329

''Régtől fogva úton vagyok''

Hangraforgó Klub a győri könyvtárban

hangraforgo-klub

Március 1-jén, pénteken különleges vendéget köszönthetett a Hangraforgó Klub közönsége a győri könyvtárban: a tiszteletbeli és szívében magyar Erdal Şalikoğlu török énekmondó látogatott városunkba, és mutatott példát arról, hogy a dal, a nyelv és a szív hogyan kapcsolhat össze távoli, a történelmi múltban ellenséges kultúrákat.

A márciusi klubest a meghívott előadó személyén kívül is tartogatott meglepetéseket. A török vendéget elkísérték a klubba zenész barátai is: Csörsz Rumen István régizenész és irodalomtörténész, a Musica Historica együttes vezetője, valamint Kátai Zoltán énekmondó.

Erdal Şalikoğlu nem először fordult meg Magyarországon. 1991-ben egy orvosi szakmai továbbképzés hozta az országba, melynek során nem csupán a nyelvet sajátította el, hanem sokkal mélyebb kötődés alakult ki benne a magyarok iránt; ezenkívül megismerkedett Kobzos Kiss Tamással is, akivel zenésztársként, barátként több évtizedet muzsikáltak együtt, a közös munkából lemezek is születtek. A jellegzetes török hangszereket – saz, bağlama – megszólaltató zenész a török népzenén kívül régi magyar énekeket fordított törökre, valamint török költők verseit ültette át magyarra. Yunus Emre XIII. századi költő és Aşik Veysel XX. századi énekmondó költeményeiből teljes lemezanyagokat készítettek Kobzos Kiss Tamással (Lásd, mit mível a szerelem; Szívetekben őrizzetek). A zenén kívül egyáltalán nem mellékes Erdal irodalmi munkássága sem. 2013-ban fordította le Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényét, amelyből több ezer példányt adtak el Törökországban, de foglalkozott Szigetvár ostromával is (Ujkéry Csaba: Handzsár a tükörben), legutóbb pedig Cey-Bert Róbert Gyula Atilla, a hun üzenet című regényével készült el.

Mindezekről szó esett a szép számban összegyűlt közönség előtt a könyvtár zsúfolásig megtelt klubhelyiségében. Az estet szokásosan a Hangraforgó nyitotta – ez alkalommal historizáló énekelt verseikből adtak elő. A választott költemények mindegyike a történelmi múltból merített: míg Szőke István Atilla honfoglaló fejedelmünk, Árpád hős alakját idézte fel, Vári Fábián László költeménye II. Rákóczi Ferenc és Mikes Kelemen száműzetését jelenítette meg; Reményik Sándor két verse az I. világháborúhoz és Erdély elcsatolásához kapcsolható.

Erdal Şalikoğlu először egymaga énekelt: előadásmódja, dalai és különleges, az európai zenéhez képest kisebb, negyed hangközökre beállított hangszerének csengése együtt érzékeltették a török zene és a török lélek érzelemvilágát. A klubest címadó sora is elhangzott – Régtől fogva úton vagyok –, Aşik Veysel tollából, mely Kobzos Kiss Tamás kedves dala is volt egykor. Majd Csörsz Rumen Istvánnal kiegészülve a régi magyar időkből énekeltek – felváltva törökül és magyarul –, így hallhatta a közönség például Balassi Bálint ismert sorait törökül (Borivóknak való; Hogy Júliára talála...; Adj már csendességet).

A klubba látogató Kátai Zoltánnál is volt „véletlenül” koboz, így igazi énekmondó találkozó módjára népesült be a színpad; Kátai előadásában Wathay Ferenc éneke szólalt meg a maga utánozhatatlan basszus hangján, majd az est záróakkordjaként a Hangraforgóval közösen a Militaris congratulatio („Az szép szabadságra...”), Debreceni Szappanyos János éneke 1604-ből.

Ritka és értékes találkozásnak lehettünk tanúi a Hangraforgó Klub tavasznyitó estjén. Aki ott volt, érezhette, hogyan hullámzik át a történelem, a múlt, a hagyomány dallamokon és verseken, milyen kapuk nyílnak meg egymás nyelvének és kultúrájának megismerése által.

F. Sipos Bea és Csiszár Antal
Fotók: Molnár György, a GYAK és a Győri Fotóklub Egyesület tagja

2019.03.06