Már a legelső könyvsorozata meghozta számára a sikert, ez volt A Végzet Ereklyéi, amely a már említett Csontvárossal kezdődött. A történet legelején egy fiatal lány, Clary Fray belecsöppen az Árnyvadászok világába, ami éppen attól lesz olyan izgalmas, hogy minden eseménye a hétköznapi emberek orra előtt zajlik, ők viszont semmit sem érzékelnek ebből.

Az egyik legjobb tulajdonsága ezeknek a könyveknek a részletes világalkotás, valamint a szereplők sokszínűsége. Clare-nek pedig rengeteg idő áll rendelkezésére mindezt bemutatni, ugyanis az Árnyvadász univerzumban megtalálhatóak olyan könyvek, amelyek A Végzet Ereklyéi előtt (Pokoli szerkezetek), után (Gonosz fortélyok), de akár azzal párhuzamosan játszódnak. Az egésznek az a különlegessége, hogy mindegyik sorozata kapcsolatban áll az összes többivel, Clare folyamatosan utalásokat tesz egyik könyvről a másikra, amit nagy szeretettel fogadnak az olvasói, akik összekötik a szálakat.

A karakterei egyediek és több tekintetben különbözőek, éppen emiatt mindenki talál olyat, akihez tud kötődni. Igaz, sokszor nem eldönthető, hogy adott szituációban éppen ki a „jó” és a „rossz”, amire akár úgy is tekinthetünk, mintha a valóságot próbálná ábrázolni, annak ellenére, hogy egy fantáziavilágot mutat be a történet. Akad olyan, aki úgy gonosz, hogy ennek tudatában sincsen. Abszolút nem a sablonos főellenség figura, aki el akarja pusztítani az egész világot, mert miért ne. Ráadásul legtöbbször azt is alig lehet eldönteni, hogy az Árnyvilágot irányító szervezet, a Klávé pozitívnak vagy negatívnak tekinthető-e. Viszont akármennyire is furcsának tűnhet, mindez véleményem szerint az Árnyvadász könyvek erősségei közé tartozik, ugyanis minden attól függ, hogy kinek a szemszögéből nézzük. Ez pedig a való életben is így van. Egy adott eseményről vagy döntésről nem feltétlenül lehet eldönteni, hogy helyesnek vagy helytelennek minősül-e, mert mindenki máshogy látja, mindenkire más hatással van. Ennek ellenére azért nyilvánvaló, hogy a világvégét kívánó szereplő semmiképpen sem mondható pozitív személyiségnek, de feleslegesen kategorizálnánk be a karaktereket, mert ettől nagyon mű lenne az egész.

Ezek a könyvek nemcsak a szereplők miatt lesznek valóságosak, hanem attól is, hogy egyszerre több mindenről is szólnak. Habár nyilvánvaló, hogy a cselekmény több szálon fut, valahogy mégis rendkívülinek tűnik, ahogyan Clare-nek egyszerűen mindenre sikerül időt szakítania. A tempó pont megfelelő, nincs rohanás, nem lehet sehol sem azt érezni, hogy sietni szeretne, vagy túl lenni egy-egy részen. Viszont nem esik át a ló túloldalára sem, tehát hiába mesél el mindent részletekbe menően, nem lesz lassú és monoton a történetvezetés. A cselekmény leköti az ember figyelmét, mindegyik könyvére igaz, hogy lehetetlen letenni. Mindig van kiért (vagy miért) izgulni, állandóan történik valami, de nem igaz, hogy nincs egy perc nyugalom sem. A rengeteg akció között valahogy mindig megtalálja az alkalmat arra, hogy kibontakozzanak a kapcsolatok. Olyan helyzeteket alkot, ahol van a szereplőknek idejük egy kicsit szusszanni a sok megterhelés után, és ekkor sem válik unalmassá a történet.

A Csontvárosból film is készült 2013-ban, ám ennek nem lett hatalmas sikere, így a folytatást elvetették. Azonban a FreeFormnak köszönhetően érkezett a sorozat verzió, ami a Shadowhunters címet kapta (magyarul nem jelent meg). Az első epizód 2016 elején jött ki, majd nem olyan régen, 2019. május 6-án ért véget a 3. évaddal. Ezt már jobban kedvelte a közönség, olyanok is megszerették, akik azelőtt nem is olvasták a könyvsorozatot. Valóban jól sikerült, bár nem egészen olyanra, mint A Végzet Ereklyéi. Nyilván megmaradtak a szereplők, a történet lényege ugyanaz, de a végtelenségig sorolhatnánk a változtatásokat. Ez nem feltétlenül baj, de érdemes szem előtt tartani, és mindenképpen javasolt a könyvekkel indítani, így a sorozatot is könnyebb lesz megérteni, bár így nyilván nem okoz majd annyi meglepetést.

Összességében Cassandra Clare Árnyvadász univerzuma izgalmas, részletgazdag, egyszerűen megunhatatlan. A humora is tökéletes, mert nem viszi túlzásba, mégis könnyen meg tudja nevettetni az embert. A hangulat viszonylag rendszeresen, de egészségesen változik, mindenre pont annyi időt szán Clare, amennyit az adott esemény igényel. Mindig és mindig képes valami újat mutatni, de hű a gyökereihez, és tudja, hogyan kell megadnia a rajongóknak azt, amit szeretnének.

Czirák Viktória