2937

Adventi fények a Csizmadia Stúdióban

Villáminterjú Csizmadia István festőművésszel

Ha figyelmesen haladunk végig a győri Király utcán, akkor feltűnhet egy olyan kirakat, amely eltér a megszokottól. Hívogató fények, színek tárulnak elénk; egy másik, gazdagabb világ, mint a hétköznapi. Csizmadia István festőművész fél éve nyitotta meg a Múzeummal szemben a 18. szám alatt bemutatótermét, amellyel új színfoltot varázsolt a Belváros szívébe.

Hogyan született meg a stúdió ötlete?

Már évtizedek óta érlelődött az a szándék, hogy milyen jó lenne egy galériát nyitni. De nem volt meg a saját helyiség, a bérlés pedig nagyon költséges, ezért ez az álom évekig csak lappangott. Aztán két évvel ezelőtt, amikor visszaadtam a műtermemet, újra elkezdtem körülnézni, és láttam, hogy milyen sok bolt bezárt a belvárosban. És volt még valaki, aki ebbe az irányba biztatott, Rechnitzer professzor barátom, aki megerősített abban, hogy milyen jó lenne a város szívében egy bemutatóterem. Egyszer épp együtt sétálgattunk és beszélgettünk, amikor megláttam ezt a helyiséget, pályáztam, és most itt vagyok. Ez nem üzlet, nem galéria. A neve Csizmadia Stúdió. Alapvetően bemutatóterem, és egy kicsit alkotóhelyiség is. Júniusban kaptam meg a kulcsait, és közel fél éve lettünk készen az átalakítási munkálatokkal.
Sok érdekes ötletem van, amelyeket szeretnék a jövőben megvalósítani, hogy odafigyeljenek rá. Fesztiválokhoz kapcsolódni, olyan rendezvényeket szervezni, amelyek újdonságot jelenthetnek a győrieknek. Kibérelni az utcafront egy részét, meghívni művészeket, zenészeket, és lenne mondjuk egy vasárnapi bemutató, ahol mindenki alkothatna valamit. Külföldön erre sok példát lehet látni.

Mivel invitálná a győrieket a Csizmadia Stúdióba?

Véleményem szerint a világ eléggé sötét és durva, ezért én igyekszem a fényekkel, világos és üde hangulatokkal megörvendeztetni az embereket. Azután lehet, hogy lesz, aki a falán is szeretné látni a képeimet. Lesz, aki csak körülnézni tér be hozzám, de már az is töltődést jelenthet, és én mindenkit szívesen látok.

Milyen tervei vannak az eddig említetteken kívül?

Szeretném havonta tematikus beszélgetésekkel megszólítani a társadalom egyes rétegeit. Februárban például a farsang, utána a tavaszvárás. Vagy most itt az advent. A célom, hogy megszólítsam az embereket, hogy odafigyeljenek, hogy lássák, lehet másképp is élni, lehet összejönni, eszmét cserélni. Szeretném kicsit fölpezsdíteni itt az életet, hogy a győriek visszaszokjanak a belvárosba.

Karácsony közeledik. Művészként mit üzenne az embereknek ennek kapcsán?

Azt, hogy szeressék egymást és beszélgessenek sokat egymással! És ha idejük engedi, látogassanak el hozzám, ide a Király utcába.

Életrajz

Csizmadia István 1954. február 12-én született Győrben. 1969 óta foglalkozik festészettel. 1975 óta rendszeresen szerepel kiállításokon. Szegeden, a Tanárképző Főiskolán szerzett diplomát földrajz-rajz szakon. Az Iparművészeti Főiskolán vizuális kommunikáció szakon másoddiplomázott. Tagja volt az 1980-as években a Fiatal Művészek Szövetségének. A Győri Grafikai Műhely alapító tagja. Legfontosabb díja: Művészeti Nívódíj (1984).

„Egész életemben arra törekedtem, hogy értéket és időtálló tartalmat teremtsek, de ehhez (rá kellett döbbennem) kitartás, következetesség és néha lemondás is szükséges. Egy érett, kifejlett stílushoz idő kell. Az is fontos, hogy egy művész tudjon megújulni, új erőre kapni. Lassan egy élet tapasztalatát szeretném vásznaimon megjeleníteni.”

Szabados Éva

2014.12.19