Az 1937-ben született regény népszerűségét mutatja, hogy írója 1962-ben megkapta érte az irodalmi Nobel-díjat, színpadi változatáért a Pulitzer-díjat. Számos országban kötelező olvasmány lett, 1992-ben pedig elkészült a John Malkovich és Gary Sinise főszereplésével készült filmváltozat is. Töretlen lendülettel hódít, szinte nincs olyan színház, amely ne tűzné műsorára ma is. 24 évvel ezelőtt a győri közönség láthatta már a darabot (r.: Korcsmáros György), most Szűcs Gábor rendezésében kerül újra színre. Mi lehet a töretlen népszerűségének titka? Talán az, hogy a rendkívül szuggesztív előadás oly mértékben fölráz bennünket és megnyitja minden csatornánkat, hogy a tragikus végkifejlet ellenére is katartikus élménnyel távozhatunk.

A drámai történet az 1930-as években, a nagy gazdasági világválság idején, egy amerikai farmon játszódik. Főszerepében egy furcsa páros áll, akik vándormunkásként alkalmi melókból tengetik életüket. Két átlagos, ám mégis szokatlan figura: George (Járai Máté), az eszes, gondoskodó fickó és Lennie (Ungvári István), a csupa szív, ám félnótás behemót. A problémát Lennie jelenti, pontosabban az, hogy észből keveset, erőből viszont sokat osztott neki a teremtő. Kedves ugyan, a légynek sem tudna ártani, szeret puha dolgokat simogatni, de ártatlan együgyűsége állandóan bajba sodorja. „Nem akar ő semmi rosszat, csak hát olyan bivalyerős!” George az, aki féken tartja, aki gondoskodik róla, aki törődik vele gyerekkoruk óta, nélküle életképtelen lenne, és már amúgy is megszokták egymást. Így vándorolnak ketten és érkeznek meg Curley farmjára árpát zsákolni. Az első pillanattól kezdve a levegőben lebeg valami baljóslatú, még a tökkelütött Lennie is érzi, hogy „komisz hely ez”. Mégis maradnak, szükségük van a pénzre, hiszen van egy nagy álmuk, egy saját farm. Különleges barátságuk másoknak is feltűnik. „Ritka eset, hogy két ember együtt vándoroljon. Tudod, milyenek a munkások: jönnek, megkapják az ágyukat, dolgoznak egy hónapig, aztán elmennek egyedül. Sose láttam, hogy valaki törődött volna a másikkal. Nem is tudom, miért. Talán ezen a rongyos világon mindenki fél a másiktól” – mondja Candy (Bede-Fazekas Csaba), a tanya öreg, félkarú munkása.

A farm lakóinak életét kitölti a napi robot, s a fáradtságtól elcsigázva csak sóhajtoznak egy jobb világ után. Egymástól elidegenedve egy emberhez méltó életről ábrándoznak, bár úgy tűnik, ez megvalósíthatatlan. Nehéz nekik a felszínen maradni, mégis ez az egyetlen, ami célt ad az életüknek. Kiszolgáltatottak és magányosak. Sivár világukat jelzésértékű díszletek is jól keretezik.

George és Lennie azonban más, komoly életcéljuk van: saját földet vásárolni. Már mesét is kerekítettek hozzá, hogyan élnek majd „a föld zsírjából”, ezt aztán szinte mantraszerűen ismételgetik. Lennie gyerekes lelkesedése Candyt is felrázza, s álmuk szinte elérhetővé válik, amikor beveszik az öreget harmadiknak. Már csak egy hónapot kell végigdolgozniuk, és belevágnak. Tervük irigylésre méltó, de vajon sikerül-e? Sikerülhet-e? A történetben jól elhelyezett pontokon egyre fokozódik a feszültség (ilyen például Curley öreg kutyájának a lelövése), s akkor még nem is beszéltünk az egyes emberek sorsáról. A farmon megismerhetjük a reménytelenség minden formáját. Több szereplő élethelyzetében a másság, a kiközösítés kerül fókuszba: Candy, aki öreg is, félkarú is, Crooks (Jáger András) az egyetlen fekete bőrű, ráadásul egy lórúgástól le is sántult, vagy a gazda fia, Curley (Posonyi Takács László), aki csak agresszivitásával tud tekintélyt parancsolni magának – egyéni sorstragédiák ebben a részvétlen világban.

Egyetlen női szereplő Curley jobb sorsra érdemes felesége (Szina Kinga), akinek nem teljesülhetnek be színésznői karrierről szövött álmai, ezért mások életét rontja meg. Valójában csak egy kis törődésre, beszélgetésre vágyik, de sorsa a tűzhely mellé rendeli. Végül ő – akinek szépsége már önmagában konfliktusforrás ebben a tesztoszterontól túlfűtött világban – okozza a legnagyobb katasztrófát.

A történéseken túl láthatjuk, hogy George-nak tulajdonképpen nyűg a nyakán Lennie, mégis önzetlenül törődik vele, s humánus, érdek nélküli kapcsolatuk furcsa szimbiózis, az igaz barátság legszebb példája – valójában ez a darab központi témája. A főszerepeket játszó színészek – Járai Máté és Ungvári István – nagyon emberivé teszik e két figurát: Lennie esetlen mozdulatai, gyerekes gesztusai és beszédes mimikája, George atyáskodása, komoly felelősségérzete azonnal szerethetővé teszi őket. A Candy szerepét játszó Bede-Fazekas Csaba pedig mély lélekábrázolással jeleníti meg a szánni való öreget. Steinbeck egyébként is mesterien szövi a szálakat, minden sallangtól mentes a története, és mindig másvalaki kerül a fókuszába. Ezekből a kicsi életekből áll össze ez az érzéketlen világ, melynek mélyén mégiscsak mindenki szeretetre, törődésre vágyik.

Miért olyan magányos mindenki? Miért félünk egymástól? Vajon sikerülhet-e George és Lennie terve? Mennyit bír ki egy barátság? Mi egyáltalán az igaz barátság?

A megrázó darab célja nem lehet más, csak az, hogy továbbgondolásra késztessen, miközben nagyon is érezzük, kérdései mai is érvényesek és nagyon emberiek.

Az Egerek és emberek teljes színlapja a Győri Nemzeti Színház honlapján tekinthető meg.

SzaSzi
Fotók: Molnár György, a GYAK és a Győri Fotóklub Egyesület tagja

Fotógaléria: Egerek és emberek – Premier a Győri Nemzeti Színházban

79 kép