A rendező – s ez nyugodtan állítható – „egy gyerek szemével nyitotta ki újra” a mesekönyvet, amelyet mára már több mint háromszáz nyelvre vagy nyelvi dialektusra fordítottak le, és körülbelül 80 millió kiadott példányával a világ 50 legolvasottabb könyve között szerepel. A világirodalom egyik legtöbbször feldolgozott alkotásáról van szó, éppen a gyermeki rácsodálkozás adja különös értékét.

Főhőse a távoli B-612-es bolygóról érkező különleges szőke kisfiú, a kis herceg (Nagy Johanna) a Földre érkezik, pontosabban a sivatagban ér földet, ahol találkozik egy pilótával (Kolnai Kovács Gergő), aki aztán ezt az egész furcsa történetet elmeséli nekünk. A repülős – kissé maga is gyermeklelkű lévén – képes a kis herceg szemszögéből nézni a világot, a világunkat, amelyre a kisfiú oly őszintén rácsodálkozik. Gyermekien tiszta, már-már naiv kérdései ráirányítják figyelmünket a dolgok furcsaságaira, sőt hibáira, hiányosságaira is, s hogy felnőtt korunkra elfelejtünk valami nagyon fontosat. Egész egyszerű lénye a felnőtteket is megszégyenítő bölcsességet és életigenlést sugall, s azt vesszük észre, hogy magunk is elkezdjük az ő szemével, kívülről nézni életünket. Pedig nem ítélkezik, pusztán csak tükröt tart elénk, amelyben észrevehetjük való életünk visszásságait. Igazi „égi ajándék” ő, aki lehetőséget kínál a ráébredésre.

Útja során a dolgok értelmét keresi, s megtanulja, hogy mit érnek az emberek szavai és a tettei, hogy ami fontos, gyakran a szem elől rejtve marad; hogy mi a barátság lényege, mit jelent az egymás iránti felelősség, s még számos olyan dolgot, amelyről nem szokás beszélni, de az életben a legfontosabb. Mint a szeretet, amelyet gyakorolni kell, nem magától értetődő, sok arca van, és nem jön eredendően: „Megszelídíteni olyasmi, amit nagyon is elfelejtettek az emberek. Azt jelenti: kapcsolatokat teremteni.”

A színészek együttes játéka (a főszereplőkön kívül mindenki több karakterben bukkan fel), a darab játékossága, kalandossága, vidám kerettörténetbe ágyazása, a regény felvillanó képkockái a háttérben izgalmas előadást jelenthet mind a gyerekeknek, mind a felnőtteknek. Igaz, a befejezés szomorú, de nagyon költői és stilizált, így nem érzünk nagy megrendülést, inkább a találkozás katartikussága a hangsúlyos.

A kis herceg nézőpontjából látni a világot nagy lehetőség. Miközben utazása során megismeri a dolgok működését, a pilóta és mi nézők is nagyon sokat tanulunk. Mindegyikünk ott ül a saját kis bolygóján, sokan végtelenül magányosan, elszigetelődve. De van megoldás! Ki kell törnünk a korlátaink közül. Csak az első lépés nehéz!

SzaSzi
Fotók: Molnár György, a GYAK és a Győri Fotóklub Egyesület tagja

Fotógaléria: A kis herceg – Premier a Győri Nemzeti Színházban

56 kép