200

A Nővérek fivérek

Testvérlövészek – filmkritika

testverloveszek

Március 28-án érkezik a magyar mozikba a Testvérlövészek című amerikai western, amit egy francia rendező készített olyan A-listás színészekkel, mint Jake Gyllenhaal vagy Joaquin Phoenix. A fekete humora miatt nem tipikus műfaji alkotás, és bár nem lett korszakalkotó darab, azért végig fenntartja a figyelmet.

Jacques Audiard első amerikai produkciója stílusban nagyon eltér a tőle megszokottaktól, hiszen olyan súlyos filmek köthetők az európai rendező nevéhez, mint a Rozsda és csont, illetve a Próféta. Meglehetősen nagy hagyománnyá vált, hogy az ezen a kontinensen feltűnően tehetséges rendezők előbb-utóbb esélyt kapnak egy nagyobb mozira a tengerentúlon, ám az is eléggé tipikus, hogy olyan eredetit és jellemzőt nem fognak tudni alkotni abban a környezetben, mint amivel itt befutottak. Most sincs ez másképp, hiszen Audiard négy irgalmatlan felkapott és kiváló színészt kapott meg (Jake Gyllenhaal, Joaquin Phoenix, Riz Ahmed, John C. Reilly), és hiába ő az első francia, aki amcsi westernt forgatott, attól még érződik, hogy nem őszintén az ő terepe ez. Persze a film nem hibázik a kétórás játékidő alatt, amit Patrick deWitt regénye alapján adaptáltak, ráadásul nagyon érdekes kísérletet tesz a folyamatos stílusváltásokra is, de nem biztos, hogy maradandó emléket hagy a nézőben. A Velencei Filmfesztiválon, ahol 2018-ban bemutatták, nagyon szerették a filmet a kritikusok, és azóta is rengeteg helyen díjazták.

1851-et írunk, és a kaliforniai aranyláz virágkorába csöppenünk bele, ahol az emberek úgy mennek rá az aranyra, mint a legyek a szarra. Mindenkit az hajt, hogy minél többet és gyorsabban szerezzen meg magának, és nincs ez másképp Hermann Kermit Warmmal sem (Riz Ahmed), aki kémikus, és feltalált egy olyan vegyületet, amelynek segítségével az arany sokkal könnyebben kihalászható a vízből. Kezdetben csak gyanús követője, majd végül társa és segítője lesz John Morris (Jake Gyllenhaal). Azonban, hogy ne legyen könnyű dolguk, megbízásából a nyomukba erednek a Joaquin Phoenix és John C. Reilly alakította Sisters testvérek (ez az angol címe is a filmnek, The Sisters Brothers, amit magyarul A Nővérek fivéreknek lehetett volna szó szerint fordítani). A főszerep tulajdonképpen ennek a testvérpárnak jut, hiszen az ő road movie-szerű lóháton utazásukat követhetjük nyomon városról városra, és nézhetjük végig, ahogy ez a két fizetett bérgyilkos és mezei bandita mindenhol bajba keveredik, és kisebb-nagyobb bénázások közepette, de mégis megnyerő magabiztossággal folytatja útját az áldozataik irányába, hogy aztán jó pár csavarral, poénnal és viszonylag kiszámíthatatlan meglepetéssel lekösse a figyelmünket.

A Testvérlövészek alapvetően egy fekete komédiának tűnik, ahol van helye a jóízű humornak, és a színészek ezt a stílust jól is hozzák, viszont a karaktereikben nem lesz sokkal több újdonság. Az alapvető humorforrás a két testvér, akik közül az egyik túl érzékeny, kissé romantikus, és már maga mögött hagyná a hivatását, a másik viszont egy tipikus iszákos, nagyravágyó bandita, aki élvezi a munkáját, de szépen ábrázolják köztük az összetartozást is. A film azonban folyamatos stílusváltáson megy át, és a drámaitól a tanulságos meséig, a tipikus lassú és látványos fegyverropogtatós westernen át sok mindenben megmerítkezik. Ez kifejezetten jól is áll a mozinak, amelyből amúgy egyetlen jelenetet sem forgattak Amerikában, hiszen francia, román és spanyol vidékeken készítették.

A Testvérlövészek egy kellemes western road movie, hibátlan színészekkel, főleg a tesókkal, akik gyermeteg gengszterek. Ráadásul Gyllenhaal és Riz Ahmed megint egy produkcióban szerepel az Éjjeli féreg után, csak most nem lesz olyan emlékezetes alakításuk, mint akkor. Talán jobbat tett volna a filmnek, ha végig ragaszkodik a trailer-ben is hangsúlyozott fekete humorhoz, mert bár jól állnak neki a különféle stílusok, végül mégsem érezzük, hogy valami nagy csodát láttunk volna.

Sz. Ági
Forrás: langologitarok.blog.hu

2019.03.19