A Keddi beszélgetések… története akkor kezdődik, amikor Mitch egy éjszakai tévéműsorból értesül egykori egyetemi tanára halálos betegségéről. Mivel Morrie volt Mitch kedvenc professzora, akit szinte apjaként szeretett és tisztelt, egy keddi napon meglátogatja őt otthonában. Bár gyors látogatásra készül, amolyan tisztelettevésre, Morrie megígérteti vele, hogy újra eljön. A második alkalmat újabb és újabb követi, hétről hétre, keddenként. Eleinte feszengve Morrie haldoklásának láttán, Mitch kényelmetlenül érzi magát, a beszélgetéseik azonban hamar felelevenítik benne azt a kellemes érzést, amelyet régen, az egyetemen érzett Morrie társaságában, ugyanakkor emlékeztetik őt régi önmagára, aki azelőtt volt, mielőtt beszippantotta volna a karriervágy és anyagi hajsza. 

Morrie nemcsak az egyetemen tanított szociológiát, az élete is arról szólt. Tanárként kissé rendhagyó volt, emberként kicsit furcsa, aki szívvel-lélekkel megéli a pillanatot és lépten-nyomon a szeretet fontosságát hirdeti maga körül. „Szeressétek egymást, vagy pusztuljatok!”, mondogatta mindig. Hetvenes éveiben Morrie-t ALS-sel diagnosztizálták (amiotrófiás laterálszklerózis, egy ritka idegrendszeri betegség), kimondva rá a halálos ítéletet. Hátralévő idejében az öreg professzor nem akart semmi mást, csak amiben mindig is a legjobban hitt: szeretni és tanítani, minőségi időt tölteni családjával és barátaival, amíg még megteheti. 

Mitch és Morrie elkezdenek az élet legfontosabb dolgairól beszélgetni, a professzor hátralevő idejét kihasználva mondhatni oktatni kezdi egykori diákját életről és halálról. „Nagy adomány, ha ráakadunk az életben egy igazán jó tanárra. Olyasfajtára, aki a tanítványt értékes nyersanyagnak tekinti, csiszolatlan drágakőnek, amelyből a bölcs hozzáértés váltja ki a büszke ragyogást. A szerencsések, akiket egyszer ilyen tanítómesterrel hozott össze a sors, valamilyen módon mindig vissza is találnak hozzá. Olykor csak gondolatban. Olykor az ágya mellett.” (201 o.)

Morrie Schwartz élete utolsó kurzusát otthonában, a halál árnyékában tartotta meg. „Heti egy alkalommal tanított, mindig kedden. Tankönyvre nem volt szükség. A tantárgy az élet értelme volt. Forrása a tapasztalat.” (201 o.) Tizenhárom héten keresztül beszélgettek minden kedden az élet fontos dolgairól: a világról, önsajnálatról, megbánásról, a halálról, a családról, az érzelmekről, az öregségtől való félelemről, a pénzről, a szeretetről, a házasságról, a kultúráról, a megbocsátásról, egy tökéletes napról; majd a tizennegyediken elbúcsúztak. Ez a könyv pedig nem más, mint tanár és diák utolsó közös nagy dolgozata. 

Morrie haldoklásával, elmúlásával egy időben tanúi lehetünk Mitch változásának, mondhatni magára találásának. Keddi beszélgetéseik hatására nemcsak régi önmagához sikerült valamelyest visszatalálnia, de értékrendje, a világi dolgokról alkotott felfogása is változott.

Az író a könyv bevételével csupán Morrie orvosi költségeihez szeretett volna hozzájárulni, mára azonban sikerkönyvvé vált, amely milliók életét változtatta meg. Több mint negyven nyelvre fordították le és közel tizenöt millió példányban kelt el. 

Albom írásmódja letisztult, lényegre törő. Hitelesen és élethűen adja vissza beszélgetéseik hangulatát, saját gondolatait és érzéseit beleszőve. Jelen kiadás az eredeti megjelenés huszadik évfordulójára készült, a szerző utószavával bővítve. Ebben Albom bemutatja, hogyan alakult az élete a Morrie halála utáni húsz évben, hogyan formálták új emberré professzora tanításai.  A könyvből 1999-ben tévéfilm is készült Leckék az életről címmel, Jack Lemmon főszereplésével.

Elekes Tünde 
Forrás: olvasoterem.com