241

Nászút – Honeymoon

Szilvási Krisztián 1 perces filmkritikája

honeymoon-poster

Testrablós, Rémkoppantós, meg még egyéb nyákos idegen-megtermékenyítős, tudatvezérlős, testirányítós filmekkel egy időben (vagy többször, de nem egyidőben) el voltunk látva rendesen. Mostanában nem annyira, vagy csak nekem lett más a látszélességem, látfókuszom. Szerencsére azonban, autó után kötött zörgő konzervdobozokkal felvezetve belebotlottam Leigh Janiak Nászútjába, hogy a ház az erdőben a kellemesen várt frászt eressze rám.

A 2014-es Honeymoon közel sem műfajteremtő, de ezzel ellentétesen egyenes aránnyal műfajmeghatározó produkció, ahol a szűkre szabott stáb és az erősen nulla felé tendáló költségvetés (na jó, elvileg 1 millió dollár körül, de ez tényleg nem látszik meg) mosolygás helyett vérfagyasztó atmoszférát teremt. Ez igen, méghozzá triplán, mert az esküvőn kimondott kettős (egymást) elfogadás hiteles szemmel láthatóságán túl nemcsak Bea és Paul szerelmetes ragaszkodása tekeri a dinamikát a maximumra, hanem összességében a filmnek is olyan fokozatos íve, szívet egészségtelen mértékben markolászó légköre és félelmetes-taszító kiszakadása van, amely egyaránt oszt a nézőnek vizuális és pszichés horror-történetet.

Az író-rendező Janiak, akárcsak a szerzőtárs Phil Graziadei, nemcsak ebben a műfajban, hanem ebben a szakmában is igencsak kezdő (jé, még egy „igen”), ennek ellenére a Honeymoon olyan érett és értett felépítettséggel helyezi egymásra a filmkockákat, hogy az (le)dőlés nélkül képes egészen a legvégéig (fel)emelkedni. A mind a karakterek, mind a helyszín, mind pedig a topic szempontjából kamaradarab Nászút könnyedén tucattá silányulhatott volna, ha a szokásos kép-fény-hanghatásokkal csicsásítják, vagy jellegében oda nem illően szélesítik, de igen (ez már az ötödik) becsülendő módon Leigh Janiak rendezőnő – a rendelkezésére álló pénz mentén, persze – észnél volt. Továbbá rendkívül jól irányította a nászutaspár Rose Leslie-t és Harry Treadaway-t, akik tökéletesen építették fel maguk körül a karaktereikhez illő érzelmi és intellektuális világot.

Az pedig szerintem, hogy kettősükben nem volt domináns és alávetett megosztás, hanem teljesen azonos erősséggel és jelenléttel éltek a történetben, külön bravúr. Én magam kevésszer látok ehhez hasonló kiegyensúlyozottságot. Szóval a Honeymoon tisztán meglepetésként hatott nekem, ahol tényleg az egyszerűségben rejlik a nagyszerűség, s bár az IMDB-átlag nem karcolja a csillagokat (5,7 – helló, ébresztő!), az életteli külső-belső horrorra vágyóknak kimondottan nívós szórakoztatást képes nyújtani.


2014, amerikai, 87 perc

rendező: Leigh Janiak
forgatókönyvíró: Phil Graziadei, Leigh Janiak
szereplők: Rose Leslie, Harry Treadaway, Ben Huber, Hanna Brown

Szilvási Krisztián

2019.04.02