A színes egyéniségű és mindig vidám operett-énekesnővel Ficsór Dávid, a Győr Plusz Média munkatársa beszélgetett a telt házas közönség előtt. A művésznő egyenesen Gödöllőről érkezett, ahol a telkén már megkezdte a felkészülést a tavaszra, és nekiállt az éppen aktuális feladatoknak. Szabadidejében szívesen kertészkedik, szereti a virágokat, sok időt tölt Gödöllőn a kertes házukban, amely számára a földi paradicsom.

Oszvald Mária Budapesten született 1952-ben. Valódi operett-családból származik, édesanyja a népszerű szubrett, Halasi Marika volt, édesapja pedig az egyik legnagyobb bonviván, Oszvald Gyula. Szülei nagy művészek és csodálatos emberek voltak, sajnálatos, hogy korán elveszítette őket.

Már kisgyermekkorától a színház és elsősorban az operett világában élt, mindennap bejárt szülei próbáira, ott izgult értük, amikor a színpadon játszottak, és korán megtanulta a dalokat. Mivel örökölte a génjeiket, sorsa eleve el volt rendelve, soha nem akart más lenni. Kisgyermekként is már állandóan énekelt, szívesen szerepelt. Négyévesen játszott először színpadon, amely katartikus élményt jelentett számára: Somaként lépett színpadra a Bánk bánban, amikor az egyik gyermekszereplő megbetegedett, és helyette kellett beugrania. Főiskolás korában pedig többször játszott is a szüleivel egy színpadon.

Anyja csodálatos, szeretni való nő volt, apja művelt, mozgékony, aki sok szeretettel és megfelelő szigorral nevelte, azért, hogy ember váljon belőle, és meg tudjon állni a lábán. Hasznára vált a keménység, ezért nagyon hálás neki, tőle tanult meg fúrni-faragni is. Szereti a szabás-varrást, ezt a tevékenységet nagyapjától örökölhette, aki szabó volt. Nagyon kreatív, imádja a kézimunkát, időnként pedig fest is. A torna minden ágát művelte, tornaversenyeket nyert, 15 évesen toronyugró, műugró országos ifjúsági bajnok lett, de énekversenyeket is nyert. Járt balettozni, szteppelni, akrobatikázni, szertornázni.

Szülei beíratták a közgázra, hogy legyen szakmája, de soha nem fordult meg a fejében rendes polgári foglalkozás. Tudott gépírni is, és a mai napig tartja a kapcsolatot régi osztálytársaival. Budapesten a Széchenyi István Közgazdasági Technikumban érettségizett, majd a Színművészeti Főiskola prózai szakára felvételizett, mert abban az évben nem indult operett-musical osztály. Először nem vették fel, így egy évet a szegedi színházban töltött, majd a következő évben került be a főiskolára.

1974-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola operett-musical szakán, olyan osztálytársak között, mint Benkóczy Zoltán, Csongrádi Katalin és Poór Péter. A Fővárosi Operettszínházhoz szerződött, melynek azóta is, immár 46 éve oszlopos tagja. Első szerepét a János vitézben játszotta. Imádja az operettet: ez egy olyan műfaj, amely az örömből táplálkozik. Szerinte ilyen színház nincs is másutt a világon, nagyon jó a társulat, mindig remek kapcsolatban állt a kolléganőivel. Példaképként tekintenek rá, lesik a kívánságait, de ő is figyeli azt, hogy mi a divat. Sok összetevője van ennek a pályának: szerencse, tehetség, kitartás, szorgalom, empatikus képesség. Olyan nem létezik, hogy „most nincs kedvem fellépni”. Az a célja, hogy aznap este ő legyen a legjobb, de majd a közönség dönti el, hogy ki tetszett nekik a legjobban. Az Operettszínházban csodás előadásokat játszanak, és esténként a közönség úgy érzi az előadás végén, boldog, hogy eljött.

Büszke arra, hogy olyan példaképekkel játszhatott együtt, mint Honthy Hanna és Latabár Kálmán. Előbbivel különleges kapcsolatban állt. A nagy művésznő édesapjával játszott együtt, és az előadás után – nyolcéves kislányként – azt mondta Honthy Hannának: „Isteni voltál!” Mára azonban megváltozott a világ, teljesen más lett, más stílust játszanak. A régi előadásokat „leporolják” a rendezők, a nosztalgia, a retró újra népszerű. Fontosabb szerepei közül csak néhányat emelnék ki, mert felsorolhatatlanok: A mosoly országa, A víg özvegy, Marica grófnő, Csárdáskirálynő, Hegedűs a háztetőn, János vitéz, de számomra felejthetetlen a Mágnás Miska Marcsája, amit az Operettszínházban láttam.

A művésznő mesélt néhány mai szerepéről, a Régi nyárban öltöztetőnőt játszik, aki egykor nagy színésznő volt, és mindig a régi időkről mesél. Prózai szerepre is hívták már, szerette azt is, bár ott nem kellett cigánykerekezni. Említett egy különleges előadást, a Macskadémont, amely egy horrormusical, a Kálmán Imre Teátrumban valósult meg. Azt nem árulta el, kivel játszott legszívesebben férfi kollégái közül. A férfiideál az idők során változott a szemében. Eleinte azt tartotta, hogy legyen szőke, kék szemű, később legyen férfi és legyen humorérzéke.

Bejárta szinte az egész világot, sok helyen megfordult már a társulattal: Németországban, Svájcban, Amerikában, Ausztráliában, Kanadában, Japánban, de legjobban Izrael tetszett neki. Sok helyre hívják őket a kinti magyarok is. Érdekes, hogy a távoli japánok is imádják ezt a műfajt, nagyon szeretik ezt a fajta kultúrát. Bármerre járnak, szeretettel fogadják őket, ez nagyon jó érzés. Ki gondolta volna, hogy az araboknál is felállva tapsolnak nekik? Nemrégiben érkezett haza Dubaiból, ahol fellépéseik voltak, de hamarosan Erdélybe utaznak. Lehoczky Zsuzsa helyett elvállalt egy szerepet, ezért az idén újra mehet Izraelbe. Szerencsére sok felkérése van, így készül a nyárra. Minden évszakot szeret, de a nyarat különösen.

Oszvald Marika sohasem unatkozik, számára az állandó izzás természetes állapot, egy igazi energiabomba, folyamatos megfelelési kényszer van benne. Az ország első számú szubrettje nemigen ér rá pihenni, mert egyik fellépésről a másikra siet, sőt most is új szerepet tanul. Bár az évek szállnak, kitűnő formában tartja testét-lelkét egyaránt. Napjai nagyon változatosan telnek, de ő éppen ezt szereti. Sikerorientált, minden területen erre törekszik. Inkább tevékenykedik, a wellness egyáltalán nem vonzza. Igazi örökmozgó, mindig kell valamit csinálnia, szervezete viszont már nehezebben követi a gondolatait, így estére gyakran nagyon elfárad.

Szeret főzni, ha valahol ízlik neki egy étel, akkor elkéri a receptet, és szívesen kipróbálja. Elárulta azt is, hogy a lánya jobban főz nála, ezért gyakran tőle tanul. A német nyelvet a szerepeken át tanulta meg. A vásárlásnál is mindig megértette magát, bár előfordult mulatságos helyzet, amikor Münchenben alkudott a piacon. Nagyon közvetlenül viselkedik a rajongókkal, de egyszer majdnem agyonszorította egy hölgy, alig kapott levegőt, úgy megölelte.

Fantasztikus művészi teljesítményét különböző neves kitüntetésekkel ismerték el: Jászai Mari-díjas, Érdemes művész és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja már 20 éve. 1990-ben az „Év színésznője” lett a közönségszavazatok alapján. Gödöllő városa díszpolgárává választotta. A legmagasabb kitüntetést – a Kossuth-díjat – is megkapta 2015-ben.

„Soha nem hallott dalok következnek” – mondta a művésznő a beszélgetés végén. Természetesen a legnépszerűbb dalait adta elő: Légy az icipici párocskám, Dzsiloló és a Hajmási Péter, melyet együtt énekelt vele az egész közönség. Igazi tűzrőlpattant szubrett, kitűnően énekel és táncol ma is. A dalok végén még a védjegyévé vált cigánykereket is bemutatta, korát meghazudtoló energiával és életkedvvel rendelkezik ma is. Csodálatos egyéniséget ismerhettünk meg közelebbről, nem véletlen, hogy mindenki szereti őt.

Oszvald Marika híres az örökös jókedvéről, állandóan rámosolyog a világra. „A génjeimből eredő jókedvem amiatt sugárzó ma is, hogy sem lelkileg, sem szellemileg nem fáradtam még el. A testem persze elgyötört néha, mint a legtöbb kortársamé, ám az élet varázslata iránti szeretet belőlem egy percre sem illan el. Az emberek mindig nagy csodákat várnak, én viszont a létezést tartom a legnagyobb csodának! Itt vagyok egy Föld nevű bolygón, és amik körbevesznek, azokat meg kell látnom, meg kell élnem. Minden napom más, folyton történik valami, és hogy én szenvedélyes és lelkes tudok maradni ez iránt, az konzervál. Hiába korosodom, egyre többet dolgozom. És Továbbra is hányom a cigánykerekeket.”

A beszélgetés és a dalok után Szabó Jenő önkormányzati képviselő virággal köszöntötte Oszvald Marikát.

További jó egészséget és sok sikert kívánunk a művésznőnek!

Sulyok Attiláné
Fotók: Stoller László

Források: starity.hu, szinhaz.org