Mitől különleges ez a mese és mi okozza benne az igazi bonyodalmat? Pillantsunk bele néhány sor elejéig a történetbe: „… Beszélgettek a Napról, a Holdról, a csillagokról, a világ dolgairól, s miután végeztek, Brahmani Radzsasztani felment a királyhoz, és azt mondta: nem beteg ez a gyerek, nem kell meggyógyítani, csak másként működik, mint az összes többi. Másként lát, másként gondolkodik, másként érez. Nem őt kell meggyógyítani, mert nem beteg, hanem a körülötte lévő világot kell megváltoztatni, hogy befogadja azt is, aki másként van huzalozva.” 

Eddig inkább felnőtteknek szóló novelláival találkozhattak az olvasók, most mégis egy mesekönyvvel jelentkezett. Mi ösztönözte a megírására? Hogyan született Meditittimó története?

Hat novelláskötet után amúgy jó, ha az író más műfajban is kipróbálja magát. Nekem a témát, mint korábban a novelláimét is, az élet hozta. Született egy autizmussal élő kisfiunk, aki átszabta az életünket és egy új, addig ismeretlen világot nyitott meg. Három évesen kapta a diagnózist, idén lesz tizenegy. Volt néhány nehéz évünk, amíg az új életünkben megtaláltuk a helyünket és szerepünket. Egy autizmussal élő gyerekkel az élet nagyon kemény. Próbára tesz mindent. Ami azonban az életben rettenetes, az az író számára óriási kincsesbánya. Nagyon sok minden történt velünk, nagyon sok csoda is, ami mesék világába kívánkozott, mert ami az életben megoldhatatlannak tűnik, az a mesében megoldódhat és ott minden jóra fordulhat.

Úgy tudom, hogy némileg „családi vállalkozásban” született a könyv. Kinek mi volt a szerepe?

A mű szövegét én írtam, de a nevek egy részét: Meditittimó herceg, Tyombráf király, Talán Virág királyné, Vakkömp Amoló, a varázsló, Kenó Botond, a kapu málészájú őre stb. a fiamtól kölcsönöztem. Hihetetlen nyelvi kreativitása van a gyereknek. Az ő fejéből pattantak ki ezek a nevek, ezért ilyen furcsák, nehezen megjegyezhetők, de nem akartam megváltoztatni. Így autentikus. Ha egyszer megjegyezzük, többé nem felejtjük el. Az illusztrációkat a feleségem készítette, ugyanis a fiunk gördülékeny napi működéséhez szükségünk volt képes napirend használatára, s ezek a rajzok olyan jól sikerültek, hogy bennem nem is volt kérdés az illusztrátor személye. Lili lányunk, meg Lili hercegnőként csak úgy besétált a mesék világába.

Ismereteim szerint a felesége, eredetileg nem illusztrátor…

Valóban nem, ő közgazdász, de időközben elvégezte a gyógypedagógiát is autizmus szakirányon, és neki is ez az új életszakasz hozta, hogy újra elkezdett rajzolni. A fiunknak a vizuális kommunikáció nagyon sokszor segített a tervezésben, és hogy elkerüljük a váratlan helyzeteket, amitől aztán befeszült. Papíron megterveztük a nyarakat, mikor hová megyünk, kivel találkozunk, és ezeket Beni fiunk annyira szerette, hogy utólag is egy ideig naponta elővette, és nézegette, mint a képregényeket.

Kisfia hogyan fogadta a nyomtatásban megjelent mesekönyvet?

Szereti. Többször elolvasta, nagyon sok kérdése volt a mesékkel kapcsolatban. Megnézte a velünk készült interjúkat, aztán egyszer megkérdezte, hogy apa, ezt a mesekönyvet rólam írtad? Én meg mondtam neki, hogy egy olyan kisfiúról, mint te. Aztán egy este, amikor együtt olvastuk, megkérdezte, hogy apa, én autizmussal élő vagyok? És akkor mondtuk a feleségemmel neki, hogy igen, de ez nem baj, nagyon tehetséges és nagyon klassz srác vagy, mi meg melletted vagyunk, és segítünk, amiben kell. Ez csodás pillanat volt, mert mindig nagy kérdés ezeknél a gyerekeknél, hogy ki mondja el nekik, hogy ők mások, mint a többi gyerek, mikor mondja el, hogyan mondja el. Mi is többször nekifutottunk korábban, de mindig visszapattantunk, aztán a mesék segítségével szinte teljesen magától átment. Fontos, hogy ő mondta ki magáról. Azóta, ha kérdezik, elmondja, hogy ő autizmussal él. Gyakran jön velünk könyvbemutatóra, és olyankor ő szokott felolvasni.

Már a mesekönyv címe is sugallja, hogy főhőse, Meditittimó különleges. Mitől az?

Attól, hogy másként lát, másként érez, máshogy érzékeli a világot, mint a többi gyerek és felnőtt. Kevesen értik meg, sok mindent be kell vetni, hogy a köré épült falat lebontsák, és eljussanak hozzá. Neki vannak szárnyai, amit itt a földön elveszít, és a király feladata, hogy megtalálja, de ahhoz, hogy vele tudjanak repülni, meg kell találnia a szárnyát Talán Virág királynénak és Lili hercegnőnek is. Ha nincs Meditittimó, nem jönnek rá, hogy repülni is lehet.

Hogyan jellemezné a mesét?

Ez a mese egy elfogadástörténet. Nekem nagyon fontos volt, hogy formát tudtam adni ennek a történetnek. Hihetetlen mélységekben és magasságokban jártunk, és hálát tudok adni az Istennek, hogy nem mentünk ebben tönkre. Egyben tudtunk maradni, és tudjuk folytatni a küzdelmeket. Nem nyertük meg a háborút. Ez egy helyzetjelentés, hogy köszi, eddig megvagyunk. Ezután jön a kamaszkor, ami valószínűleg nem lesz sétagalopp. És ez a forrás lett az az élményanyag, ami egy szép mesefolyammá alakult. A visszajelzések azt mutatják, hogy nagyon sok érintett szülő, pedagógus és gyermek talált kapaszkodót a könyvben. A különlegessége talán az, hogy benne van nagyon sok minden, amit ma az autizmusról tudunk, de mindez érdekes és szándékom szerint humoros mesékben.

Követett-e valamilyen klasszikus meseszerkezetet? Mennyiben tekinthető modernnek a történet?

Használtam a népmese eszköztárát. A különleges Meditittimó kalandjai ott kezdődik, ahol a hagyományos népmesék véget érnek. Nagy lakodalmat csapnak, zene, tánc, buli, s aztán épp jönne a boldogan éltek, míg meg nem haltak rész, amikor elkezdődik a kalandok sora. Van benne sárkány, hármas út, varázsló, próbatételek, beszélő állatok, de megjelennek a ma emberét körülvevő tárgyak is, úgymint az iPhone, Tesco házhoz szállító autó, GPS-es karóra stb., s mindez szerves egységben. A gyerekek nagyon élvezik. Ebben élnek, ezen a világon keresztül lehet közelebb férkőzni hozzájuk. Szóval, a kiindulási alap a népmesei hagyomány, de a mondanivaló az autizmusról, a társadalomról, az emberi viszonyokról nagyon mai. Igyekeztem úgy megírni, hogy tanítson, de ne legyen didaktikus.

Kinek ajánlaná a könyvet?

Ajánlom minden 6-12 éves gyereknek, akik nyitottak, érdeklődők, pedagógusoknak, érintett szülőknek, autizmussal élők testvérének, és mindenkinek, aki szereti a jó meséket. Az a legjobb, ha a szülő és gyerek együtt olvassák, közben beszélgetnek. Nálunk ez úgy történt, hogy én olvastam a felnőtt szereplőkhöz kapcsolódó részeket, a fiam a gyerekekét. Van egy üzenete a gyerekeknek és van egy a felnőtteknek. Ugyanaz a mese másként szól a felnőtthöz és másként a gyerekhez.

Lesz-e folytatás? Visszatér-e a felnőtt novellákhoz? Min dolgozik mostanában?

Ez a kötet úgy végződik, hogy a szereplők megtalálják a szárnyukat, de Meditittimót leszámítva, repülni még nem tudnak. Az majd a következő részekben lesz. Három kötetre tervezem a Különleges Meditittimó kalandjait. Jelenleg egy drámán dolgozom, és persze, novellákat továbbra is írok. Ha a drámát befejezem, újra a mesék felé fordulok. Nagyon megszerettem gyerekeknek írni.

Találkozás a szerzővel, további kérdések és válaszok, valamint dedikálás június 15-én, szombaton 11 órakor lesz a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtárának muzeális gyűjteményében.

SzaSzi

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

Jó tudni!

Az autizmus olyan idegrendszeri fejlődési zavar, amely a kommunikációt, társas interakciókat és a viselkedésszervezést befolyásolja. Jelenlegi tudásunk szerint világszerte legalább minden 100. ember, azaz a népesség minimum 1%-a érintett. Ennél azonban lényegesen nagyobb a számuk, aminek oka leginkább a diagnosztikai kritériumok vagy az autizmus tudatosság változása lehet.