671

Fragmentumok

A MOLAJ Fotóstúdió kiállítása a Generációk Házában

molaj-fragmentumok

Március 1-ig volt látható a MOLAJ Fotóstúdió tizenhárom tagjának képeiből rendezett tárlat a Generációk Háza Művelődési Központban Fragmentumok címmel. A kiállítók név szerint: Javier Aguilar, Bognár Balázs, Bognár Csaba, Halász Gizka, Maraczi István, Marosi Zsuzsanna, Molnár Viktória, Neuvirth Lajos, Németh János, Oroszlámos György, Török Tamás, Vígh Tibor és Wurczell Zoltán.

A Fragmentumok találó cím, kettős értelemben is. Egyrészt a fényképek a valóság lencsevégre kapott, kiragadott részletei, másrészt minden vizuális és auditív tapasztalás, továbbá az érzékelés soha nem a hegeli „az igaz az egész” tükröztetése.

A tájrészlet, az utcai környezet, a szobabelső vagy a falfelület részleteinek láttatása megmozdítja a fantáziánkat: milyenek lehetnek a szoba, a ház, az utca fotóval nem „felfedezett” részei? Ha képzeletben „odavarázsolnánk” a hiányzó elemeket, majd az egészet darabjaira vágnánk, érdekes kirakóst lehetne játszani: ki hogyan állítja össze a mesterségesen széttépett szálakat, és ebből milyen új mű születik? Meglepődnénk, mennyire más és más eredményt kapnánk, az egyén kreativitásától, élményeitől és ismereteitől, továbbá emlékeitől függően. El lehetne képzelni ugyanazt a részletet más és más fényviszonyok között, vagy ha ugyanazt a részelemet eltérő nézőpontból örökítjük meg.

A fényképeken nem csupán a látványt megörökítő művész, hanem a külvilág is üzen. Nagyszerű példa erre a házfalról „ordító” felirat: „MÉG ÉLÜNK!!!” – mindez áthúzva. Kettős kóddal állunk szemben, melynek dekódolása számtalan eredményre vezet, de az eredeti jelentése homályba vész. Miért írták le és miért húzták át, netán ugyanannak a személynek változott a helyzete, avagy egyszerűen a graffitik ellensége merő felháborodásból ragadtatta magát erre? Ki tudja, mikor került ki az üzenet, vajon meddig marad, netán új váltja fel? Megannyi kérdés, megannyi feltételezés. Azonban nincs válasz, avagy végtelenül sok (a szemlélő gondolati mintáitól függően).

A filozófiából a hétköznapokra visszatérve elismerendő, hogy mindannyian törekszünk az élmények gyűjtésére, s ahol megfordulunk és valami különös megragadja figyelmünket, azt rögzítjük. Manapság egyre több és egyre korszerűbb technikai vívmány (mobiltelefon, tablet) segít ennek mind és mind tökéletesebb kivitelezésében. Így mutathatják be felmenőink a gyermekkorukat, nyaralásunk, bel- és külhoni túráink élményeit, nyomon követhetjük a gyermekek növekedését, fejlődését, tehetjük ezt szűkebb vagy tágabb családi körben, avagy rokonok, barátok közt.

Amellett, hogy a művészi kivitelezésű fotók hozzájárulnak szépérzékünk fejlesztéséhez, a képanyag mint dokumentum felbecsülhetetlen értékű. A családi, illetve magán fotógyűjtemény könnyíthet az emlékezésben, a rekonstrukcióban, a vitatott kérdések tisztázásában, a kiállított képek pedig segíthetnek az elvonatkoztatásban.

A verba volant, scripta manent közmondás (a szó elszáll, az írás megmarad) kiterjesztőleg érvényes minden képre, hangra és információra; a hangszalag (és más hangrögzítő eszköz), a fénykép vagy a kotta képes az információ tárolására. Az, ami valamikor egy estleges pillanatnyi érzéki benyomás archiválásaként indult, később tudatos tervezés támpontja lehet.

Visszatérve a kiállítás címére, megállapítható: univerzumunkat, a Nagy Egészt (ráadásul a táguló egészt) az Isten képmására teremtett homo-egyedek csak parányi részeiben képesek valamilyen formában közkinccsé tenni. Így minden eddigi és azt követő kiállítás csupán egy fragmentum, mely újabb és újabb részletekkel teszi teljesebbé, de nem teljessé a hegeli „egészt”.

Csiszár Antal
Fotók: Bögi Tamás (1-2. kép), Marosi Zsuzsanna (3-4. kép), Virág Lajos (5-9. kép), Török Tamás (10. kép)

2019.03.03