A vendég, Vernyik László a GYAK meghívására érkezett hozzánk Gyöngyösről, hogy ne csak bemutatkozzék, hanem verseivel elvarázsoljon bennünket. Kapcsolatunk vele az interneten kezdődött, pontosabban a Facebookon, ahol egy általa vezetett szerzőkör keretében közzé tett verseit olvasgatván felkeltette érdeklődésünket, megérezve benne a tehetséget, az elhivatottságot, a kiemelkedő alkotó erőt. Nem mindennapi életét, sorsát, küzdelmeit megismerve pedig úgy gondoltuk, a személyes találkozás mindkét fél – mármint a GYAK és a költő – irodalmi tevékenységét kölcsönösen gazdagíthatja a jövőben.

Vernyik László 1974-ben született Gyöngyösön, ahol ma is él. 2005-ben bölcsészdiplomát szerzett Egerben. Heti két napon óraadó tanárként dolgozik egy kis faluban, Gyöngyöspatán, emellett, hogy megéljen, és eltartsa 14 éves Napsugár nevű kislányát, akit egyedül nevel, kőműves segédmunkát végez. Az éhezés, a nélkülözés hozzátartozik életéhez. A nehéz körülmények ellenére nála nem hallgatnak a múzsák. Már hatéves korában verseket írt, melyeknek száma azóta kb. 3000-re tehető. Kiadásukra nincs pénze. Példaképe József Attila és Ady, de szereti Faludyt, Villont is. Egyedülállóan ír. „Magam vagyok a stílusom”– vallja, műveit értékelve. Ismeri a vers minden csínját-bínját: tud szabályos, klasszikus formájú, csilingelően rímes, lüktető sorokkal ékes, valamint lazább szerkezetű költeményeket is írni, melyekben a gondolat határozza meg a ritmust. Versei tele vannak az olvasót „szíven ütő”, meghökkentő szóképekkel. Az irodalom szolgálójának tartja magát, aki minden napszakban képes verset írni, ha valami belső kényszer erre indítja. Neki az írás az életet jelenti: a hétköznapok szürkesége, küzdelmei fölé emeli.

Győri bemutatkozását a GYAK alkotói: P. Nagy Gabi és Olasz Valéria segítette, Kámfor Barnabás nagyszerű gitárzenéje pedig hangulatilag aláfestette. A költeményeket P. Nagy Gabi és a szerző, egymást felváltva, magas színvonalon olvasta fel. Ezt a hömpölygő versáradatot időnként Olasz Valéria okos kérdései szakították meg, melyekkel az alkotót saját magáról, ars poeticájáról, verstechnikájáról, az íráshoz fűződő viszonyáról, magánéletéről, napi teendőiről, stb. faggatta. Vernyik László sokarcú egyéniség: tanár, amikor tanít, segédmunkás kőműves mellett, kislányát nevelő, gondoskodó apa, szakács, amikor elkészíti kettejük ebédjét vagy vacsoráját, de elsősorban KÖLTŐ, aki tollat ragad, ha lelke szárnyalni kezd.

Az est nagy részét a felolvasott versek árasztotta különös, néha felemelő, néha megdöbbentő, máskor megrázó hangulata töltötte be, valami elképesztő hatást gyakorolva a jelenlévőkre. Hallottuk a magány fájdalmas sóhajait, a valamilyen okból megszakadt szerelem sokhangú szimfóniáját, az asszony csöndjéből áradó mágiát, a lélekben minduntalan megszólaló múlt soha el nem halkuló hangjait, az elkerülhetetlen halál tudatában gyakran visszatérő végrendelkezést, egy nem mindennapi ars poeticát, a természet szépségét dicsőítő himnuszokat. Vernyik László kemény, nyakas, érzelmektől, indulatoktól fűtött személyiségként mutatkozott be közönségünk előtt, verseiből ugyanakkor mély gondolatiság is árad, amikor a világról, az emberekről fogalmaz meg figyelemre méltó ítéleteket. A lélek tánclépései dobogtak, lüktettek soraiból. Győri hallgatói értő módon csatlakoztak hullámhosszára, elismeréssel adózva költői elhivatottságának.

A rendezvény fontos pillanatait Molnár György fotómasinája és Szigeti Endre videokamerája nagyszerű felvételekkel örökítette meg. A műsor után az est baráti beszélgetésekkel, pogácsázással folytatódott.

Vernyik László meghívásával, bemutatkozó, szerzői estjének megrendezésével a GYAK közössége egy újabb alkotói kapcsolattal gazdagodott a kölcsönösség jegyében.

Csáky Anna, a GYAK vezetője
Fotók: Molnár György, a GYAK tagja

Fotógaléria: Vernyik László költő szerzői estje

46 kép