország megszerzésére, de tervei kudarcba fulladtak.
A viharos, trónviszályos időszak után következett az ország második konszolidálása mind gazdasági, mind társadalmi és büntetőjogi szempontból (László három törvénykönyve). Elmondható, hogy a kereszténység helyzete megerősödött. S mindez Szent László királyunknak volt köszönhető. További püspökségek, kolostorok létesültek, a kolostori iskolák mellett káptalani oktatási intézmények is születtek. Kiépült a káptalani rendszer, létrejöttek a főesperességek, melyek a püspököket tehermentesítették. László király idejére esik Gellért püspök szentté avatása is. Magát Lászlót majd csak III. Béla korában avatják szentté.
Vitéz Miklós: Könyves Kálmán és II. István
A sorozat ötödik kötete Könyves Kálmán és fia, II. István uralkodásáról szól. Szent László halála után – mivel nem volt örököse - testvére, Géza idősebb fia követte őt a trónon. A könyv hosszan ecseteli az okos és művelt, ám számos testi hibával megvert Kálmán és testvére, a délceg, daliás Álmos több évtizedes küzdelmét a hatalomért. I. László szándéka szerint, Álmos lett volna az utódja, mert bár fiatalabb volt Kálmánnál, alkatilag alkalmasabbnak ígérkezett. A források egyértelműen előnytelen külsejűnek írják le Kálmánt, ezért eredetileg papnak szánták, még püspöki címet is kapott. Mégis- teljesen kideríthetetlen okok miatt - Kálmán jutott trónra, s ezzel örök ellenséggé téve Álmost. Pápai engedéllyel lépett ki a papi rendből.
Uralkodása rácáfolt a vele szemben megnyilvánult bizalmatlanságra, mely egyértelműen testi fogyatékosságai miatt születtek. Európa egyik legműveltebb uralkodójának bizonyult, kinek a magyar trónra kerülését még a pápa örömmel fogadta. A király nevéhez mintegy öt jogforrás fűződik, mely az élet minden területét felöleli. A törvények tükrözik az I.( Szent) István és I. László kora óta lezajlott társadalmi változásokat.
Ennek ellenére uralkodása nagy részére rányomta bélyegét Álmos pártütése, aki igénybe vett mind német-római császári, mind lengyel segítséget, célja eléréséhez, ám Kámán ezeket a törekvéseket meghiúsította, Álmosnak számtalan alkalommal megbocsátott, de végül betelt a pohár: fiával, Bélával együtt megvakíttatta. Álmos a bizánci császári udvarba menekült.
Kálmán kétszer nősült. Először Hauteville-i Felícia szicíliai normann hercegnőt vette el, akitől egy lánya (Zsófia) és két fia (László és István) született. A fiúk Közül István maradt életben, így ő követhette apját a trónon. Második neje Rurik Eufémia, II. Vlagyimir kijevi nagyfejedelem lánya lett, aki - házasságtöréssel megvádolva - távozni kényszerült az udvarból; onnan távol szülte meg a későbbi trónkövetelő Boriszt, majd kolostorba vonult.
Könyves Kálmán utóda, II. István labilis személyiségű volt: elérzékenyülés és dühkitörés egyaránt jellemezte. Tekintélyt nem tudott kivívni magának, és a főurak ellentmondását és engedetlenségét is meg kellett tapasztalnia. Elvesztette az apja által megszerzett dalmát városokat, konfliktust gerjesztett a lengyelekkel, valamint Bizánccal. Sikertelen háborút folytatott az orosz fejedelemségekkel, de a bizánci háborúban ért el sikereket, és meghiúsított minden ellene és a trónja ellen indított törekvést. Ugyanakkor Fehérváron eltemettette Álmost, s utódául tette annak fiát, Vak Bélát, s a szerb Uros fejedelem lányát, Ilonát szerezte meg számára feleségül.
Csiszár Antal
A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Tihanyi István: Árpád és Géza fejedelmek
2. rész: Tihanyi István: István és Orseolo Péter; I. András és I. Béla