Bő másfél évtizeddel korábban, 1969-ben hoztak döntést arról, hogy Csernobil városa mellett atomerőművet építenek, amely a leningrádi és kurszki erőműhöz hasonlóan RBMK–1000 típusú (azaz dúsításmentes uránt alkalmazó, grafitmoderátoros, vízzel hűtött) létesítmény lett. Csernobilban négy reaktort alakítottak ki, melyek egyenként 1000 megawattos teljesítményre voltak képesek. A Kijevtől 130 kilométerrel északra fekvő erőmű első reaktora 1977-ben lépett működésbe.

Az erőműnél már a kezdetektől tapasztalhatók voltak hiányosságok. A KGB vizsgálóbizottsága 1979-ben jelentést készített a Csernobilnál elkövetett építési szabálytalanságokról, kiemelve a betonozás alacsony minőségét, a talajvíz-szennyezés lehetőségét és a falpanelek közötti túl nagy eltérést. A baleset okai azonban nem egyértelműen ezekre vezethetők vissza. 1986. április 26-án valószínűleg egy felelőtlenül végrehajtott kísérlet és a vezető személyzet nem megfelelő képzettsége is jelentősen hozzájárult a szerencsétlenséghez (pl. az igazgatónak, V. P. Brjuhanovnak szénfűtésű erőművekhez volt képesítése és tapasztalata, a főmérnök, Nyikolaj Fomin szintén a hagyományos erőművekhez értett). A nem megfelelően végrehajtott teszt során a reaktor teljesítményét a tiltott, alig ellenőrizhető és instabil 20-30 százalékra nyomták le, ráadásul kiiktatták a biztonsági automatikát és a vészhűtő rendszert is. Ezután a hajnali órákban meginduló láncreakció következményeként robbanás következett be a reaktorban.

A károk elhárítását először a személyzet kezdte meg, majd hivatásos tűzoltók érkeztek segítségükre. Ők még nem mérték fel, valójában mekkora is a katasztrófa: úgy gondolták, egyszerű tűz oltásában vesznek részt. A résztvevők többsége 3 héten belül életét vesztette a magas radioaktív sugárzás következtében. Az események kivizsgálására küldött kormánybizottság április 26-án este érkezett Csernobilba. Addigra ketten meghaltak és ötvenketten kórházba kerültek. Aznap éjjel, több mint 24 órával a robbanás után a küldöttség meggyőződött a sugárzás igen magas mértékéről, és elrendelték a reaktor elpusztítását, illetve a közeli Pripjaty város kiürítését. A lakosokat úgy tájékoztatták, hogy az evakuálás csupán átmeneti, és néhány nap múlva visszatérhetnek otthonaikba. Erre aztán csak 3 hónappal a baleset után volt rövid lehetőség, amikor megengedték a lakosoknak, hogy megmaradt tulajdonuk szállítható részéért visszatérjenek, de addigra már a város nagy részét kifosztották.

A szovjet vezetés és a szocialista országok igyekeztek titokban tartani a robbanás hírét. Viszont először Svédországban, majd több nyugat-európai országban érzékelték a megnövekedett radioaktivitást, így április 27-én már számos helyen tudósítottak a valószínűsíthető katasztrófáról. Innen szereztek hírt a magyar rádiók is, de felsőbb utasításra hallgatniuk kellett.

Mikor már nem lehetett tagadni a történteket, a Szovjetunió április 29-én elismerte a csernobili katasztrófát. Ekkorra különleges egységek egy betonszarkofágot építettek a sugárzó létesítményre, mely nagyrészt magában tartotta a káros gammasugarakat. Több országban pánik tört ki, jódtablettákat osztogattak, és hónapokig bizalmatlanul tekintettek minden keleti blokkból érkező árura. A csernobili atomkatasztrófa során felszabaduló radioaktív anyagok becslések szerint 3000 szovjet állampolgár halálát okozták. A sugárzás következményeit a rákbetegség gyakorisága miatt nehéz megbecsülni, a Magyarországot ért hatás rizikófaktora alapján 1 millió emberből tíz ember fertőződhetett meg a szerencsétlenség következtében. A tudósok összesen 40000 rákos megbetegedést tulajdonítanak az 1986-os katasztrófának, melynek hatásai a természetben mind a mai napig jelen vannak.

Az egészségügyi és egyéb természeti következmények, valamint az atomkatasztrófa politikai hatásai sem elhanyagolhatók. Csernobil egy ütés volt a már amúgy is roskadozó Szovjetunió számára. Egyrészt a tájékoztatás elmaradása, majd a félinformációk kiadása megkérdőjelezte a Gorbacsov által bevezetett glasznoszty („nyíltság”, a korlátozások feloldása) hitelességét. Másrészt tovább rombolta a kommunista ideológia tudományos és technikai felsőbbrendűségébe vetett hitet. Az atomerőmű szerencsétlensége így közvetve a szocialista blokk bukásához is hozzájárult.

A címként választott adat a robbanás erejét mutatja. Összehasonlításképp: ez az érték körülbelül 300 tonna TNT robbanásának erejével azonos.

Borbély Tamás

Felhasznált irodalom:
- Tarján M. Tamás: 1986. április 26. Atomkatasztrófa Csernobilban - rubicon.hu
- Csernobil: egy atomkatasztrófa története - rubicon.hu
- chernobylwel.com
- hu.wikipedia.org.

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.