112

100 éve született az Everest meghódítója, Sir Edmund Hillary

Nagy Mária írása

edmund-hillary

Sokan mondták, hogy az Everest megmászása talán tevékeny életem végét jelentette, legnagyobb vágyam beteljesülését. De nem ez volt a helyzet, mert számomra az Everest megmászása – bár izgalmas volt – csak a kezdetet jelentette.Edmund Hillary 100 évvel ezelőtt, 1919. július 20-án született az új-zélandi Aucklandben, de egyéves korában a várostól délre fekvő Tuakauba költöztek.

Magának való, visszahúzódó gyerek volt, sokat olvasott, főleg a kalandos történetek érdekelték. Középiskolai tanulmányait Aucklandben végezte, a napi négyórás utazást is olvasással töltötte. 16 évesen, egy osztálykirándulás után kezdett a hegymászás iránt érdeklődni. Kiderült, hogy hirtelen megnyúlt végtagjai és koordinálatlan mozgása ellenére erősebb és kitartóbb, mint társai.

Az iskola elvégzése után, édesapja nyomdokaiba lépve, méhészkedéssel foglalkozott. A második világháborúban az Új-Zélandi Királyi Légierőnél navigátorként szolgált, de egy baleset miatt idő előtt leszerelték. A hegymászás továbbra is komolyan érdekelte, már a világháború előtt elhatározta, hogy meghódítja a Himalája csúcsát, a Mount Everestet (Csomolungma). Leszerelése után így belépett a New Zealand Alpine Clubba, és edzeni kezdett.

A Himalája csúcsát ostromló első szervezett expedíció 1921-ben történt: a brit George Mallory 7100 méteres magasságból fordult vissza az Everestről. A második, szintén angol expedíció egy évvel később már 8230 méternél is magasabbra jutott fel, de szintén visszafordultak, hét serpát lavina sodort el. Az 1924-es brit kísérletben ismét részt vett George Mallory, de társával, Andrew Irvine-nel soha nem tért vissza a csúcstámadásról, 8450 méter magasan látták őket utoljára. Mallory megfagyott holttestét 1999-ben megtalálták a Himalája oldalán, a rekordot esetleg bizonyító fényképezőgépét azonban még nem. A csapathoz tartozó Edward F. Norton ezredes viszont – oxigénpalack használata nélkül – sikeresen ért fel 8580 méteres magasságig, ez is maradt a világrekord 1952-ig.

Az 1930-as években több expedíció is próbálkozott, de a mostoha időjárási viszonyok, a korán érkező, sok havat hozó monszunok távol tartották őket a vágyott csúcstól. A világháborús évek az expedícióknak sem kedveztek, s miután a kínaiak 1949-ben elfoglalták Tibetet, és lezárták az egész vidéket, a hegymászóknak fel kellett hagyniuk az északi oldalon történő próbálkozással.

Nepálban éppen ekkor ért véget a hosszú elzárkózás időszaka, így a bátor kísérletezőknek lehetőséget nyújtott a hegy déli oldala. 1952-ben egy svájci csoport két tagjának (az egyik Tenzing Norgay nepáli serpa volt) sikerült háromszáz méterre megközelítenie a csúcsot, de hóvihar miatt visszafordultak. Az előző évben már Edmund Hillary is részt vett egy eredménytelen angol expedícióban.

Az angolok, kormányuk támogatásával, 1953 tavaszára szerveztek újabb expedíciót John Hunt ezredes vezetésével. Ennek volt tagja Edmund Hillary is. Nagyon alapos tervezési, szervezési munka után az első csoport 350 teherhordóval március 10-én indult útnak Katmanduból, őket egy napra rá követte a második karaván. A Thjangbocséban kiépített alaptáborból április 12-én Hillary egy ötvenfős csapat élén elindult, hogy kiépítse a következő tábort a Khumbu-gleccsernél 6400 méter magasságban. E mászás során rendkívül jó benyomásokat szerzett serpájáról, Tenzingről, aki – egyebek közt – egy gyors mozdulattal megmentette, hogy lezuhanjon az egyik szakadékba. Ekkor határozta el, hogy a csúcsmászási kísérletnél Tenzing lesz a társa.

1953. május 29-én reggel fél hétkor, mínusz 27 fokban, kitűnő időjárási körülmények közt indultak a végső rohamra. Kilenc órára elérték a déli csúcsot, majd sok sziklaszirt, hó és jégpárkány leküzdése után egy keskeny hógerinc tetején felértek a csúcsra. Levették oxigénkészülékeiket, és összeölelkeztek – délelőtt fél 12 volt. Gyönyörködtek a panorámában, fényképeztek, és négy (brit, ENSZ, nepáli, indiai) lobogót bontottak. Negyed óra múlva kezdtek visszaereszkedni. A sikeres csúcsmászás hírét titkos rádióüzenetben tudatták Londonnal, azért így, hogy a hírt elsőként II. Erzsébet királynő tudja meg, és ő hozhassa nyilvánosságra a június 2-i koronázási ünnepségen. A nepáli király csak egy nappal később értesült a szenzációról. Hillaryt az expedíciót vezető Hunttal együtt az angol királynő a Brit Birodalom Lovagja címmel tüntette ki, Tenzing György-érdemérmet kapott.

tenzing-norgay-edmund-hillaryEdmund Hillary (az első képen jobbra, a második képen balra) és Tenzing Norgay

Hillary 1956 és 1965 között még tíz másik csúcsot megmászott a Himalájában, 1958-ban pedig eljutott a Déli-sarkra. 1985-ben Neil Armstrong társaságában egy kétmotoros repülővel elérte az Északi-sarkot. Ő lett az első ember, aki a Föld mindhárom pólusára eljutott.

Edmund Hillary 1988-ban hazánkban is járt. Számos könyvet írt, nálunk a Világjárók sorozatban megjelent Kockázat nélkül nincs győzelem című aratott nagy sikert.

A Himalája meghódítása után Nepálban kezdett új életet. Itt veszítette el feleségét és leányát. A családját ért tragédiát követően egész hátralévő életét a serpák és a Nepálban élő emberek, de legfőképpen a gyermekek megsegítésének szentelte. Szerte a világban tartott előadásokat, ahol az összegyűjtött pénzből a nepáli embereket támogatta.

1961-től 2008-ban bekövetkezett haláláig Edmund Hillary 27 iskolát, 2 kórházat, több repteret és hidat építtetett, ezenkívül az ő közreműködésével számos kolostor létesült, részt vett a nepáli vízvezetékek kiépítésében, a tanárképzésben és az erdőgazdálkodásban.

2003-ban Nepál tiszteletbeli állampolgárságot adományozott neki. Ő volt az egyetlen új-zélandi, akinek portréja még életében papírpénzen (öt dollároson) szerepelt.

2008. január 11-én szívrohamban hunyt el.

Nagy Mária

Forrás: wikipédia, hegyvilag.hu, origo.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép.

2019.07.20