213

Gótika a barokkban


kalyhaszem-balatoni-muzeum

Ha a keszthelyi Balatoni Múzeum eme, Kővágószőlős mellett, a Jakab-hegyi kolostorrom ásatása során talált kályhaszemét jobban meg akarjuk ismerni, akkor mindjárt két, három irányban is el kell indulnunk.

S mivel így utunk meglehetősen hosszúra nyúlna és erősen fenyegetné a megszokott terjedelmet, ezért hát csak nagy vonalakban ismertetjük a Szent Jakab kolostor történetét. És hát magáét a cserépkályháét mint fűtőalkalmatosságét is. A Pécs melletti Jakab-hegy a maga 602 méteres magasságával ideális hely volt a kolostoralapításra. Mert a kora középkorban (mondjuk Itáliában is) sorra épültek védelmi okokból a hegyek ormaira a különféle szerzetesrendek fallal körülvett, sokszor bástyákkal is erődített kolostorai. Ez történt a források szerint Kővágószőlős határában is, ahová 1225-ben Bertalan pécsi püspök gyűjtötte egybe a Mecseken szétszórva élő remetéket. Ez lett a Boldog Özséb alapította egyetlen magyar szerzetesrend első kolostora, az indulásának esztendejéből származó dénárokat meg is találták az alapító atyák sírjaiban.

Aztán a virágzó kolostort 1543-ban, a közelítő török miatt elhagyták a pálosok, így az lassan romos állapotba került. Csak jóval a török kiűzése után, 1736-ban alapították és építették újra. A templom hajója és boltozata épen állt még, csak a torony és a sekrestye dőlt össze a barátok szállását adó, keletre néző épülettel együtt. Így aztán a templom mellett nemcsak ez utóbbit építették újjá, hanem ennek mintájára új szárnyakat is emeltek. A szerzetesi cellák téglával voltak boltozva, és itt zöld mázas cserépkályhák adták a barátoknak a meleget.

(Időközben felmerült, hogy ez a szépen kidolgozott kályhacsempe a déli Bakonyból, a Sáska melletti Szentjakab pálos kolostor ásatásairól került elő. Ez a rendház a török közeledtére elnéptelenedett, aztán talán le is rombolták. De az biztos, hogy nem építették fel újra.)

Amely fűtőeszköz jóval hatékonyabban működött, mint a korábbi kandallók, mert képes volt a hő tárolására is. Első darabjai a svájci Alpokban és Dél-Németországban tűntek fel a 13. század elején. Az agyagból épített kályhák falába a hőleadás növelésére cseréptányérokat illesztettek, majd már tudatosan így alakították ki a fazekasok ezeket a csempéket. A cserépkályha aztán elterjedt egész németföldön, majd Csehországban, Lengyelországban és Magyarországon is. A praktikum után aztán idővel itt is szerepet kapott az esztétikum, amire szép példa a most vizsgált, az újjáépítés során készült, mérműves díszítésű, sárga mázzal égetett kályhaszem is. A 14,2 x 14 centiméteres, áttört gótikus díszelemeket mutató cserép és a társaiból összeállított kályha valószínűleg egy tekintélyesebb barát celláját fűthette, vagy valamelyik közösségi térben volt felállítva. Gazdag díszítése az igényesség mellett az öntéssel történő sorozatgyártását is feltételezi, de erről talán majd legközelebb olvashatnak.

Pálffy Lajos
Forrás: forumhungaricum.hu

2019.03.26