De hagyjuk is most a Pallas Nagy Lexikona szerint tót és német lakosságú városkát, ahol a „járási szolgabírói hivatal széke” mellett van járásbíróság és adóhivatal, van takarékpénztár és két bőrgyár is. No és itt van Wein Károly késmárki damaszt- és vászongyárának egyik fiókja, természetesen van posta- és távíróhivatal, no és akkor már postatakarékpénztár is. Az első pillantásra egészen jó állapotban lévő várat még az „utolsó aranyágacska”, III. András építtette, hogy vigyázza a Poprád völgyében a Lengyelországba vezető kereskedelmi utat. Aztán Aba Amádé szerezte meg, tőle pedig Károly Róbert vette el, mint megannyi várat ezen a vidéken. A nápolyi király aztán hívének, Drugeth Fülöp nádornak adta 1323-ban, és az övé is maradt 1342-ig. Amikor is az új királynak, Lajosnak új nádora lett, Lubló pedig visszatért királyi tulajdonba. És ott is maradt Zsigmond idejéig, aki előbb vélt hívének, Horváti Miklós bárónak adta, majd annak árulása után visszavette a híres zálogosításáig. De előbb még itt találkozott, és békült a mindenféle örömöket kedvelő király a jövendő „üzletfelével”, II. Ulászlóval. Az üzlet után Lubló vára a zálogbirtokot felügyelő királyi ember, a sztaroszta székhelye lett, amit egy 1553-as tűzvész után reneszánsz stílusban építettek újjá. A sztarosztaságot pedig 1593-tól tartósan a Lubomirszky hercegek szerezték meg, akik gazdagok voltak, így aztán 1642-ben palota, öt év múlva pedig kápolna is épült az egy kerek öregtorony köré szerveződő várban.

Lublónak kísértet helyett fürdője volt (Terleczky József, Balatoni Múzeum CC BY-NC-ND)

Ahol a nagy svéd (és erdélyi magyar) támadás idején, 1655 és 1661 között Juraj Sebastian Lubomirszky a lengyel királyi koronát is őrizte. 1683 karácsonyán a Bécs alól visszatérő király, Sobiesky János volt a vár vendége, és sok víznek le kellett folynia a Poprádon, míg el nem jött 1772 februárjában Lengyelország első felosztása. Ekkor gróf Csáky János lett megbízva a zálog átvételével, és novemberben a várban rendezték meg a hűségesküket. A vár és a hozzá tartozó 13 falu viszont egy tömböt képezve kincstári (kamarai) kezelésben maradt egészen 1825-ig. Mikor is I. Ferenc 57 ezer aranyért „eladományozta” Raisz György Félix szepességi táblabírónak. Aki ide is költözött, és fiaival együtt rendbe tette a romosodó várat, a palotát és a várkápolnát. Aztán már Félix unokái, Szilárd és Gyula 1880-ban eladták a várat Lubló városának, az pedig két év múlva továbbadta a lengyel Andrej Zamojszky grófnak. És a grófi családé is maradt egészen 1945-ig. A visszavonuló, s ide magukat befészkelő németek állítólag partizánokat végeztek ki itt, majd a harcok során a vár is megsérült.

De még a csehszlovák állam helyreállíttatta, 1991-ben a várkápolnát is újraszentelték. Így lett turistalátványosság a sztaroszták fészkéből, a közeli Podolinban diákoskodó Krúdy által is emlegetett, vörös hajú és bajuszú Lubomirszky hercegek birtokából.

Címlapkép: youtube.com

Pálffy Lajos
Forrás: forumhungaricum.hu