Leonardo di ser Piero da Vinci 1452. április 15-én született a Firenze és Pisa között fekvő Arno-parti kisvárosban, Vinciben. Édesapja Ser Piero, a helyi jegyző, édesanyja egy Catarina nevű parasztlány volt. Születése kisebb családi viszályt váltott ki: Ser Piero – vélhetően apai ráhatásra – szakított Catarinával, magához vette fiát, és feleségül kérte Albiera di Giovanni Amadorit. Catarina is újra férjhez ment.

Leonardo édesapja mellett nőtt fel, törvénytelen származása miatt nem érte semmiféle atrocitás. Gyermekéveiről és első iskoláiról viszonylag keveset tudunk. Tehetsége már korán megmutatkozott, ezért édesapja Verrocchio műhelyébe küldte (vele egy időben tanult ugyanitt Perugino és Lorenzo di Credi is). Itt számos területen szerzett jártasságot: elsajátította a festészet, szobrászat, mintázás technikáját, látott fémöntést, bepillantást nyert a kémia rejtelmeibe, gyakorolta a bőrművességet, szőnyegkészítést, sőt zenei ismereteket is szerzett. 1472-től szerepelt a festők céhének névjegyzékében mint független festő.

Már legelső művével magára vonta a figyelmet, még mesterét is elbizonytalanította. Verrochio ekkoriban kapott megrendelést, hogy fessen egy Krisztus-képet. Leonardónak itt egy térdeplő angyalt kellett megfestenie, de az angyal feltűnő szépsége minden tekintetet magára vont. Giorgo Vasari szerint ezután Verrochio nem akart többé festeni, mert sértette önérzetét, hogy egy „gyerek” többet tud nála.

Az ifjú Leonardo aranyéletet élt: feltűnő szépségű és nagyon tehetséges volt, kedvelte a bohém mulatságokat. Első művei elvesztek, de már a kezdetektől fogva megtalálta saját egyéniségét. Húszévesen saját műhelyt nyitott, és megszülettek első önálló alkotásai: az Arno-völgyi táj vázlatrajza, a Három királyok imádása és a Szent Jeromos. 1478-ban őt bízták meg a városháza, a Palazzo Vecchio Szent Bernát-kápolnájában az oltárkép elkészítésével, 1481-ben a San Donato-templom főoltárképének megfestésével, de egyik művét sem fejezte be, csak vázlatokat készített. Leonardo a festés mellett tervet készített az Arno folyó szabályozására, csatornák építésére, hadigépeket, ostromlétrákat rajzolt, szélmalomkereket tervezett.

1482-ben Lorenzo de Medici Milánóba küldte a Mórnak is nevezett Lodovico Sforzához. A herceg a tudományok megszállottja volt, fejébe vette, hogy Milánót Itália legdicsőbb városává teszi. Leonardo hamarosan Sforza udvarának nélkülözhetetlen embere lett. Ő szervezte a herceg és a milánói nemesség nagyszabású ünnepségeit: bábjátékokat, felvonulásokat szervezett, kosztümöket tervezett, koreográfiákat készített. Milánóban festette a Sziklás Madonna című oltárképet és a Santa Maria delle Grazie kolostor refektóriumába Az utolsó vacsorát (a lenti képen), amelyen közel tíz évig dolgozott.

A milánói udvarban Leonardo elmélyült a katonai és műszaki tudományokban, az építészet, a folyadékok mechanikája, a ballisztika, az optika kérdéseit kutatta, foglalkozott az egyházi építkezés elméleti kérdéseivel is. Hatalmas csatornarendszert dolgozott ki a Lombardiát behálózó folyók szabályozására. Tizenhat évig dolgozott Francesco Sforza lovas szobrán, a tervek készítése közben született többek között a Vitruvius-tanulmány (a legalsó képen), híres ábrázolása az emberi test tökéletes arányairól, a körbe és négyzetbe írt emberről. A munkát rá jellemző módon soha nem fejezte be, csak egy hét méter magas agyagmodellel készült el. A szoborra szánt bronzból a fejedelem végül ágyút öntetett, az agyagmodellt a Milánót elfoglaló XII. Lajos francia király íjászai céllövészetre használták, így megsemmisült.

A Sforza milánói udvarában eltöltött tizenhat év Leonardo életének legtermékenyebb és leglátványosabb időszaka volt. Milánót második hazájaként szerette, gyakran visszatért ide. Ludovico il Moro bukása után azonban a Trivulzio zsoldosvezér által kormányozott Milánóban már nem volt maradása, így a következő időszakban megfordult Mantovában, Velencében, majd 1500-ban Cesare Borgia szolgálatába állt mint mérnök és katonai építész. Tökéletesítette a szárazföldi és hajókra szerelhető fegyvereket, megnövelte a mozsárágyúk tüzelőerejét, új csúcsíves lövedékeket, gránátokat, ágyúkat, kőhajítókat tervezett.

Keresztelő Szent János, Szent Anna harmadmagával, Mona Lisa

VIII. Károly francia király itáliai betörése után visszatért Firenzébe, ahol megkapta élete legnagyobb megbízatását: a Palazzo Vecchióban a firenzei győzelemmel végződött Anghiari csatát kellett megörökítenie a tanácsterem falán. A terem másik felén a Cascinai csata megfestésére Michelangelót kérték fel. Michelangelo és Leonardo különösebben nem rajongtak egymásért, végül egyik művész sem készült el a képpel.

Leonardo ekkor festette leghíresebb képét, a világ egyik legismertebb remekművét, a Mona Lisát (La Gioconda), akinek rejtélyes mosolyát évszázadok óta igyekeznek megfejteni. Az 1503-1505 körül festett alkotás szinte az egyetlen teljesen befejezett képe: benne összegezte mindazokat a festői eszközöket, amelyet az emberi arc, a fény és árnyék kezelése, valamint a táj ábrázolása terén megfigyelései során írásban és rajzban rögzített. Mona Lisa az Antonio Maria di Noldo Gheraldini nevű nápolyi hölgy volt, Zanobi del Giocondo harmadik felesége.

1513-ban Rómába érkezett, de a város csalódások sorozatát hozta számára. Itt azonban továbbfejlesztette repülőszerkezeteit, folytatta anatómiai tanulmányait, nem állt távol tőle az alkímia sem. Majd életének hátralévő részét a nyugtalan vándorlás jellemezte. A francia király, I. Ferenc szolgálatába lépett mint udvari festő és építész, de kezét egyre nehezebben tudta már használni. Az uralkodó felismerte Leonardóban a nagy szellemet, fiúi tisztelettel viseltetett iránta, és bőkezűen gondoskodott róla: az ambois-i kastélya melletti Cloux (mai nevén Clos Lucé) kastélyát bocsátotta rendelkezésére. Leonardo életének utolsó három évében csak tanítványa, Francesco Melzi maradt mellette.

Leonardo da Vinci 67 éves korában, 1519. május 2-án halt meg a cloux-i kastélyban. Az amboise-i Saint Florentin templomban helyezték örök nyugalomra. Valamennyi kéziratát, rajzát, eszközeit kedvenc tanítványára, Melzire hagyta, a műhelyében lévő festményeket pedig egy másik tanítványára, Giacomo Salaira. A legenda szerint I. Ferenc hosszan ott maradt a halott Leonardo ágya mellett állva, a művész fejét tartva kezében.

Halálának 500. évfordulója alkalmából Olaszország emlékévet hirdetett: kiállításokkal, digitális programokkal, bélyegekkel és többek között egy Leonardo-festménnyel díszített kéteurós érme kibocsátásával ünneplik a reneszánsz mestert. Május 2-án szülőfalujában első ízben állítják ki a neki tulajdonított hajfürtöt. Az évforduló kiemelt eseménye lesz az ősszel Párizsban nyíló nagyszabású Leonardo-kiállítás a Louvre-ban.

Budapesten augusztus végéig látogatható a Leonardo da Vinci: Művész – Feltaláló – Zseni című kiállítás. Május 9-én pedig A művészet templomai – Leonardo 500 című ismeretterjesztő filmmel tisztelegnek az emléke előtt.

Nagy Mária

Forrás: mandiner.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép.