Amy Adams (Alelnök) – Ősze Mária

Az egyszerűen nem fordulhat elő, hogy hatodik jelölését követően is üres kézzel távozzon Amy Adams a Los Angeles-i díjkiosztóról! Nem kérdéses, hogy megérdemli az Alelnök (Vice) című filmben nyújtott alakításáért, Dick Cheney felesége, a férjét minden körülmények között támogató és inspiráló, végtelenül céltudatos Lynne Cheney megkapó megformálásáért, annak a kisugárzásnak és személyes jelenlétnek az átadásáért, amely oly jellemző az egykori second lady-re. Adamsnek a mozivásznon egy olyan asszonyt kellett rövid jeleneteiben megjelenítenie, aki nélkül a férje sehova sem jutott volna, mindezt az érzelmek széles spektrumának ábrázolásával éri el. Finom színészi eszközökkel Lynne Cheney számos arcát képes megmutatni a dühtől kezdve a büszkeségen át a férje megválasztása mellett kampányoló határozott és erős asszonyon keresztül egészen a mindenkit lehengerlő, sztorizgató, bűbájos feleségig. Minden túlzás nélkül: Oscar-díjat Amy Adamsnek!

Emma Stone (A kedvenc) – Máthéné Laskai Szabina

Emma Stone a legjobb női mellékszereplő kategóriában kapott jelölést A kedvencben (The Favourite) nyújtott alakításáért. Az általa játszott karakter, Abigail lecsúszott arisztokrata, aki minél előbb szeretne visszakapaszkodni, ehhez viszont számos akadályt is le kell győznie – többek között, amelyeket Lady Sarah (Rachel Weisz) állít elé. Emma – véleményem szerint – eddigi legjobb alakítását nyújtja, új oldalát ismerhetjük meg; törtet a ranglétrán, minden eszközt megragadva, miközben környezetének a bájos arcát mutatja – mindezt pedig kitűnő színészi játékkal teszi. A kedvenc már számos elismerést besöpört, úgy gondolom, ez a díj az övé kell, hogy legyen!

Marina de Tavira (Roma) – SzaSzi

Marina de Tavira mexikói színházi, film- és televíziós színésznő neve nem cseng túl ismerősen Magyarországon, de ennek most vége, hiszen Alfonso Cuaron Roma c. filmje meghozta számára a világhírt. A négygyermekes családanya szerepében, aki kénytelen végignézni és végigszenvedni családja széthullását, mivel a családfenntartó el- és cserben hagyja őket, mellékszereplőként is brillíroz. A több mint kétórás mozi alatt a szemünk láttára alakul át kicsinként, apránként, fokról fokra magabiztos felső-középosztálybeli úriasszonyból kétségbeesett, megalázott, magányos nővé, akinek a romokból kell újra felépítenie maga és családja életét. A stáb egyetlen profi színésznőjeként úgy mutatja be a nagypolgári Sofia cselédlányához való viszonyának átalakulását, ami túlmutat a profizmuson. A humanizmus, a megértés és az emberség mindig is alapja volt kapcsolatuknak, de a társadalmi korlátok közöttük álltak. A bajban azonban – mint mindig – megmutatkozik, hogy ki az, aki az ember mellett áll, ki az, akire számíthat, és ki az, aki nemcsak megérti a lelkében végbemenő vihart és kétségbeesést, de segít a talpra állásban, az új élet megteremtésében. A film egyik csúcspontja, amikor leomlanak a két nő közötti korlátok, és ez a mexikói színésznő legnagyobb pillanata. Feltétlenül megérdemli az aranyszobrot!

Rachel Weisz (A kedvenc) – tmoni

Rachel Weisz Oscar- és Golden Globe-díjas magyar származású angol színésznő újra versenyben van az Oscar-díjért a legjobb női mellékszereplő kategóriában. Nem lesz könnyű a döntés, hiszen Emma Stone az egyik vetélytársa, akivel együtt játszanak Yorgos Lanthimos A kedvenc c. filmjében, s bizony alakításuk egymástól függetlenül nehezen értékelhető. Ahogy a legjobb rendezőnél már említettem, egy karakterdrámáról van szó: a három nagyon erős és komplex női jellem (a harmadik a legjobb női főszereplő kategóriában jelölt Olivia Colman) együttesen adja ki a film egészét, s mindhármuk szerepe csak a másik kettővel együtt működik. A mozi Stuart Anna udvarában játszódik, ahol a női intrikáé a főszerep, sok humorral és csábítással megspékelve. A betegeskedő királynő kegyeiért két udvarhölgy verseng, s ebben a háborúban minden eszköz megengedett. Lady Sarah, a kegyencnő szerepében Weisz egy roppant erős női karakterrel nyűgözi le a nézőt, aki a gyengédségtől a kegyetlenségig az érzelmek és a manipuláció minden formáját felvonultatja, egy nagyon is csípős rivalizálással fűszerezve. Határozott, a könyörtelenségig szókimondó, a puszta jelenlétével tiszteletre méltó, elképesztően célratörő, és csak saját érdekeit tartja szem előtt. Fenomenális alakítása hátborzongató tudatosságot kölcsönöz a karakternek, aki legalább ugyanannyira főszereplője ennek a műnek, mint a királynő. S bár Emma Stone Abigail, a Lady Sarah helyére pályázó udvarhölgy szerepében szintén kiváló alakítást nyújt, Rachel Weisz egy picit jobb, megérdemli az újabb Oscart.

Regina King (If Beale Street Could Talk) – Szilvási Krisztián

Ha a New Orleans-i Beale utca beszélni tudna, sok mindent árulhatna el az 1970-es évek „feketék” lakta viszonyairól. A Beale utca, ahogyan a film is mondja, az ő örökségük: a lehetőségeik és a lehetetlenségeik, az az abszolút szükségesség, hogy átfogó benyomást kiáltsanak a kívülállóknak a saját világukról. Barry Jenkins, aki a Holdfénnyel két éve – mondhatjuk, hogy – tarolt, a feltörekvő, sőt mi több, kiforrott afro-amerikai filmes generáció egyik legfényesebbike. Ezúttal James Baldwin regényét, az If Beale Street Could Talk című könyvet vitte vászonra, amely három jelölést is kapott, köztük a legjobb női mellékszereplő kategóriában. Regina King karaktere, a főhősnő anyja a film középpontjában álló szerelmesek közti „átkötés”: lányát védve próbál segíteni annak a koholt vádak alapján nemi erőszakért börtönbe kerülő szerelmét megmenteni, akitől Tish éppen gyereket vár. A történetben a két központi figurán kívül mindenki más tényleg csak mellék(es)szereplő, de King Sharon Rivers-ként megkapó jelenléttel, maníroktól és feltűnésmentes mellkitolástól lecsupaszított játékkal éri el, hogy igenis ott legyen a vásznon, amikor kell. Márpedig kell, még ha hiába is. Mert amikor megpróbálja rábeszélni az áldozatot vallomásának megváltoztatására, hogy lánya szerelme egyszerűen nem lehetett az erőszakoló, nem sikerül neki. Abban a jelenetben olyan kétségbeeséssel vegyes mégsem-adom-fel eltökéltség feszül a tekintetében, amely brutálisan erős jellemábrázolást feltételez. Mert az is. Regina King nagyszerű színésznő, ezért az alakításért most megérdemelten jár neki az Oscar-díj.

Játsszanak hát velünk: Találjuk ki együtt! – Oscart nekik!

Oscar 2019 cikksorozatunk korábbi cikkei:
1. rész: Oscar 2019 – Versenyben a legjobb filmek
2. rész: Oscar 2019 – Versenyben a legjobb rendezők
3. rész: Oscar 2019 – Ki lesz a legjobb férfi főszereplő?
4. rész: Oscar 2019 – Ki lesz a legjobb női főszereplő?
5. rész: Oscar 2019 – Ki lesz a legjobb férfi mellékszereplő?

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép.