Hatéves koráig élt Tiszacsécsén, boldog gyermekkorban, ekkor azonban édesapja vállalkozása csődbe ment, és a család Prügyre költözött, ahol aztán nagy szegénységben tengették napjaikat. 1890-ben a nagy hírű Debreceni Református Kollégiumban kezdte meg gimnáziumi tanulmányait. Két évvel később szülei Sárospatakra költöztek, így a negyedik évfolyamot már ő is a pataki kollégiumban végezte. Nagyon sokat olvasott, különösen Jókai volt rá nagy hatással, valamint Edmondo de Amicis A szív című gyermekregénye.

Sárospatakon meglehetősen rossz tanuló volt, három tantárgyból is megbukott, ezért nagybátyja felügyelete alá került Kisújszállásra, itt érettségizett 1899-ben. Ezután Debrecenben a református teológiára iratkozott be, fél év múlva ugyanitt már joghallgató volt, majd átiratkozott a budapesti egyetem jogi karára – de diplomát sohasem szerzett. Ekkorra már elhatározta, hogy író lesz.

1903-ban az akkor induló Az Ujság gyermekrovatához került, itt jelentek meg első meséi. Gyermekverses állatmeséit Boldog világ címen gyűjtötte össze és adta ki 1912-ben. Bekapcsolódott a Kisfaludy Társaság népdal- és népmesegyűjtő munkájába, járta a falvakat jegyzetfüzetével és ceruzájával. 1905-ben feleségül vette Holics Eugéniát, egy felvidéki kisnemesi bányatisztviselő lányát, aki Janka néven vonult be az irodalomtörténetbe. A házasság azonban nem hozott idilli boldogságot. Móricz műveiben is sokat foglalkozott a férfi-nő kapcsolattal.

Megannyi írói próbálkozás és újrakezdés után végre rátalált saját hangjára és témájára. Házasságára az is rávetette az árnyékát, hogy feleségével két évig sokat veszekedtek, első kisgyermekük meghalt, majd a második is. Ezután írta meg első igazi sikert hozó novelláját, a Hét krajcárt, amelyet Osvát Ernő jelentetett meg a Nyugat hasábjain 1908-ban. Móricz elismert íróvá vált, akit Ady Endre is lelkes szavakkal köszöntött. Ezután már nem kellett szűkölködnie, a család anyagi helyzete sokat javult, Leányfalura költözött.

Az első világháború idején önként jelentkezett haditudósítónak, de a borzalmaktól megrettent. Ezekről a szörnyűségekről írt a Szegény emberek című novellájában. A Tanácsköztársaságot üdvözölte, de aztán megrémítették a vörös terror cselekedetei; mégis meghurcolták cikkei, riportjai miatt.

Móricznak mindig is a nők voltak a gyengéi, felesége is sokat féltékenykedett miatta, majd az asszony 1925-ben öngyilkos lett. Felesége halálát külföldi utazásokkal próbálta feldolgozni. Osvát halála után 1929 és 1933 között közösen szerkesztette a Nyugatot Babits Mihállyal, de nem tudtak együtt dolgozni.

1926-ban újra megházasodott, feleségül vette Simonyi Mária színésznőt. Ez a házassága közel tíz évig tartott, de aztán elváltak útjaik, ehhez az is hozzájárult, hogy 1936-ban találkozott Littkey Erzsébettel, Csibével (az öngyilkosságtól mentette meg), aki fogadott lánya lett. Róla mintázta Árvácskát az azonos című regényében. Csibe gyerekkori történeteiből 28 novellát írt. Később aztán Móricz naplójából kiderült, hogy a lány nemcsak fogadott lánya volt, hanem szerelme és szeretője is.

1937-ben végleg visszavonult leányfalusi otthonába. 1942. augusztus 29-én aztán, amikor a telefonban meghallotta, hogy Gyöngyi lányának gyermeke született, meghatottságában leejtette a kagylót, agyvérzést kapott. Móricz Zsigmond a budapesti Korányi Klinikán 1942. szeptember 4-én, hajnali három órakor hunyt el. Sírja a Kerepesi temetőben található.

Nagy Mária

Forrás: wikipedia.hu, rubicon.hu, Szilágyi Zsófia: Móricz Zsigmond. Budapest : Pesti Kalligram Könyv-és Lapkiadó, 2013.

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.