Kszel Attilával, A walesi lakoma szerző-rendezőjével a színház melletti kávézóban beszélgettünk a premier előtt, aki a Nyolcvan nap alatt a Föld körül, a Csizmás kandúr és a Hetedhét mesék a kék bolygóról után ismét a fiatalokat célozta meg legújabb darabjával, akikkel napi szinten dolgozik a nekik szóló stúdiójában. Szándéka szerint a „legifjabb olvasni tudókhoz” szól, szeretné felkelteni az érdeklődésüket a nemzet „Arany”-a iránt.

Az előadás több síkon fut, számos fogalmat és beállítódást érint: az Arany-fonal a császárlátogatás, ahol Edward király furcsaságai, a Prince of Wales fogalmának eredete, a walesi nép legendái kerülnek terítékre a különös szerelmi szálak, a nő szerepe az uralkodó mellett, az emberi magatartások (diplomáciai érzék, agresszivitás) fogásaival egy igazi ballada születésének asztalán. Ennek a „mesemozaiknak” a közepén az ember áll, az egyes ember, az ő felelőssége.

A rendező személyesen így vall minderről: „Olyan mesét szerettem volna írni, amely mesélős, amely átlépi a hagyományos formákat, de a mához szóló, örök dolgokról beszél. Mi a katarzisra hajtunk, nem elsősorban a megismertetésre, inkább a felismertetésre. Hogy összejön-e, az a közönségen is múlik... Szándékom volt az is, hogy a gyerekek elgondolkodjanak az adott történeten, nézzenek utána azoknak, amiket láttak, és amik fontosak lettek a számukra.”

A szereposztásból világosan kitűnik, hogy a Győri Nemzeti Színház mennyire komolyan is vesz egy iskolásoknak szóló előadást: Arany János/Montgomery, a vár ura szerepében Posonyi Takács László, Aranyné/Guinevere bőrében Mihályi Orsolya, Edward királyként Ungvári István, a király neje karakterében Agócs Judit, az ősz bárd figurájában Bede-Fazekas Csaba látható, továbbá – ahogyan Kszel Attila fogalmaz – „Örökös tettestársaim: Ungvári „Orrcimpa” István és Posonyi ”Megmondó” László, valamint Márkus Krisztián”.

Az előadás főpróbáját megtekintve elmondhatom, teljesen „bejött” Kszel Attila terve: igazi katartikus élményben lehetett részem. A darab egy kerettörténettel indul, ahol Arany János és kisfia (Arany Laci) beszélgetnek, megírja-e az író a dicsőítő verset Ferenc József tiszteletére? A walesi lakoma maga a mese, amelyet az író mesél a kisfiának: Edward király története, melyet párhuzamba állít a jelen (saját kora) eseményei mellé.

A történetben a humoros helyzetek és szövegek végig ébren tartják a figyelmünket, a befejezésben pedig felhangzanak Arany János balladájának utolsó sorai, melyek súlyos mondanivalójukkal ellentételezik az addigi könnyedséget, igazi lélekemelő érzést hozván a nézőnek. A díszlet egyszerűsége mellett a korabeli zenei aláfestés, a kivetített háttérképek, a korhű ruhák (Gloria von Berg jelmeztervező munkái) csodálatosan hozzák az akkori miliőt.

Különleges élményben lesz része tehát annak, aki ellátogat a színházba, és két óra erejéig részt vesz egy „időutazáson”, amelyen igazán kikapcsolódhat és feltöltődhet. A walesi lakoma zenéje – mindenképpen említést érdemel – a Misztrál együttesnek köszönhető.

Simonné Horváth Éva
Fotók: Molnár György

Fotógaléria: A walesi lakoma – Premier a Győri Nemzeti Színházban

Molnár György fotói

74 kép