Egyfelől a terrortámadásoktól és háborútól sújtott Közel-Kelet, másfelől az utópisztikus és kényelmes nyugati és Távol-Keleti országok, ahol minden polgárba bele van ültetve az ún. WatchMe egészségszabályozó rendszer, ami jelez, ha valami egészségügyi zavar vagy probléma lépne fel. Emellett a lelki boldogság és harmónia is elvárt, sőt sokszor ellenőrzött dolog. A fejlett és visszamaradott országok között persze sok a konfliktus, amit a tudósok és diplomaták nagy erőkkel igyekeznek megoldani.

Ám ahogy az általában lenni szokott, minden társadalomban vannak lázadók, ami egy egészségorientált társadalomban az öngyilkosokat jelenti. Történetünk főhőse, Kirie Tuan is egy öngyilkosság túlélő, aki még tinédzserkorában próbálta megölni magát két barátnőjével: a másik kettőnek sikerült is, kivéve őt. Most az egészségügyi világszervezetnek dolgozik, és egy nap kapcsolatba lép vele régi, meghalt barátnője, Cian. Nemcsak a találkozás rendkívüli, hanem hogy hatezer ember lesz egyszerre öngyilkos világszerte. Kirie ezután elkezd nyomozni az ügyben, és utánajár, hogy a kormánynak mi is a valódi terve a WatchMe-vel.

Alapvetően az egész könyv egy kérdés köré épül, mégpedig, hogy mennyire szabad beleszólnia az államnak az egyén egészségébe, életébe, még akkor is, ha a polgárai ártanak önmaguknak. A főszereplő (mint általában az utópiák főhősei) a rendszer része, mégsem ért egyet teljesen vele, sőt elég sok fenntartása van azzal szemben. A halott barátnő visszatérése és a WatchMe rendszer felépítése egyértelműen a mesterséges intelligencia veszélyeit és lehetőségeit mutatja be. Egy eszköz, ami egész nap figyel bennünket, és gyakorlatilag benne van a sejtjeinkben. Persze ez egy hatalmas nagy előrelépés, hisz mindenki látja az egészségi állapotát, és biztonságban van, mégis vannak emberek, akik ezt nem akarják, és akik ellenzik.

A </Harmónia> legnagyobb bonyodalma a lázadók léte. Felvetődik a kérdés, vajon az ember miért lázad a tökéletes rendszer ellen. A könyv ez által foglalkozik az emberi akarat hatalmával, kiterjedésével és mindenekelőtt az emberi akarat létszükségletével. A történet megoldást kínál a problémákra: ha az embereket programozzuk, hogy ne gondolkodjanak, csak a napi teendőiket végezzék el megadott algoritmusok alapján, akkor az emberi társadalom olyan lehetne, mint egy szorgos hangyaboly. Ezek a kérdések és az esetleges válaszok eléggé elgondolkodtatóak és aktuálisak. Érdekes, kissé torz világ, amit lefest elénk az író, tele rejtélyekkel, izgalommal, modern technológiával és rengeteg vitaindító megnyilvánulással.

Nem éppen könnyed nyári olvasmány, de ha valakinek van néhány magányos órája, akkor gyorsan végezhet vele.

Horváth Dániel