Egy három hónapos újságírói tanfolyamot követően a cardiffi South Wales Echonál, majd a londoni Evening Newsnál kereste a kenyerét, a 70-es évek végére pedig az Everest Books kiadóhoz került. Az írást az elején csupán hobbiból űzte, az 1978-as Tű a szénakazalban azonban egy csapásra világhírűvé tette. A regénnyel elnyerte a rangos Edgar-díjat, a könyv alapján forgatott 1981-es film Donald Sutherlanddel a főszerepben szintén nagy sikert aratott a nézők körében.

Munkásságát regényei stílusa és témája szerint négy szakaszra szokták tagolni. A Tű a szénakazalban sikerét követően öt másik thrillert írt abban a stílusban, amelyben honfitársa, Frederick Forsyth is kiemelkedő olvasnivalókat termel az utókornak. Ezek a történetek a kémek világába kalauzolnak, a helyszín pedig változatos: az Egy férfi Szentpétervárról az első világháborúban játszódik, a Teherán az 1979-es iráni forradalom idején.

A 80-as évek végén és a 90-es évek elején Follett áttért a történelmi regényekre. A sokszereplős, több szálon futó cselekmények hiteles történelmi háttereket rajzolnak meg. A katedrális például a középkori Angliában játszódik, és egy katedrális felépülését követi végig – a kritika pozitív fogadtatásban részesítette, a regény 18 hétig volt a New York Times sikerlistáján, de első helyen állt Kanadában, Nagy-Britanniában és Olaszországban is, a németeknél pedig hat évig tartotta magát a bestsellerek között. 2004-ben a német ZDF televíziós társaság 250000 nézőt kérdezett meg arról, hogy szerintük melyik minden idők legjobb könyve. A katedrális a harmadik helyen végzett, csak A Gyűrűk Ura és a Biblia előzte meg a versenyben. Az angolok egy hasonló szavazáson az elmúlt 60 év második legjobb regényének választották, a folytatása ugyanazon a listán a 23. helyre került. A Veszélyes gazdagság cselekménye családi és üzleti intrikák körül forog a viktoriánus-kori Londonban; Az ígéret földje az észak-amerikai kolóniákról szól az amerikai szabadságharc idején.

Follett a 90-es évek végén váltott újra stílust. Ezeknek a regényeknek a cselekménye a jelenben játszódik, ezek amolyan high-tech thrillerek. Az Éden kalapácsában például a földrengést mint potenciális terror-eszközt használja, A harmadik ikerben a biotechnológia bugyraiba kalauzol. A Michael Crichton-típusú regényeket sem az olvasóközönség, sem a kritikusok nem fogadták kitörő örömmel, Follett is hamar leszokott a témáról.

A 2000-ben megjelent Zérókódban a már jól bevált amerikai és szovjet kémek háborúja a téma, az első amerikai szatelit fellövésének előestéjén járunk. A Vadmacskák és a Hat nap múlva telihold újra azt a Follettet takarja, akivel a Tű a szénakazalban kapcsán megismerkedhettünk. Hősei bátor titkosügynökök, akik az ellenség vonalai mögött szabotálnak, információkat cserélnek, háborúk kimenetelét határozzák meg. A 2007-es Az idők végezetéig az A katedrális folytatása, és Follett a regényhez az ihletet a spanyolországi Vitoria-Gasteiz katedrálisában kapta. A spanyol város köszönete jeléül egy egész alakos szobrot állított Ken Follettről. 2010-ben hozzálátott az Évszázad-trilógiának: az első rész 2010-ben jelent meg (A Titánok bukása), a második 2012-ben (A megfagyott világ), a harmadik pedig 2014-ben (Az örökkévalóság küszöbén). A nagyszabású regénytrilógiában Follett arra vállalkozott, hogy elmesélje a 20. század európai és amerikai történetét öt család életén keresztül, akiknek sorsa egymásba kapcsolódik, összefonódik. Végül A katedrális is trilógiává szélesedett, ez lett a Kingsbridge-trilógia, amelynek utolsó kötete 2017-ben jelent meg A tűzoszlop címmel.

Follett kétszer nősült. 1968-ban elvette Mary Elsont, a párnak két gyereke született: Marie-Claire és Emanuele. Utóbbi rockzenészként vált ismertté, londoni stúdiójában olyanok dolgoztak, mint a Pet Shop Boys vagy Ricky Gervais. Follett és Elson 1985-ben elváltak, miután az író beleszeretett a Munkáspárt politikai aktivistájába, Barbara Broerbe. A nőt 1997-ben parlamenti képviselőnek választották, Gordon Brown kormányzása idején pedig kulturminiszteri tisztséget töltött be. A pár Stevenage-ben lakik, de van egy 18. századi házuk Londonban és egy nyaralójuk Antiguán is. Follett Shakespeare-rajongó, gyakran látni londoni színházakban, emellett lelkes amatőr zenész, basszusgitáron játszik a Damn Right I Got the Blues nevezetű bandában, de időnként felbukkan a Clog Ironnal is, egy népzenét játszó együttessel, amelyben a balalajkát szólaltatja meg.

Simon Attila
Forrás: olvasoterem.com

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.