Az egységes szerkezetű, nagyjából száz oldalas, gazdagon illusztrált kötetek mindegyike két-két uralkodó életét tárgyalja kronologikus rendben. Én azonban nem feltétlenül követem az időrendet, mert elsősorban azokkal a történelmi személyekkel szeretnék foglalkozni – ezért is indítottam a sorozatot –, akikről kevesebb szó esik a történelemkönyvekben.

A Magyar királyok és uralkodók első része Árpád és Géza fejedelmek címmel látott napvilágot. A központi hatalom csíráinak kialakulásával és bemutatásával foglalkozik a magyarság történetében. Végigvezet minket a fejedelmi ág feltételezett sorrendjén: Árpádra, Taksonyra, valamint Gézára koncentrál. Hogyan alakult ki a fejedelemség, miképpen törvényesítették az Árpád-vonal primátusát, hogyan kerekedett a törzsszövetségi befolyás fölé a fejedelmi? – minderről képet kap az olvasó.

Láthatjuk a politikai környezet determináló hatását, azt a kényszert, mely az ősi életmód feladására, hitvilágának felcserélésére ösztökélte őseinket. Bemutatja a vallási alternatívákat, és a döntést, melyet hitelesen indokol: a nyugathoz való csatlakozás fennmaradásunkat biztosította. Betekintést kapunk a régi rend felől tapasztalható ellenállásba: számukra identitásuk feladását, mindannak megtagadását jelentette a kereszténységre történő áttérés, melyben őseik szocializálódtak, s melyet örökül kaptak apáiktól. Markáns életmódváltást, zsákmányoló-kalandozó hadjárataik feladását, letelepedésüket követelte mindez.

Az áttérítés radikális módszerekkel történt – fegyveres erőszakhoz is folyamodva. Nyugati szerzetesek segítették a térítést, bár ez korántsem volt kockázatmentes misszió. Kezdetben mind a nyugati, mind pedig az ortodox kereszténység is jelen volt az ország mindennapi életében.

A könyv rámutat a fejedelmi, illetve a királyi hatalom eltérő legitimációjára, a nomád és a nyugati öröklési rend közötti eltérésre, mely Koppány és István esetében fegyveres összetűzéshez vezetett. A kötet kitér az estleges szakrális fejedelemgyilkosságra is, valamint annak feltételezett okaira.

A szerző Géza és Sarolt kapcsolatának diplomáciai hátterét is megvilágítja. Az erdélyi gyula családjába való benősülés kiterjesztette a nagyfejedelem hatalmát erre az országrészre is. Saroltról mint egy különösen szép nőről írnak a források, hozzátéve, hogy férfiúi attribútumokkal is bírt (konkrétan együtt ivott velük, a káromkodás sem állt tőle távol, valamint amazoni vitézség is rejlett benne). Ezek után feltételezhető, hogy a házasságban ő hordta a nadrágot, és számos intézkedés mögött kell látnunk személyét. Mindamellett a nyugati forrásokban olyan vélemény is előfordul, hogy jobb lenne, ha kezében guzsalyt tartana. István öröklését teljes szívvel támogatta, s Koppánnyal szembeni küzdelmében osztatlan támogatását élvezhette. Géza fejedelem Istvánnak a bajor Gizellát szerezte meg feleségül, mely biztosította (legalábbis egy ideig) a Német-római Császárság támogatását.

A történelem során István gyermekei számos dinasztiához kötődtek, mint például az Orseolokhoz, a Piastokhoz vagy az Abákhoz. S mindezt a nyugati kereszténységhez való csatlakozás és az új öröklési rend tette lehetővé.

Csiszár Antal