Győr-Ménfőcsanakot kedvező földrajzi elhelyezkedése, színes történelme, kulturális sokszínűsége, hagyományai és dinamikus fejlődése teszi vonzóvá. Kevés település mondhatja el magáról, hogy a közép-európai civilizáció szinte minden korszakának embere megtelepedett területén. A különféle korok nyomot hagytak a tájon, a régészeti leletek a korábban itt élőkre, például a keltákra emlékeztetnek. Ez a település a „népek országútjának” számított. E gazdag múlt késztette arra a tősgyökeres csanaki Szabady Jánost, hogy kutassa a település történetét. Munkájának eredményeit mindig szívesen adta közre: előadások, könyvek és kiállítások formájában is. A lelkes lokálpatrióta kiemelkedő közéleti, helytörténeti, ismeretterjesztő tevékenységét több kitüntetéssel ismerték el, 1997-ben megkapta Győr város Szent László-díját is.

Az előadás elején felvázolt kronológia valójában három települést érintett: Ménfőt, Csanakot és Csanakhegyet, melyek 1934-ben egyesültek. Megismerkedhettünk a történelmi emlékhelyekkel, melyekben bővelkedik Ménfőcsanak.

A magyar történelem része a Kézai Simon krónikájában és a Képes Krónikában is leírt, 1044-es ménfői csata, amely a III. Henrik német-római császár által támogatott Péter és Aba Sámuel között zajlott. A csanaki Királyszék nevű hely pedig IV. Bélához köthető, aki törvénynapot tartott itt. Világosvár katonai megfigyelőhely volt, a török elleni harcokra emlékeztet. 1594-ben a törökök felégették Ménfőt és Csanakot, később a földesúr, a pannonhalmi bencés apátság az elnéptelenedett Csanakra németeket telepített, akik idővel elmagyarosodtak.

Rákóczi Ferenc emlékét őrizte meg a Rákóczi-fa, ez egyik kedvenc úti célja lett a 19. századi győri polgárok kirándulásainak, melyhez a legenda szerint maga a fejedelem kötötte ki lovát. Ez ugyan nem valószínű, de az előadó forrást talált arra, hogy erdőirtás során a bencés apát jóvoltából hagyták meg ezt a fát Rákóczi emlékére. A fa elpusztulása óta emlékkő áll e helyen. Az 1704-es koroncói csata a település határához közel zajlott, ahogy az 1809-es napóleoni kismegyeri csata is. A bajtársak által az itt elesett Szabó Jánosnak emelt emlékkő egyúttal az itt dúló 1849-es harcoknak is emlékműve lett. Több helyen találkozhatunk a háborús áldozatok emlékének őrzésével, ilyen a kopjafa is a kastély mellett. A Bezerédj-kastély és a mellette álló kápolna történetéről is hallhattunk.

A település lakói évszázadokon át szőlőtermesztéssel foglalkoztak. Megtudhattuk, hogyan készült a csanaki tüzes bor, láthattuk a ménfői szőlőhegyre épített Ecker János villát, ahol sok korabeli ismert személyiség is megfordult. A Szávai-család villájában Jászai Mari is vendégeskedett, az épület később az országosan is elsők között létrehozott – Szekeres Bónis plébános által alapított – népfőiskolának, a „Csanaki Népfőiskolának” is otthont adott.

Többek közt említésre kerültek a település híres szülöttei, így Galgóczi Erzsébet Kossuth-díjas író és Sulyok Vince költő, műfordító is, mindkettőjük emlékszobája megtekinthető a kastélyban.

Az adatokban rendkívül gazdag előadást mintegy száz vetített kép színesítette, melyek közt régi, ritka fotók, korai képeslapok és a szerző saját felvételei is egyaránt szerepeltek. Az előadásban közreműködő Sulyok Attiláné Erika állította össze a diasort, valamint rövid szemelvényeket olvasott fel az említett eseményekhez, személyekhez kapcsolódóan.

A tartalmas esten felvetett témák további érdekességeket ígérnek, ezeknek részletesebben utánanézhet bárki Szabady János könyveiben, melyek többek közt a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi tér helyismereti gyűjteményében és a Ménfőcsanaki Fiókkönyvtárban is megtalálhatók. Akinek kedve van, látogasson el Ménfőcsanakra, és győződjön meg személyesen a település gazdag történelmi emlékeiről.

Antaliné Hujter Szilvia
Fotók: Pozsgai Krisztina