Mózes prófétáról (mosze = fia valakinek, vagy vízből kihúzott) talán mindenki hallott, de azért néhány alapvető dolgot felfrissítenénk az Ószövetség legnagyobb alakjáról. Akit nem mellesleg három vallás, a kereszténység, az iszlám és természetesen az izraelita is tisztel és magáénak tart. Annak ellenére, hogy létezése történelmileg nem bizonyított, pont a neki tulajdonított öt könyvből egészen pontos életrajza bontakozik ki előttünk. Amely a zsidók egyiptomi fogsága alatt kezdődik, ami a kutatások szerint nem is fogság volt, hanem menekülés és befogadás. Így kerültek a „habiruk” (héberek) a Nílus deltájába, Gósem földjére, ahol szabadon legeltethették állataikat. Amikor pedig vélhetően II. Ramszesz be akarta fogni őket, hogy a nagy építkezéseken dolgozzanak, azzal már nem aratott egyöntetű sikert. Ráadásnak pedig ott volt egy fáraói utasítás az addigra az egyiptomi vezetés szerint túlszaporodott nép fiú gyermekeinek vízbe fojtására.

Így került a kis Mózes abba a bizonyos kosárba, a Nílusra, aztán 40 évre a fáraó udvarába. Ahonnan egy gyilkosság miatt kellett menekülnie (munkafelügyelőt vagy írnokot ölt népe védelmében), és így lett pásztor ismét csak 40 esztendőre a zsidókkal rokon, egyistenhívő nép lakta Midián földjén. Ahol aztán egyszerű pásztorként egészen jól nősült: Jitró főpap lányát Cippórát vette el feleségül. Innen az Úrral szövetséget kötve tért vissza a népéért, akiket a tíz csapás után az ismert, tengert elválasztó csodával szöktetett ki Egyiptomból. S mivel a hagyomány szerint pontosan 120 évet élt, tehát a maradék negyvenet széthúzó, lázadozó és az egyiptomi húsosfazekakat visszasíró népe élén, a sivatagban töltötte. Ekkor kapja meg a Sínai-hegyen a kőtáblákat a parancsolatokkal (egyik állandó attribútuma!), és eme hosszúra nyúló és szenvedésekkel járó időszak alatt jönnek a mérges kígyók, és hullik majd manna az égből.

S ahogy azt tudni lehet, Mózes tényleg nem jut be az ígéret földjére, hanem ott hal meg a Nébó-hegyen, a küszöbön. S valóban, a 808 méteres kopár hegy jelenleg közel Izrael határához, de még Jordániában van. És Jerikó városa mellett tiszta időben az 50 kilométerre lévő Jeruzsálemet és a termékeny Jordán völgyét is látni a tetejéről. Itt, a hegyen van hát a hagyomány szerint valahol Mózes sírja, akinek alakját Zádory a szokásos, a fő parancsolatokat mutató kőtábla mellett a két szarvval is ellátta. Ezek a szarvak pedig az erőt és a bölcsességet voltak hivatva hangsúlyozni, de olyan vélemények is vannak, hogy mindössze egy félrefordítás következményei. Zádory szobra, ha a szoftver által biztosított nagyítási lehetőséggel is élünk, láthatjuk, hogy mennyire részletgazdag, lendületes alkotás. Az arc, a köntös redői, a kontraposztos állás, az idős férfi karjának, lábának megjelenítése mind-mind az alkotó kivételes tehetségét mutatják.

Pálffy Lajos
Forrás: forumhungaricum.hu