A ma ismert legszebb ókori kopt könyvkötés Amerikában, a Pierpont Morgan Library gyűjteményében található. A sok viszontagságot túlélt könyvről képet és angol nyelvű cikket is találnak az alábbi linken. A kopt könyvkötők tudását az utókornak a VI. században élt római tudós férfiú, Cassiodorus közvetítette: kolostort alapított Dél-Itáliában (Vivareseben), ahol a szerzetesek antik írók munkáit másolták át papirusztekercsről kemény táblás pergamenkódexbe. Ez lett aztán az a könyvforma, amely a román korban (XI-XII. században) Európa-szerte teljesen általánossá vált. Mi sem maradtunk le nagyon, a legrégebbi ismert magyarországi bőrkötés egy díszítetlen misekönyv a XIII. századból.

A könyvkötés története a későbbiek során a technika fejlődésének, az éppen uralkodó szellemi áramlatoknak, az aktuális divatnak, a rendelkezésre álló anyagoknak, szerszámoknak és nem utolsósorban a könyvkötő mesterek tehetségének függvényében alakult. Hazánkban is kialakult néhány igen jelentős könyvkötő-műhely. A szakemberek számára első látásra felismerhetők egy-egy mester, vagy műhely stílusjegyei, így például a bártfai, a csíksomlyói, nagyszombati vagy a XVIII. századból származó festett, debreceni pergamen könyvkötések. Azt mindenesetre megállapíthatjuk, hogy a kézműves könyvkötésre jellemző díszkötések sok esetben remekművek. A könyvek előállításának gépesítése azonban a könyvkötészet hanyatlását eredményezte. A XIX-XX. század fordulójáig még sokszor a tulajdonos köttette be a könyvtestet, de aztán teljesen elterjedté váltak a kiadói kötések. Ezek között is találunk igényes kivitelű, remekbe szabott tipográfiai megoldásokat alkalmazó, míves kiadványokat; sok esetben azonban ezek korlátozott példányszámú ínyencségek voltak a tehetősebb vásárlók számára.

„A kötés úgy tartozik a könyvhöz, mint ruha az emberhez.” – írja egy helyütt Goethe, s igazat kell adnunk neki. Művészi értékű könyvkötések ma is készülnek, ha igen kis számban is. Ezek a díszkötések sokszor különleges alkalmakra, neves megrendelőknek, válogatott kötetekhez készülnek. 1991-ben, II. János Pál pápa magyarországi látogatása alkalmából a magyar egyház hivatalos ajándéka egy misekönyv volt. A domborművekkel díszített borítót a címben említett Ozsvári Csaba készítette. A kötéstábla egyik oldalán a négy evangélista jelképe és az Isten Báránya ábrázolása szerepel, a másikat pedig a Magyarok Nagyasszonya mellett kétoldalt Magyarország, illetve II. János Pál címere, valamint négy magyar szent (István, László, Imre és Gellért) alakja díszíti. A mű időközben eltűnhetett volna a vatikáni múzeum raktáraiban, ám a jeles ünnepeken mind XVI. Benedek, mind Ferenc pápa használta – igaz az evangélium borítójaként.

Cikkünk időszerűségét az adja, hogy a váratlanul korán, öt esztendeje elhunyt, Magyar Örökség és Pro Ecclesia Hungariae díjas művészre emlékezve kamarakiállítás látható a veszprémi érseki palotában. Most a nagyközönség közelről megcsodálhatja azokat a műtárgyakat, amelyeket rendes körülmények között csak messziről láthat. A liturgikus tárgyak – pásztorbotok, kelyhek, feszületek, szentségtartók – között néhány könyvborító is helyet kapott. Az ezüstözött, féldrágakövekkel ékesített, dúsan domborított kötéstáblák mindegyike remekmívű. Az ábrázolások a keresztény ikonográfia tökéletes ismeretéről árulkodnak, de alkotójuk belső szabadságáról is. Ő maga egyszer úgy fogalmazott, munkáiban annyira hagyománytisztelő és annyira újító, amennyire az egyház maga is az.

Ozsvári Csaba borítói olyanok, mint régen a Biblia pauperum (a Szegények Bibliája) lapjai. Ezek oldalanként néhány sornyi szöveggel az Újtestamentum legfontosabb eseményeit mutatták be az olvasni nem tudó tömegeknek. A kötéstáblák mindegyikén emberek, állatok és növények, dús ornamentika. Egyik táblán a trónusán ülő, áldást adó Krisztus alakja (Maiestas Domini), másikon a megfeszített Megváltó Máriával és a latrokkal. A könyvborítók formakincse emlékeztet a bizáncira, de mielőtt ezt papírra vetném, rögtön elmémbe tolakodnak a tarsolylemezek palmettás díszei is. Az egész összeáll egy egyedi, szépséges, csak Ozsvárira jellemző formavilággá.

Ha szívesen kirándulnak, és nem esik önöktől messze a királynék városa, javaslom, látogassanak el oda! Maga Veszprém is számtalan látnivalót kínál, az Érseki Palota szépsége és az Ozsvári kiállítás pedig koronája lehet a napnak. Jómagam csak remélni merem, hogy előbb-utóbb Győrben is láthatjuk ezeket az ötvösremekeket.

Berente Erika

A kiállítás 2015. március 31-ig látogatható. Cím: Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény, Érseki Palota (Veszprém, Vár u. 16.). November 1. és március 31. között a látogatáshoz előzetes telefonos, vagy e-mail-ben történő bejelentkezés szükséges. Telefon: +36 88/426-095 E-mail: info.boldoggizella@gmail.com.