Bizony, a határvidékeken mindig mozgalmas volt az élet, messze volt ugyanis a központi hatalom, jelesül mondjuk a budai vagy a varsói királyi vár. És nehéz volt több mint 300 kilométerre ellátni az előbbiből, tehát sok minden megtörténhetett, és meg is történt Nedecen, no és a Varsótól igen csak távol lévő Csorsztinban is. Nedec várát a környéket bíró Drugeth Vilmos építtette még az 1330-as években, de Csorsztin már biztosan állt 1241-ben is, ugyanis akkor ide menekült a tatárok elől a II. János Pál által szentté avatott magyar királylány, Kinga (1224-1292). Aki férjével, Boleszlávval Szent József-házasságban élt, és apáca is lett végül. Kinga másodszor már mint ószandeci rendfőnöknő jelent meg Csorsztinban, pontosabban megint csak a lengyelek földjét pusztító tatárok elől menekült ide 1287-ben. A legenda szerint ekkor úgy szabadult meg üldözőitől, hogy egy szalagot a háta mögé dobott, ebből lett a Dunajec folyó, ami elállta az apró lovakon száguldozó tatárok útját.

Csorsztin (Barna Béla, csamborgo.hu)

Aztán Csorsztin még egyszer kapott történelmi szerepet, Nagy Lajos lánya, Szent Hedvig, avagy Jadwiga itt találkozott 1384-ban a litván Jagello Ulászlóval, kijelölt férjével. Nedec viszont 1412-ben látott fényes napokat, mikor is a férj, II. Ulászló lengyel király (1386 – 1437) megbízottai itt adták át Zsigmond embereinek azt a 37000 cseh garast, amiért 13 szepességi várost és három várkastélyt (Gnézda, Podolin, Lubló) kaptak zálogba. Zsigmond rövid távú ügynek gondolta a zálogot, de aztán 1772-ig, Lengyelország felosztásáig élt a szerződés. Aminek oklevele Zágrábban készült, Zsigmond ugyanis éppen indult visszafoglalni Velencétől a horvát királysághoz tartozó Dalmáciát. Mert a dózse a nikápolyi nagy vereség után nem fizette már a Nagy Lajos által rákényszerített évi 7000 aranydukátot, és Zárából kiindulva sorra foglalta el a tengerparti várakat, területeket. A cseh garasokon fogadott zsoldosok végül nem sokra mentek a velenceiekkel, de Zsigmond is már másfelé figyelt.

Csorsztin és Nedecz Markó Károly festményén (OSZK)

Nedec pedig élte a határvárak életét, lengyel kézen is volt egy ideig. 1470-ben aztán Szapolyai Imre visszafoglalta, és Kauffang Zsigmondot, egy zsoldosvezért tett meg várnagynak. Kauffangnak azonban nem volt elég az ellátmány, ezért inkább rablólovag lett, fosztogatni kezdte a környéket. Végül a maga is hasonló ügyletekben „jeleskedő” Bebek Ferenc állította meg, Bécsben fejezték le 1553-ban. Nedec pedig néhány gazdacsere után végül a Salamon famíliánál kötött ki, és az övék is maradt 1945-ig. A két várról egyébként a jeles tájképfestő, Markó Károly készített romantikus ábrázolást, ő még viszonylag egyben látta őket.

Címlapkép: Nedecz képeslapon (Kuny Domokos Múzeum CC BY)

Pálffy Lajos
Forrás: forumhungaricum.hu