Manapság már rövidített címmel jelenik meg: Robinson Crusoe élete és különös, meglepő kalandjai. Magát a regényt is sokszor lerövidítették, átdolgozták, leválasztották róla a hosszú, fárasztó erkölcsi tanításokat, elmélkedéseket, hogy az ifjúság számára egy izgalmas és tanulságos kalandregény szülessen, hiszen Daniel Defoe művének titka éppen az emberi rátermettség, lelemény, a természetben magára maradó, de egyedül is érvényesülő ember megmintázása. Főhőse évszázadokra adott példát, történetének népszerűsége töretlen, egyszerű stílusa ellenére a történelem során legtöbbször kiadott regények egyikéről van szó (a 19. század végére páratlanul sokszor és sokféle nyelven jelent meg), hatása pedig az irodalom határain jóval túlmutat.

Defoe műve fundamentummá vált, megalapozta a realista fikció stílusát, s azóta számtalan, a Robinson Crusoe-hoz hasonló mű, vagyis robinzonád született. Sokan és sokféleképpen közelítettek a történethez, hol az erkölcsi mondanivalót, hol a kalandot domborítva. De volt akinek ennél komolyabb megfigyelési szándékai voltak, társadalmi, gazdasági, szociális szempontok. A 18-19. századi Európában a hajótöröttekről szóló regények nagyon népszerűek voltak. Többségük mára ugyan feledésbe merült, de született néhány nagyon sikeres is a maga idejében (például: Johann David Wyss A svájci Robinson család). A Robinson Crusoe annyira közkedvelt volt mindig is, hogy csak az irodalomban kifejtett hatását tekintve külön tanulmányt érdemel. Ettől most eltekintve azért megéri néhány példát említeni: a felvilágosodás nagyja, Jean-Jacques Rousseau – nevelési célzattal – főhősével, Emillel tizenkét éves koráig a Robinsont olvastatja, hogy a fiú megtanuljon egymaga is boldogulni (Emil, vagy a nevelésről). Thomas Berger amerikai író Robert Crews című regényében (1994) modernizálta a történetet, igaz, itt repülőgép-szerencsétlenségről, megromlott házasságból való menekülésről, férfi-nő kapcsolatról van szó, de a lényeg ugyanaz, a túlélés. Hasonló a Hat nap, hét éjszaka (Six Days Seven Nights) c. amerikai romantikus kalandfilm (1998) sztorija is. Forgatókönyvét Michael Browning írta, a film főszerepeit a népszerű Harrison Ford és Anne Heche játszotta.

És máris elérkeztünk a filmes feldolgozásokhoz, amelyeknek száma csak az alaptörténetet tekintve is tetemes. Luis Bunueltől (1954) Robert Zemeckisig bőven sorolhatnánk a vásznon látható eredményeket, kezdve a sort az 1927-es némafilmmel. Játszott Robinsont Aidan Quinn (1988), Pierce Brosnan (1997-ben, nagy bukás volt), Pierre Richard (2003), volt Robinsonnak női verziója (1954), még a Marson is járt (és láss csodát, ott is boldogult!, 1964). Készült róla sorozat is, először 1964-ben egy 13 részes francia széria, amit a BBC szinkronizált és többször leadott 1965-1977 között, majd 2008-ban egy 12 részes, ami ugyan a Crusoe címet viselte, már csak lazán kötődött az eredetihez, s a második évadját meg sem rendelték. A történet mellett Walt Disney sem ment el közömbösen, rajzfilmje a Lt. Robin Crusoe, U.S.N. címet kapta. Nagy sikerű volt az 1990-es évek közepén napvilágot látott, erősen kifordított sztorijú Robinson Sucroe című animációs sorozat is.

Jómagam életemben először diafilmen láttam, ez inspirált a regény elolvasására. Később aztán a Tom Hanks ragyogó alakításával 2000-ben vetített Számkivetett volt az egyik legnagyobb filmélményem. A színészi teljesítményen túl talán azért, mert az eredeti erkölcsi, filozófiai vonalát követi, de megvan a saját mondanivalója is. Ami viszont meglepett a témával kapcsolatban, hogy opera, pontosabban opera comique is született belőle. 1867. november 23-án mutatták be, Jacques Offenbach alkotta, a librettót Eugène Cormon és Hector-Jonathan Crémieux írták, s a feljegyzések szerint inkább egy brit pantomim verzióra épült, mint magára a regényre. Természetesen képregényes formában is olvashatjuk. (Az első ilyen 1947-ben jelent meg.) Érdekes, hogy a második világháború idején Robinson alakja annyira élt a szóhasználatban, hogy például a németek által szétbombázott Varsóban maradt embereket (1944 októberétől 1945 januárjáig) Varsó Robinson Crusoe-inak nevezték el a Vörös Hadsereg katonái. Az angolban napjainkban is egy ember leghűségesebb szolgálójára vagy jobbkezére Péntek (Robinson segítője, társa) nevét használják. Robinsonról szigetet is neveztek el (a két fenti képen), amely a Juan Fernandez szigetcsoport része, egy másik sziget a közelben pedig arról az Alexander (Alejandro) Selkirkről kapta nevét, akiről az író főhősét mintázta.

A legfontosabb azonban, hogy Robinson nevét szinte mindenki ismeri, még aki nem olvasta a regényt, az is hallott már arról a tengert járt fickóról, aki képes volt életben maradni egy lakatlan szigeten. Robinson alakja mondhatni halhatatlanná vált, neve pedig elhomályosította alkotójának, kitalálójának személyét. Pedig Daniel Defoe élete legalább annyi kalandban bővelkedett – még akkor is, ha nem élt 28 évig, pontosabban 28 évet, két hónapot és 19 napot egy lakatlan szigeten –, mint főhőséé. Volt ő tengerjáró kereskedő, politikus, gyakran bajba kerülő kalandor (mindkét fülét megcsonkították, börtönben is ült), kis műveltségű, de annál nagyobb tapasztalatú, a londoni pestist és a nagy tűzvészt átélő, remek tollú publicista. Egy londoni gyertyaöntő fiaként született, aki elismert közszereplő lett, közben hol sok pénzzel, hol üres zsebbel, de mindent túlélve a megélhetésért alkotó író, s az első angol regényíró lett. A korabeli olvasók rajongtak az erkölcsi tanításokkal kísért kalandos történeteiért. Defoe pedig azt írta, amire közönsége vágyott, olyan emberekről, egyszerű polgárokról, mint amilyenek az olvasói is voltak. Körülbelül 500 könyve jelent meg, cikkei, vitairatai az újságírás-történet halhatatlan emlékei, regényeinek egy része korának jó átlagterméséhez tartozik, a Robinsonnal – amelynek a témáját egy napi hír adta – azonban a világirodalom élvonalába került.

Mi hát a tanítás? Úrrá lenni a nehézségeken, megőrizni a méltóságot, a kreativitásra támaszkodva mindent túlélni. Lehet, hogy ehhez néha ki kell lépni a komfortzónánkból, „mert az ember sohasem látja helyesen a sorsát, míg az ellenkezőjét is nem tapasztalja! És csak azt tudja igazán értékelni, ami már elveszett” – üzeni Defoe. De ezt is a regényben olvashatjuk például: „Az emberek sokkal kevesebbet panaszkodnának bajaik miatt, ha a náluk rosszabb sorban lévőkhöz mérnék magukat. Ehelyett azonban mindig a náluk jobb sorban lévőkkel vetik egybe helyzetüket, hogy morgásaikat és panaszaikat igazolják.” Vagy: „Megtanultam, hogy helyzetemnek inkább derűs oldalát szemléljem, ne a sötétet, és hogy inkább azt nézzem, aminek örülhetek, ne pedig azt, ami hiányzik; és ez sokszor annyi titkos vigaszt nyújtott nekem, hogy ki sem tudom mondani.” (Részletek a Robinson Crusoe-ból).

SzaSzi

Forrás: wikipédia, cultura.hu, literatura.hu, 24.hu, Daniel Defoe: Robinson Crusoe (ford. M. Nagy Miklós) Bp., Európa, 1996 (Európa diákkönyvtár)

A képek a Wikimedia Commons és a flickr.com gyűjteményeiből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép.