Az Akadémia – Főiskola – Egyetem című kötet dr. Honvári János, a Széchenyi István Egyetem professor emeritusa, gazdaságtörténész tollából adatgazdag, olvasmányos összefoglalása ennek a félszázadnyi időszaknak. A szerző teljes körűen vázolja azokat a helyi törekvéseket, amelyek a tudományegyetem megvalósításának irányába vezettek, elemző szemléletű, amikor az intézmény alapításának terveiről, a megvalósulásról, az eredményekről vagy a működésről van szó. Vizsgálja a hazai felsőoktatás történeti folyamatainak győri hatását is, ugyanakkor a helyi és térségi gazdasági, társadalmi kapcsolatok viszonyrendszerébe helyezi az eseményeket. Gazdag forrás- és irodalomjegyzékre támaszkodik, helyére tesz néhány közhiedelemben is élő tévedést, és természetesen számos izgalmas kérdésre igyekszik korrekt és kielégítő választ adni. Például, hogyan adódik össze ez az ötven év? Melyek azok az évek, amikor legközelebb állt az intézmény az egyetemi fokozat megszerzésére? Miért nem lett a tanítóképző az egyetem része? A színes fotókkal illusztrált könyv végén megtaláljuk a munkatársak összefoglaló névtárát is.

A másik kötet az utóbbi két évtized tekintélyes személyiségeiről, eseményeiről, a szellemi és infrastrukturális gyarapodás folyamatáról főképpen a Széchenyi Alumni Magazinban megjelent írások újraszerkesztett közreadásával mutat összefüggő képet Egyetemi éveink címmel. A könyv szerkesztője Winkler Csaba, a Kommunikációs és Alumni Osztály vezetője (aki lassan negyven esztendeje az intézmény kommunikációs titkára). A könyv elkészítésében a magazin mellett kevésbé ismert vagy most először olvasható forrásokat is alkalmaz és tesz közkinccsé az egyetemi archívum gazdag adattárának és a helyi sajtó támogatásának köszönhetően. Mindezt a Széchenyi Alumni Magazin főszerkesztője, Baudentisztl Ferenc – az X-Meditor és az egyetem újabb együttműködésében – a szócikkek és a fotók összhangjának alakításával tette teljesebbé.

„Nyugtalan, de szép évtizedek voltak ezek – összegezte a szerkesztő a könyvbemutatón –, amelyet mindvégig áthatott a politika.” Így volt ez a rendszerváltás után, a kilencvenes évek elején is, amikor újra napirendre került az egyetemmé válás kérdése. Sokan akarták, de kevesen hittek benne, s a kinevetéstől az ellenzésen át vezető rögös úton végül eljutottak „az új jövevény” elfogadásáig. Az egyetem gondolatát kiemelten támogatta két győri politikus, egykori országgyűlési képviselő, Birkás Tivadar és Szabó Sándorné, akik a parlamenti munkában 1999-ben és 2001-ben teljes egyetértést, korrekt és eredményes támogatást szerveztek a pártoknál. Erről a korabeli jegyzőkönyvek szövegei is tanúskodnak. A hit és a lobbizás győzelemre vezetett, s a Közlekedési, Távközlési és Műszaki Főiskola jogutódjaként 2002-ben létrejött a Széchenyi István Egyetem, így Győr is csatlakozhatott az egyetemvárosok sorához. Ma már az intézmény hatása messze túlterjed a város, sőt a nagytérség határain, a campus óriási fejlődésen ment át, s a szakemberek napjainkban azon dolgoznak, hogy nemzetközi szinten is jegyzett résztvevője legyen a felsőoktatásnak a SZE.

Méltán érezhetjük úgy, hogy a könyv a köszönet hangján is szól mindazoknak, akik támogatták az ügyet. A győri egyetem számos, a tudományos életben, a felsőoktatás világában elismert szaktekintéllyel büszkélkedhet, ahogy a múltban is. Az ő portréik mellett olvashatunk a hallgatói tehetséggondozás színtereiről, a Doktori Iskolákról, az Országos Tudományos Diákköri Konferenciákon elért elismerésekről, a nemzetköziesítés eseményeiről is.

A kötetek dr. Földesi Péter rektor ajánlásával, a Széchenyi István Egyetem saját kiadásában jelentek meg, amelyeket 2019. március 21-én nyilvános eseményen mutattak be az egyetemi kollégáknak és az érdeklődőknek Winkler Csaba és dr. Honvári János közreműködésével. A dokumentumgyűjtemény kapcsán az intézmény egykori és jelenlegi munkatársai nosztalgiával emlékezhettek meg a sokszor fordulatos, izgalmas, esetleg átélt eseményekről.

Szabó Szilvia
Fotók: Vas Balázs

Fotógaléria: 50 éves a Széchenyi István egyetem – Két kötet a jubileumra

13 kép